Select Page

Itt olvasható a lecke átirata.  Néhány ember jobban szereti olvasni (vagy kinyomtatni) a leckét és így elmélyülni a tanulmányban. Úgy alakítottuk ki számodra, hogy hallgathasd az előadást a hanganyag gombjára kattintva és közben követhesd is a szöveget, lefelé tekerve azt. Ily módon bármikor megállíthatod a hangzó előadást, utánanézhetsz dolgoknak, és aztán folytathatod e mélységes téma tanulmányozását.

Ha meg akarod szakítani az előadás hallgatását és egy bizonyos perctől később folytatni tovább, és ugyanakkor követni az átiratot is, csak üsd be a CTRL–F kombinációt (Kereső funkció) a web-böngésződbe és írj be néhány szót, amit hallasz a hanganyag újbóli elindításakor. A kereső rögtön az adott helyre ugrik, és olvashatod, illetve hallgathatod tovább az előadást. Fokozatosan írjuk be a szövegbe az idézetek elhangzásának percét és másodpercét, hogy gyorsabban megtalálhasd ezeket az értékes meglátásokat.

Ha el akarod olvasni az Ellen G. White-tól származó idézetek szövegkörnyezetét, kattints az idézetek mellé csatolt linkre. Ez speciális oldalt nyit meg, ahol elolvashatod az idézetek szövegkörnyezetét, és más részleteket a hivatkozott témáról. Eddig ez nem működött olyan folyóiratok esetében, mint a Review and Herald vagy az Idők jelei. Ebben az esetben másold be az idézet egy részletét az EGW weboldal keresőjébe. 😉

Tanulmány-sorozatunk tárgya a mi bűntelen és mégis együttérző Megváltónk, annak megértése, hogy testté lett Ige teljesen elégséges helyettