Select Page

Itt olvasható a lecke átirata.  Néhány ember jobban szereti olvasni (vagy kinyomtatni) a leckét és így elmélyülni a tanulmányban. Úgy alakítottuk ki számodra, hogy hallgathasd az előadást a hanganyag gombjára kattintva és közben követhesd is a szöveget, lefelé tekerve azt. Ily módon bármikor megállíthatod a hangzó előadást, utánanézhetsz dolgoknak, és aztán folytathatod e mélységes téma tanulmányozását.

E cikk alján található egy tömör vázlata az előadásnak.

Ha meg akarod szakítani az előadás hallgatását és egy bizonyos perctől később folytatni tovább, és ugyanakkor követni az átiratot is, csak üsd be a CTRL–F kombinációt (Kereső funkció) a web-böngésződbe és írj be néhány szót, amit hallasz a hanganyag újbóli elindításakor. A kereső rögtön az adott helyre ugrik, és olvashatod, illetve hallgathatod tovább az előadást. Fokozatosan írjuk be a szövegbe az idézetek elhangzásának percét és másodpercét, hogy gyorsabban megtalálhasd ezeket az értékes meglátásokat.

Ha el akarod olvasni az Ellen G. White-tól származó idézetek szövegkörnyezetét, kattints az idézetek mellé csatolt linkre. Ez speciális oldalt nyit meg, ahol elolvashatod az idézetek szövegkörnyezetét, és más részleteket a hivatkozott témáról. Eddig ez nem működött olyan folyóiratok esetében, mint a Review and Herald vagy az Idők jelei. Ebben az esetben másold be az idézet egy részletét az EGW weboldal keresőjébe. 😉

English:

Magyar:

Jó reggelt kívánok, testvéreim! Örülök, hogy itt vagytok ma reggel. Régóta várom már ezt a közös alkalmat veletek. Be kell vallanom, hogy félelemmel és rettegéssel, és sok imádsággal vártam erre az alkalomra. Ennek az az oka, hogy a következő napokban a kereszténységnek egy nagyon különleges, központi témáját fogjuk együtt tanulmányozni; ez pedig a mi Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak megtestesülése.

Sokan közületek tudhatják, hogy ez a téma sajnos igencsak megosztja népünket, és nekem sírhatnékom van, amikor azt látom, hogy azt a különleges igazságot, melynek egyesítenie kellene bennünket, az ördög arra használja fel, hogy ellentéteket szítson körülötte és megosszon minket. Azért imádkozom, az szívem vágya, hogy ez az igazság egyesítsen bennünket, mint népet- nem csupán egyéni üdvösségünk érdekében, hanem azért is, hogy együtt, testületileg is betölthessük feladatunkat, az evangélium hirdetését, az igazságot, amint Jézusban van, egy olyan világnak, amelynek égető szüksége van rá.

Rögtön az elején szeretném tudatosítani veletek együtt, hogy a lelki dolgokat csak lelki módon lehet felfogni. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy Isten természetfeletti segítsége nélkül képtelenek vagyunk megismerni az igazságot a szabadság oldaláról. Nos, testvéreim, feladat elé állítalak titeket. Ne elégedjetek meg kevesebbel, mint olyan igazság megismerésével, amely szabaddá tesz. Az igazságot elméletben ismerni, az egy dolog. Megint más dolog megismerni azt olyan módon, hogy tapasztaljuk felszabadító erejét. Jézus mondta: „Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket”. Ó, mennyire értékes az igazság ilyen fajta ismerete! De nem érhetjük el saját magunktól, saját kútfőnkből. Arra van szükségünk, hogy az Igazság Lelke munkálkodjék érdekünkben, hogy szert tehessünk az igazság ilyen ismeretére. Ennek gyakorlása az, amivel minden egyes, közös tanulmányunkat elkezdjük: letérdelünk az Úr előtt és egyénenként kérjük Szentlelke kiárasztását. Imádságunk közben erre gondoljunk, ez most a kérésem, hogy ilyen módon imádkozzatok. Ó, mennyire szükségem van Isten lelkére a következő percekben és az előttünk álló napokban is! Imádkozzatok értem és magatokért! Térdeljünk le!

Mennyei Atyám, valaki másnak, Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak nevében és az ő igazsága által jövök eléd. Felajánlom neked a Bárányt. Ó, megtört és vérző! Tisztíts meg véredben, kérlek, és öltöztess fel a te szeplőtelen ruhádba! Tekints engem igaznak és elfogadhatónak Őbenne – a Szeretettben (Ef 1:6). És hallgass meg, amint a magam nevében, és amint véren megvett testvéreim nevében jövök. Egy sürgős kéréssel jövök most hozzád, Atyám. A legdrágább ajándékért – Szentlelked ajándékáért. Ó, Uram, mennyire szükségünk van arra az ajándékra! A mi érvünk nem más, mint égető szükségünk {SC 95.2}, jogunk pedig az, amit Jézus az Ő vérén vásárolt meg. Az Ő igazsága alapján imádkozom, add nekünk most ezt a drága ajándékot. Azt mondtad nekünk, hogy igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése (Jak 5:16), ezért imádkozom Jézus nevében. Mert Ő valóban igaz ember. Atyánk, Istenünk, végy birtokba teljesen minden testet, mely a te templomod itt (1Kor 6:19). Tiéd vagyunk a teremtés, a megváltás és saját választásunk által. Minden szív ajtaját szélesre tárjuk most. És azt mondjuk: „Jöjj be, mennyei vendég” (Jel 3:20). Végy birtokba minket teljesen. Ha vannak olyan kamrák templomunkban, melyet az énnek vagy a bűnnek tartunk fenn, most imádkozunk hozzád, hogy fedd fel ezeket számunkra és győzz meg minket, hogy hozzád forduljunk ezekkel, hogy ne legyen semmi, ami akadályozná a Szentlélek munkáját szívünkben és elménkben, miközben együtt tanulmányozzuk Igédet. Ó, Uram, fogadj el minket egészen, teljesen. Végy birtokba minket, serkentsd és élénkítsd lelki és szellemi képességeinket, hogy miközben Igédet tanulmányozzuk, megismerhessük az igazságot, egészen addig a pontig, hogy szabadok legyünk. Az igazság Lelke által miénk lehet ez a tapasztalat, Jézus nevében és az ő érdemeiért kérjük. Ámen.

Tanulmány-sorozatunk tárgya a mi bűntelen és mégis együttérző Megváltónk. Alcím: Annak megértése, hogy testté lett Ige teljesen elégséges helyettes és példakép az elbukott nemzetség számára. A mi bűntelen helyettesünk, aki egyben együttérző példaképünk is.

Tartsatok most velem, amint megkezdjük tanulmányunkat 2Móz 3:5-tel. Szívleljük meg az intéseket, melyeket Isten Mózesnek adott ebben a versben. Mózes, ha emlékeztek, éppen apósának, Jetrónak nyáját őrzi. És amint kinn tartózkodik a pusztaságban, egy nagyon különleges látvány tárul elé: egy égő bokor. Ebben nem az a szokatlan, hogy a bokor ég. Hanem az, hogy a tűz nem emészti meg. Mózes csodálattal és tisztelettel közelít e csoda megértése felé. Közben egy hangot hall: „Mózes, Mózes!” És mondta: „Itt vagyok” (5.vers). Majd ezt hallotta: „Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.”  Amint tehát Mózes közelített, hogy megvizsgálja ezt a csodát, azt a parancsot kapta, hogy oldja le saruit. Ez egy keleti szokás volt, amely tiszteletet és alázatot fejezett ki. Nos, testvérek, amikor mi is közelítünk a testté lett Ige megértéséhez, lélekben nekünk is le kell oldanunk saruinkat. A Válogatott bizonyságtételek I. kötetének 244. oldaláról idézem: „Isten Fiának embersége jelent számunkra mindent”. Mellékes témáról beszélünk tehát? Nem. Arról beszélünk, ami mindent jelent számunkra. Isten Fiának embersége számunkra minden. Ez az az aranyból való lánc, mely lelkünket Krisztushoz és rajta keresztül az Atyához köti. Ez tanulmányunk tárgya. Krisztus valódi ember volt. Alázatáról tett bizonyságot azzal, hogy emberré lett. Ugyanakkor Isten is volt, aki testben élt. Amikor e tárgyhoz közelítünk, jól tesszük, ha megfogadjuk Isten Mózeshez intézett szavait: „oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld”. „A tanuló alázatosságával és töredelmes szívvel kell tanulmányoznunk; akkor Krisztus megtestesülésének tanulmányozása egy gyümölcsöző mező lesz számunkra, amely megtéríti azok fáradozását, akik mélyre ásnak az igazság megismerése érdekében”. Amikor tehát Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy vegye le saruit, akkor arra szólította fel, hogy alázatos és töredelmes szívvel, szent tisztelettel közelítsen a titokzatos jelkép és típus, a testté lett Istenről való elmélkedéshez. Ez volt az egyetlen helyes magatartás, mellyel megérthette a téma lelki jelentőségét. Mármost, testvérek, ha Mózesnek ilyen hozzáállással kellett viseltetnie ahhoz, ami csupán szimbóluma volt a megtestesülésnek, mennyivel inkább szükséges ez nekünk, akik a valóságos testté lett Igét szemléljük. Csak akkor érthetjük meg az égő bokor titkát, ha ugyanilyen módon közelítünk a témához. Isten testté lett, de ennek a testnek mégsem ártott a tűz, nem emésztette meg. Csak ha ezzel a lelkülettel közelítünk hozzá, csak akkor érthetjük meg az istenfélelem, a kegyesség titkát.

Imádságunk egész héten így szóljon: Uram, leoldom saruimat. Félreteszek minden világi gondolatot, melyek oly könnyen foglyul ejthetik figyelmemet, és rabul ejtek minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. Lerombolok minden hiábavaló képzelgést, minden bálványt, mely Isten ismerete ellen emeltetett. Minden gondolatomat és érzésemet Őköré csoportosítom, a megtestesült Ige, a testben megjelent Isten köré. Ismét mondom, testvéreim, csak ha így közeledünk hozzá, csakis akkor érthetjük meg az istenfélelem titkát Isten Lelke segítségével.

Az „istenfélelem (kegyesség) titka” kifejezés a megtestesülésre vonatkozik és 1Tim 3:6-ban találjuk. (Apropó, észrevettétek, hogy a Bibliában a legtöbb 3:16 kulcsige?) „minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka”. A következőkben a kegyesség titkát részletezi és meghatározza. Mi az első ebben a felsorolásban, mi a kegyesség legnagyobb titka? Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. Minden versengés nélkül nagy a kegyesség titka. Attól tartok, közületek néhányan úgy értelmeznék a  „versengés nélkül”kifejezést, hogy a titok megértése érdekében versengésbe kell bocsátkoznunk. Vitatkoznunk kell róla. De, testvéreim, nem ez a helyes értelmezés. Igazából, ha versengésbe bocsátkoznánk e témáról, akkor ezzel a lelkülettel és hozzáállással örökre elvágnánk magunkat attól, hogy valaha is megértsük a kegyesség titkát.

Reggeli tanulmányunkban, testvérek, ezt olvastuk: „Ebben áll a kegyesség titka, hogy Krisztus emberi természetet vett fel, és alázatos élete által felemelte az embert magad erkölcsi szintre, hogy Isten trónja elé vihesse felvett természetét, és bemutathassa gyermekeit az Atyának, mint akik magasabb becsben részesültek az angyaloknál is.” Ez az univerzum csodája, melybe angyalok vágynak betekinteni. Ez a szeretet megolvasztja a bűnösök szívét. Milyen nagy a kegyesség eme titka, testvérek! A személyes tapasztalatom az, hogy minél jobban kutatom ezt a témát, annál inkább az az érzésem, hogy nagyon keveset értek meg ebből a csodás titokból. Annál inkább látom, hogy milyen erőtlenek és elégtelenek az emberi gondolatok, szavak ahhoz, hogy beszélhessünk általuk a megtestesülés igazságának mélységes és szép igazságáról. Ó, milyen alázattal tölt el, ha Jézus lábánál ülünk, és szavai akkor is meghaladják felfogóképességünket, ha úgy beszél hozzánk, mint kisgyermekekhez. Melyik a legnagyszerűbb az össze titkok közül, amelyek fel vannak itt sorolva? Isten megjelent testben. Bibliakommentár, 6. kötet, 1082.o. A megtestesülés minden titkok titka. Ezt szeretnénk most tanulmányozni.

Vajon ez azt jelenti, testvére, hogy mivel ekkora titokkal állunk szemben, ne is próbáljuk megérteni? Azt jelenti, hogy félre kell tennünk mint felfoghatatlant? Nem! Bibliakommentár, 5. kötet, 1129.o. „Krisztus megtestesülése mindig titok volt és az is marad”. Majd így folytatja: „Az, amit kinyilatkoztat, az a miénk és gyermekeinké”. Igen, ez tehát titok, de egy feltárt titok. Azért lett kinyilatkoztatva, hogy megértsük. Hogyan, mikor és hol lett e titok kinyilatkoztatva nekünk és gyermekeinknek? Először is Isten szavában folyamatosan, a legelső ígérettől kezdve, aztán pedig véglegesen a testté lett Igében, minden ígéretek beteljesítőjében, az Úr Jézusban. Bibliakommentár 6. kötet, 1082.o. Krisztus megtestesülése titok. Az istenség és emberség egyesülése valóban titok, mely korszakok óta el volt rejtve. Jahve öröktől fogva hallgatott felőle, és először Édenben lett kijelentve, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos, az pedig annak sarkába mar. Krisztus feladata éppen az volt, amikor eljött a földre, hogy bemutassa ezt a titkot, mely korszakokon át el volt hallgatva. És ezt a csodás titkot, Krisztus megtestesülését és engesztelőáldozatát ki kell jelenteni Ádám minden fiának és leányának. Ki kell hogy hirdesse ezt? Mi! De tudjuk hirdetni, ha nem értjük? Nem tudjuk. Noha ez titok, mégis fel lett tárva a próféciákban és azok beteljesedésében, az ígéretekben és azok teljesedésében, Jézus Krisztus személyében. Ez jelentetett ki számunkra és ezt kell megértenünk, nem csak a magunk számára, hanem másoknak is segítenünk kell megérteni ezt, Ádám minden fiának és leányának. Hogyan kell hirdetnünk? Szavainkkal és életünkkel tudjuk hirdetni a testben megjelent Istent. Ha részesei leszünk az isteni természetnek, akkor személyes tapasztalattal, valóságos értelemben tudjuk megjeleníteni e titkot. Azok, akik Lelke által és szavának tanulmányozása által növekednek értelemben és tapasztalatokban, és érzik jellemformáló erejét, azok által tudja Isten kijelenteni e titkot a világnak. Mennyire fontos akkor megérteni, amennyire csak tudjuk jelenleg, a megtestesülés titkát!

Vágyakoztok megérteni e titkot? Akkor figyeljetek ide: két ellenségünk van, akik meg akarják akadályozni e titok megértését. Az egyik: az önző én. A legfélelmetesebb ellenség bennünk lakozik, a bűnös természet. 76. kézirat (1903): Csak azok tudják megérteni Isten dolgait a Lélek segítségével, akik teljesen levetették önzésüket és isteni természet részesévé lettek. Azoknak, akik nem ismerik őt, útjai kikutathatatlanok maradnak. A titkok titka szükségtelenül marad titokzatos sokunk számára, mert az önzés meggátolja az Istentől jövő lelki és szellemi energiákat, amelyek képesítenének minket a megértésre.

A másik ellenségünk, aki harcol a megértés ellen, Sátán. 280.levél (1904): „Nagy titok ez, olyan, amit nem értünk meg a maga teljességében és nagyszerűségében, amíg a megváltottak el nem változnak. Akkor megértjük Isten ajándékának erejét. Az ellenség azonban eltökélte, hogy ez az ajándék olyan titokzatosságban maradjon, hogy egészen semmivé legyen”. Értitek ezt a képet? Ez egy titok, igen. És titok is marad mindig. Teljesen nem is fogjuk megérteni az átváltozásig. De ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem érthetünk meg belőle semmit az előtt. Titokzatosságának egyik oka, hogy az ellenség azon dolgozik, hogy oly titokzatossá tegye, hogy semmivé legyen. Mindenkinél jobban ismeri ennek a szabaddá tevő értékes igazságnak az erejét. És eltökélten küzd, hogy visszatartson minket a megértésétől. De ha Krisztus vérét igényeljük Sátán ellen, és ha Krisztussal együtt megfeszíttetünk, akkor szabadok lehetünk mindattól a beavatkozástól és ellenségeskedéstől, amit ez a két ellenség folyamatosan támaszt velünk szemben. És miután igényeltük Krisztus vérét Sátán ellen, és meghaltunk az énnek Krisztus keresztáldozatának hitbeli elfogadása által, mit kell tennünk? Térdre kell ereszkednünk és kérni a Szentlélek megvilágosítását. Mert a lelki dolgok, ismétlem, csak lelkiképpen foghatók fel. Vagy amint Dávid mondja a Zsolt 36:10-ben: „és a te világosságod által látunk világosságot”. Ó, milyen értékes a Szentlélek fényének ígérete, melyet azért kaptunk, hogy felfedje nekünk Isten mélységes dolgait! Jn 14:26: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” Dicsőség Istennek ezért a kegyes segítségért! 124. kézirat, 1903 így kommentálja ezt a verset: „Amikor eljött Pünkösd napja, a Szentlélek kitöltetett a tanítványokra. Megértették az igazságokat, melyeket Krisztus példázatokban mondott. A korábban titokzatos tanítások világossá lettek. A megértés, ami a Lélek kitöltésével érkezett, megszégyenítette szellemes teóriáikat. Feltételezéseik és magyarázataik bolondságnak tűntek a mennyei dolgok ismeretéhez képest, melyet most kaptak. Zavaros elképzeléseik eltűntek. A Lélek vezette őket, és fény világította be megsötétült értelmüket.”

Ó, testvérek, mennyire szükségünk van ilyen világosságra, mely beragyogja elsötétült értelmünket! Csak szerényen jegyzem meg nektek, hogy sok fantáziadús teória, feltételezés és magyarázat létezik Krisztus természetéről is, melyek mind bolondságok. Az Ő Lelkének sötét értelmet beragyogó világosságára van szükségünk, ha érteni akarjuk az igazságot, amint Jézusban van. Igen, a megtestesülés mindig titok volt és az is marad. Mert végtelenül mélységes igazság, mi pedig véges teremtmények vagyunk, a bűntől meggyengült értelmi képességekkel. Biztosak lehetünk abban, hogy ami miatt a megtestesülés titok számunkra, az nem más, mint ember voltunk elkerülhetetlen hiányosságai és korlátai, nem pedig a két ellenségnek, az énnek és Sátánnak a munkája, nem is a Lélek megvilágosításáért való könyörgés elmulasztása. Ha nem vesszük észre, hogy a Szentlélekre van szükségünk, és hogy kérnünk kell hatalmát a lelki dolgok feltárulásához, akkor nem fogjuk megérteni a kegyesség titkát. Az Ő segítségével, testvérek, valóságosan meg tudjuk és meg is kell értenünk behatóan és tapasztalatilag a kegyesség titkát, a testben megjelent Istent. És ha Krisztus embersége számunkra mindent jelent, amint az Úr szolgája mondja, akkor ez kell hogy legyen a célunk. A 69. levélből olvasom (1897): Amennyire csak lehetséges, meg akarjuk érteni Urunk valóságos emberi természetét”.

Miért olyan fontos, hogy megértsük helyesen és pontosan Urunk valóságos emberi természetét, amennyire csak lehetséges? Miért kell mélyre ásnunk és szorgalmasan tanulmányoznunk ezt a témát, minden egyes, nekünk kinyilatkoztatott részletet gondosan megfigyelve? Miért kell ilyen elszántan keresnünk ennek az igazságnak a pontos megértését? Legalább négy okot szeretnék megosztani veletek. Több is van, de vizsgáljunk meg most együtt legalább négyet.

Az első: Isten szavának szorgalmas és elmélyült tanulmányozása, különösen ha a megtestesülés titkát fedi fel, hatékonyabban erősítheti meg az elmét és formálhatja a jellemet, mint bármi más. Az Értelem, jellem, egyéniség c. könyvből olvasom: „A Bibliának, mint nevelő hatalomnak, nincs párja. Semmi sem adja elő olyan erélyesen, olyan erővel a tudományokat, mint amikor a Biblia készteti a tanulót, hogy felfogja a kinyilatkoztatás megdöbbentő igazságait. Az elme fokozatosan alkalmazkodik ahhoz a tárgyhoz, amely felett időzik. Ha csak közhelyek foglalják le, magas és emelkedett témákkal pedig nem foglalkozik, akkor elsatnyul és elgyengül. Ha sohasem kell nehéz problémákkal megbirkóznia, vagy fontos igazságokat megértenie, egy idő után elveszíti még a növekedésre való erejét is. Isten megtiltja, hogy elménk elveszítse a növekedésre való erejét. De el fogja, ha nem foglalkozunk nehéz problémák megoldásával és fontos igazságok megértésével, melyek Isten szavában találhatók. Megkérdezem tőletek, Isten Igéjében mi az, ami a leginkább erősítheti az elmét és annak szellemi képességeit? Minden titkok titka – a megtestesülés.

A Bibliakommentár 7. kötetéből olvasom, 904.o.: Ha egy nehéz kérdést akarunk tanulmányozni, összpontosítsuk elménket a legcsodálatosabb dologra, ami mennyben és földön történt”. Mi az? Isten Fiának megtestesülése. Ez a legcsodálatosabb dolog. És ez a legmélyebb titok, a titkok titka. Ó, mennyire hasznos arra, hogy minden szellemi és lelki képességet fejlesszen! A probléma azonban az, hogy sokunk megengedte magának, hogy szellemileg lusta és türelmetlen legyen. Ha nem értünk meg valamit könnyen és gyorsan, akkor feladjuk és magunk mögött hagyjuk. Ó, milyen gyakran halljuk a hangot, mely azt mondja, ne vedd túl komolyan. A dolog túl nehéz és túl összetett ahhoz, hogy engem érinthetne. Amellett, nem is olyan lényeges az üdvösségemhez, hogy mély ismeretem legyen erről a témáról. Lehet, hogy nem olyan lényeges, de testvérek, gondolkodjatok! Gondoljátok meg, mitől fosztjuk meg magunkat ilyen hozzáállással. És gondoljátok meg, mennyire kitesszük magunkat a megtévesztés veszélyének azzal, hogy elfogadunk finom, körmönfont igazság-torzításokat, melyekről korlátozott értelmünk nem ismeri fel, hogy eretnekség. Gondoljátok ezt meg! Főként azt, hogy mitől fosztjuk meg magunkat ilyen hozzáállással.”

A Review and Herald 1889. dec. 3-i számából olvasom: „Isten Igéje olyan, mint a drága érccel teli bánya, igazsága pedig az elme gazdagsága. Világosság az igazaknak, és szívbéli öröm az egyenes lelkűeknek. Gazdagsága mindenki számára nyitott. Kincsei kimeríthetetlenek. Értékes gyöngyszemek rejlenek a felszín alatt, a keresés minden órája megtérül.” De hol rejlenek ezek a gyöngyszemek? A felszín alatt, tehát mit kell tennünk, ha meg akarjuk szerezni? Ásni! Az pedig vért, izzadságot és könnyet igénylő munka. De figyeljünk! A keresés minden órája megtérül. Olvasom tovább: „Töltsük meg elménket Krisztus evangéliumának elveivel. Keressük erőfeszítést nem sajnálva Isten szavának rejtett gazdagságát. Az egész menny figyeli, mit tesznek az emberek Jahve parancsaival és ígéreteivel.” Tanúk tömege szegezi tehát reánk szemét most is, és az egész hét folyamán néznek majd bennünket, amikor is értékes alkalmunk lesz az igazság gyöngyszemeinek felfedésére. E tanúk fényében, ássunk tehát mélyre és igyekezzünk lelkesen kihasználni ezt az alkalmat.

A rest gondolkodásmód második hátránya, hogy kitesz bennünket a tévedés veszélyének. Miért? Mert korlátozott értelemmel nem leszünk képesek felismerni és elutasítani a körmönfont eretnekségeket. Vizsgáljuk meg ezt gondosan. Megkérdezem tőletek, mi az, ami képesít minket az eretnekség felismerésére? Az igazság ismerete. Az igazságnak csakis a tiszta, mély és pontos megértése menthet meg a témánkat övező körmönfont eretnekségektől, semmi más. A tévedést csak az igazsággal összehasonlítva ismerhetjük fel. És minél körmönfontabb az eretnekség, annál pontosabbnak kell lennie igazságismeretünknek, hogy rámutathassunk a tévedésre. Értitek ezt? Muszáj megértenünk e kérdés fontosságát. Napjainkban több tévedés és körmönfont csúsztatás van e téma körül, mint valaha. És nem leszünk képesek felismerni ezeket, hacsak nem rendelkezünk a megfelelő eszközzel, mellyel próba alá vethetjük. A Bible Echoes c. folyóirat 1894. június 11-i számából olvasom: „Ha az emberek szorgalmasabban kutatnák a Szentírást, kevesebb tévtanítás és eretnekség lenne. A törvénynek és a bizonyságtételnek megvan a próbája; ha nem az igével összhangban szólnak, akkor nincs világosság bennük”.

Megkérdezem tőletek, miért van az, hogy mint nép, oly könnyen elsodortatunk a hamis tanok bármely szelével? Mert horgonyunkat nem vetettük az Igébe. Nem rendelkezünk az igazság mély, pontos ismeretével. Így amikor a hamis tanok szele fúj, nem tudunk rámutatni, és elsodortatunk vele. Segítsen minket Isten az igazság pontos megértéséhez, hogy ezáltal az ördög minden körmönfont hamisítványát felismerhessük.

Tudjátok, amikor az ördög félre akar vezetni, a legritkább esetben állít olyat, ami nyilvánvalóan tévedés. Persze hogy nem. A hangos, nyilvánvaló tévedések nem működnek. Az eretnekség pedig nem a nyilvánvaló tévedések kategóriájába tartozik: ha így lenne, kit tudna megtéveszteni? Az eretnekség olyan igazság, amit szélsőségesen, végletekig túlhangsúlyoznak, aztán aránytalanul fontossá válik, mígnem tagadni kezd egy másik, őt kiegyensúlyozni hivatott igazságot. Az eretnekség így fejlődik ki. Először csak elhanyagol egy életbevágó, kiegyensúlyozó igazságot. Aztán lekicsinyli, végül tagadja azt. Ekkor már egy teljesen kifejlett, igazi eretnekségről beszélhetünk. Azért hajlott el ebbe az irányba, mert nem fektetett egyenlő hangsúlyt az ugyanolyan fontos, másik igazságra.

Mondok nektek egy példát Krisztus természetének témaköréből. Az egyház néhány korai eretneksége Krisztus istenségének és emberségének kérdése körül alakult ki. Volt olyan iskola, amely istenségét hangsúlyozta ki. Igaz az Ő istensége? Természetesen igen. De annyira túlhangsúlyozták, hogy elhanyagolták a másik, kiegyensúlyozó igazságot – emberségét. Végül aztán már tagadták is emberségét. Ekkor ez már egy teljesen kifejlett eretnekséggé lett. Mindvégig egy irányba hajlott. Gyakran egy tévedéssel szemben alakul ki egy másik tévedés. Felállnak és így szólnak: „Nem, Ő ember.” És ez igaz, persze hogy igaz, drága és lényegbevágó igazság. De olyan erősen hangsúlyozzák, hogy először elhanyagolják, aztán lekicsinylik, majd pedig tagadják istenségét. És máris itt egy újabb teljesen kifejlett eretnekség. Mindvégig egy irányba haladt. Értitek ennek a lényegét?  Az eretnekség olyan igazság, amit szélsőségesen, végletekig túlhangsúlyoznak, aztán aránytalanul fontossá válik, mígnem tagadni kezd egy másik, őt kiegyensúlyozni hivatott igazságot. Hogy kikerülhessünk az eretnekség gödréből, és hogy helyesen gondolkodjunk Krisztus természetéről, egyenlő hangsúlyt kell fektetnünk arra a drága igazságra, hogy teljesen Isten volt, és a másik drága igazságra is, hogy teljesen ember volt. Csak akkor kerülhetünk ki az eretnekség gödréből, ha ezt a két igazságot egyenlő hangsúllyal kezeljük.

Eddig népként igyekeztünk helyes egyensúlyt tartani ezen a területen. Hogy továbbra is helyes egyensúlyt tarthassunk, ahhoz továbbra is egyenlő hangsúlyt kell fektetnünk mindkét igazságra – Krisztus teljes emberségére és teljes istenségére. De most jön a lényeg, testvérek, most figyeljetek! Van egy másik kérdés a körünkben. Két drága igazság van Krisztus emberségéről, melyeket szintén helyes egyensúlyban kell tartanunk. Ezen a ponton mi népként ki vagyunk téve a veszélynek, hogy elveszítsük az egyensúlyt és az eretnekség gödrébe csússzunk. Sokan közülünk már el is veszítették az egyensúlyt és belecsúsztak az eretnekség gödrébe. Mi ez a két drága igazság Krisztus emberségéről, melyeket helyes egyensúlyban kell tartanunk, hogy ne essünk az eretnekség gödrébe? Vizsgáljuk meg a szentírási szövegeket, melyek összefoglalják e két drága igazságot! Először is azt a drága igazságot, hogy emberségében Krisztus a mi bűntelen helyettesünk volt. A másik értékes igazság pedig, hogy emberségében Krisztus a mi együttérző testvérünk és érvényes példaképünk volt. Mindkettő értékes igazság, és egyensúlyban kell tartanunk őket.

  1. emberségében Krisztus a mi bűntelen helyettesünk volt.
  2. emberségében Krisztus a mi együttérző testvérünk és érvényes példaképünk volt

Vizsgáljuk meg, miként volt Krisztus emberségében a mi bűntelen helyettesünk! Lapozzunk 1Jn 3:5-höz: „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne nincsen bűn.” Vizsgáljuk meg gondosan ezt a szöveget. Hogyan jelent meg Krisztus? Isten testben jelent meg. Az előbb idéztük ezt 1Tim 3:16-ból. Miről beszélünk tehát? Emberségéről beszélünk, arról, hogy testté lett. Az Ige testté lett. Ő testben jelent meg. És tudjuk, hogy azért jelent meg, hogy bűneinket elvegye – hogy bűneink hordozója legyen. Hogy bűneinket a Kálvária keresztjére vigye. Tehetett volna ilyet, ha bármi bűn lett volna Őbenne? Csak úgy lehet bűneink hordozója, ha ő maga teljesen bűntelen volt. Ezért folytatódik így a szöveg: „és őbenne nincsen bűn”. Csak így lehet a bűntelen helyettesünk. Helyes? Igen. Igaz? Igen. Másik szöveg, Zsid 7:26:  „Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és aki az egeknél magasságosabb lett”. Ami a bűnösséget illeti, Krisztusnak a bűnösöktől elválasztottnak kellett lennie. Máskülönben nem képviselhetne minket a végtelenül igaz Isten előtt főpapunkként és nem mutathatná be érdekünkben azt az igaz életet, amely megfelel a törvény végtelen színvonalának. Ez életbevágóan lényeges volt ahhoz, hogy helyettesünk lehessen a halálban; és ahhoz, hogy helyettes, igaz életet éljen le, hogy felajánlhassa azt értünk életével és halálával is főpapunkként. Ehhez teljesen bűntelennek kellett lennie. Ez alapvető igazság az Ő emberségéről.

Mi a másik alapvető igazság emberségéről? Emberségében Krisztus a mi együttérző testvérünk és érvényes példaképünk – példakép, melynek követésére felszólítást kaptunk. Ez is egy alapvető igazság, melyet fenn kell tartanunk. Nézzük meg ezzel kapcsolatban Zsid 2:17-18-at: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” Ehhez szorosan kapcsolódva egy fejezettel később olvassuk a következő alapvető, drága igazságot: „ Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, mégis bűntelen volt”. Lapozzunk Róm 8:3-hoz: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtlen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben.” Egy drága, életbevágóan fontos igazság, melyet fenn kell tartanunk Krisztus emberségével kapcsolatban.

De testvérek, értitek a problémát? Ennek a két igazságnak egyenlő hangsúlyt kell kapnia, hogy elkerüljük a bajt. És ezt a két igazságot úgy kell hangsúlyoznunk, hogy semmi módon ne tagadja, torzítsa, jelentéktelenítse egyik a másikat. Krisztus a mi bűntelen helyettesünk, és amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy őbenne nem volt bűn, és hogy ő a bűnösöktől elválasztott volt, akkor óvatosnak kell lennünk, nehogy úgy értelmezzük ezt, hogy lehetetlen volt számára, hogy együttérző testvérünk és érvényes példaképünk legyen, és hogy megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan. A bűn testének hasonlatosságában. Ha aránytalanul hangsúlyozzuk ezt az igazságot, vagy ha úgy hangsúlyozzuk, hogy azzal tagadjuk a másik drága igazságot, akkor mibe sétáltunk bele? Eretnekségbe. Ha azt az igazságot hangsúlyozzuk aránytalanul, vagy a másik igazság rovására, hogy Krisztus megkísértetett mindenben, hogy mindenestől hasonló lett az atyafiakhoz, és hogy a bűn testének hasonlatosságában volt, akkor megint csak eretnekségbe sétáltunk.

Ebben a küzdelemben vergődik a mi népünk. Nagyon nehezen tudjuk fenntartani az egyensúlyt a két állítás között. Vérzik a szívem, mert a két véglet egyformán felforgató hatásokkal bír, és az ördögnek mindegy, hogy melyikbe tévedünk bele.

Az egyik véglet, amely a Krisztus emberségéről szóló igazságok túlhangsúlyozásából származik, az olcsó kegyelem tana.  Olcsó kegyelem, törvény mellőzése, a törvény megtartásának szükségtelensége. Eszerint Krisztus ezt már megtette értünk, annyira különbözött tőlünk, hogy egyedül csak ő tarthatta meg a törvényt. Ti annyira különböztök Tőle, hogy ezt nem tehetitek meg, kivéve, ha ingyenes ajándékként megkapjátok, és nem kell törődnötök semmi mással.

Hová vezet a másik igazság túlhangsúlyozása? Legalizmushoz! Tudjátok mit jelent ez a maga teljességében, én most csak leegyszerűsítve beszélek mindkét fajta eretnekségről. A legalizmus alapvetően azt mondja, hogy Krisztus azért jött, hogy megmutassa, hogyan kell csinálni. Semmiféle előnye, többlete nem volt hozzád képest. Minden értelemben olyan volt, mint te. És megcsinálta. Ad neked egy kis segítséget, de végső soron neked is meg kell csinálnod. És ha beállítod az Ő rekordját, akkor helyben vagy! Mi ez? Cselekedetek általi megigazulás. Ha úgy jutok a mennybe, hogy beállítom Krisztus rekordját, akkor a törvény cselekedetei által üdvözülök, mert Krisztus a törvény megszemélyesítője. Ő a megélt törvény emberi testben. Ha az Ő teljesítményének elérésével jutok a mennybe, akkor cselekedetek által üdvözülök. És ez a módja az üdvözülésnek? Egyáltalán nem. Milyen kétségbeejtően fontos számunkra megérteni ezeket az igazságokat és távol maradni mindkét véglettől! Egyik tábor és másik tábor. Azt hangsúlyozzák, hogy Krisztus megtestesült azért, hogy a mi bűntelen helyettesünk legyen. Igaz ez? Természetesen igen. De eretnekséggé válhat, ha aránytalanul, vagy a másik igazság rovására hangsúlyozzuk. És ez a másik tábor fő elképzelése – Krisztus megtestesült, hogy együttérző testvérünk és érvényes példaképünk legyen. Igaz ez? Igen, persze! De ha aránytalanul, vagy a másik igazság rovására hangsúlyozzuk, akkor eretnekség.

A Prófétaság Lelke azt mondja, hogy mindkét tábor szeret idézeteket gyűjtögetni az írásaiból. Mindegyiknek megvan a maga listája. Ha egymás mellé tesszük a két listát, úgy tűnhet, hogy Ellen White ellentmond önmagának. Ha pedig csak előítéleteink szerint válogatunk írásaiból, akkor azt mondathatunk vele, amit hallani szeretnénk, nem igaz?

Vizsgáljuk meg annak a tábornak a tipikus állításait, amelyik Krisztust mint bűntelen helyettest teszi előtérbe. Bibliakommentár, 5. kötet, 1129. o: „Krisztus megtestesülése mindig titok volt és az is marad. Ami ki lett nyilatkoztatva, az a miénk és gyermekeinké. „Intsünk mindenkit, nehogy Krisztust mindenben emberivé tegyék, mintha egyikünk lett volna, hiszen ez képtelenség.” Igaz ez? Természetesen igaz. Miért nem lehet Ő mindenestől egy közülünk? Mert bűntelen helyettesünk kell hogy legyen. Mivel ez a fő elképzelésük, ezért természetesen az ehhez hasonló kijelentéseket részesítik előnyben. Lássunk egy másikat, amit kedvelnek. „Krisztus nem osztozott a mi bűnös, romlott, bukott hűtlenségünkben, mert akkor nem lehetne tökéletes áldozat.” (1893, 94. kézirat). Igaz ez? Persze hogy igaz! Drága igazság, melyet fenn kell tartanunk. De nem tarthatjuk fenn úgy, hogy felborítsa az egyensúlyt. Különböznie kellett tőlünk, hogy a helyettesünk lehessen. De ha túlhangsúlyozzuk tőlünk való különbözőségét, akkor mit kicsinylünk le és mit tagadunk? Azt, hogy Ő érvényes példakép számunkra. Értitek a problémát? Egy másik idézet, Az Idők Jelei, 1898, június: Ne legyenek fenntartásaink Krisztus emberi természetének tökéletes bűntelenségét illetően. Hitünknek értelmes hitnek kell lennie, mely teljes bizalommal tekint Jézusra, és teljességgel hisz az Ő engesztelő áldozatában”. Igaz ez? Igen! Ha értelmes hitet akarok, bizalommal tekintve Jézusra, akkor tudnom kell, hogy Ő bűntelen volt. Nem lehetnek fenntartásaim Krisztus emberi természetének tökéletes bűntelenségét illetően. Csak akkor lehet szilárd hitem Benne, mint helyettesemben. Így van? Igen! Fontos igazság ez? Igen! De bajba kerülhetünk, ha túlhangsúlyozzuk.

Nézzük a másik tábort! Melyek az ő kedvenc idézeteik a Prófétaság Lelkétől? Elég sok van, de lássuk ezt: Jézus élete, 311-312.o. Ez a tábor tehát arra teszi a hangsúlyt, hogy Krisztus megtestesülésének fő célja az volt, hogy példaképünk legyen. Olvasom, miként hivatkozik Krisztusra, mint Jákob létrájára: „Ha a létrából csak egyetlen lépcsőfok is hiányzott volna a föld felett, elvesztünk volna. Krisztus azonban elér bennünket, bárhol vagyunk is. Magára öltötte emberi természetünket, és győzött, s ha mi felvesszük az Ő jellemét, mi is győzhetünk. Bűntelen életet élt “a bűn testének hasonlatosságában””. A következő idézetet is megtalálhatjuk a listájukon, Review and Herald, 1890, február 13: Ha nem lett volna emberi természete, nem lehetne a példaképünk. Ha nem lenne részese emberi természetünknek, nem kísértetett volna meg, ahogyan az emberek”. Igaz ez? Teljességgel igaz! Fontos hangsúlyozni? Természetesen! De vigyázzunk! Ha aránytalanul, vagy a másik igazság rovására hangsúlyozzuk, akkor eretnekség.

Ó testvérek, Isten segítse közös tanulmányozásunkat a következő napokban, hogy mindkét véglettől távol maradva, helyes látásunk legyen. Az ördögnek mindegy, melyik végletben vagyunk. Némelyek közületek talán benne is vannak egyikben vagy a másikban. Nem tudom. De ó, milyen drága az igazság kiegyensúlyozott megértése, amint Jézusban van! És tudjátok miért adok hálát naponta Istennek? A Prófétaság Lelkéért. Mert őt felhasználta az Úr, hogy segítsen nekünk kiegyensúlyozott megértést adni az igazságról. Ha nem a szövegösszefüggésben nézzük, amiket ír, és csak kiragadunk és idézgetünk írásaiból, akkor nem tud minket egyensúlyban tartani. De ha mindent a szövegösszefüggésben vizsgálunk, amit egy adott kérdésről mond, akkor a helyes úton maradunk. Testvérek, ezért idézek bátran és gyakran Ellen White ihletett tollából. Nem kell ezért elnézést kérnem. Természetesen azt fogom vizsgálni, amit Isten Igéje mond; de nem fosztjuk me magunkat attól a szépséges betekintéstől sem, melyet Jézus Ellen White tollán keresztül adott nekünk.

Gyakran vágyakozom a tanítványok kiváltságára. Tudjátok, amikor Jézus valami olyat tanított nyilvánosan, amit nehéz volt megérteni, akkor a tanítványainak megvolt az a kiváltságuk, hogy Jézus ott volt mellettük és megkérdezhették tőle: „Mit értettél az alatt, amit mondtál?” , és gondoltam, milyen jó lenne, ha ezt én is megtehetném. Aztán hirtelen rájöttem, hogy nekem is megvan ez a kiváltságom. A polcon van, azokban a könyvekben. Az Jézus bizonyságtétele. És amikor Isten Igéjét megnyitom, s azt kérdem, mit jelent ez, akkor előveszem azokat a könyveket és félrevonulok a sarokba Jézussal, aki elmagyarázza nekem. Dicsőség az Ő nevének! Micsoda áldás! Ó, testvérek, sok időt fogunk tölteni Isten Igéjével és a Prófétaság Lelkével, keresve az igazság kiegyensúlyozott megértését, engedve Krisztusnak, hogy a mi bűntelen, és mégis együttérző Megváltónk legyen.

Mennyei Atyám, nagyon köszönöm neked az igazságot, amint Jézusban van. Bárcsak úgy keresnénk, mint a drágagyöngyöt (Mt 13:46). Bárcsak készek lennénk feláldozni mindent, megfeszíteni minden igyekezetünket, lelki és szellemi képességünket. Segíts mélyre ásnunk, hogy megtalálhassuk azt a gyöngyöt és magunkévá tehessük, Uram. Segíts megismernünk az igazságot, különösen a megtestesülés drága igazságát, minden titkok titkát. Segíts megismernünk, amennyire csak képességünkből telik, hogy az igazság szabaddá tegyen minket, hogy az igazság által isteni természet részesei lehessünk (2Pt 1:4), hogy az igazság által hasonlóvá váljunk Krisztushoz, a Megtestesülthöz, hogy ne legyen hiábavaló, hogy emberként meghalt értünk. Ez az imádságunk az Ő nevében. Ámen.


 

😉

 

Vissza az elejére

Az 1. lecke vázlata:

1)    Folyamatosan kell kérnünk Isten vezetését. Lelki dolgok csak lelkiképpen érthetők meg. (1Kor 2:13-14)

2)    Az egész tanulmánysorozat célja: Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket. (Jn 8:32)

3)    Hozzáállásunk döntő, ha nyerni akarunk valamit e tanulmányból és ha szabaddá akarunk lenni. Oldd le a te saruidat lábadról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld. (2Móz 3:5)

4)    Ez a téma életünk és üdvösségünk középpontja. Isten Fiának embersége számunkra mindent jelent. (1SM 244.1)

5)    Fel kell ismernünk, hogy „minden titkok titkát” (1Tim 3:16) sohasem érthetjük meg teljesen, mégis bátorítást kapunk, hogy tanulmányozzuk, mert amennyit Isten kinyilatkoztat belőle, az elég a megváltozásunkhoz! Ez a szeretet megolvasztja a bűnösök szívét. (SD 22.4) És ezt a csodás titkot, Krisztus megtestesülését és engesztelőáldozatát ki kell jelenteni Ádám minden fiának és leányának. (6BC 1082.4-5).

6)    Hogyan hirdethetjük? Szavainkkal és életünkkel tudjuk és kell hirdetnünk a testben megjelent Istent. Amint isteni természet részesei leszünk (2Pt 1:4), Isten tapasztalati tudást akar adni nekünk, amelyet mások látnak körülöttünk, és azt szemlélve ők is elváltoznak, végül üdvösséget nyernek!

7)    Két ellenség fejlődésünk során: az önző én és Sátán

8)    Isten Szentlelkét ígéri, hogy legyőzzük őket: A Lélek vezette őket és fény ragyogta be korábban sötét értelmüket. (9MR 123.3)

9)    Miért kell olyan elszántan keresnünk ennek az igazságnak a pontos megértését?

–       ez a legjobb módja az elménk erősítésének és a jellemformálásnak

–       enélkül ki vagyunk téve a veszélynek, hogy eretnekségbe csúszunk

10) Az eretnekség természete és kifejlődése – bemutatva a korai egyház Krisztus emberségével és istenségével kapcsolatos elképzelésein keresztül

11) Két drága igazság Krisztus emberségéről

–       Ő a mi bűntelen helyettesünk

–       Ő a mi együttérző testvérünk és érvényes példaképünk

12) Mai küzdelmeink a két igazság helytelen egyensúlya miatt; két téves véglet

–       első: bűntelen természetének túlhangsúlyozása; eredménye: olcsó kegyelem, a törvény félretevése

–       a második: példakép szerepének túlhangsúlyozása; eredménye: legalizmus

13) A Prófétaság Lelkének szerepe tanulmányozásunk során: nagy segítség és csodálatos áldás a számunkra!

Vissza az elejére

0

Your Cart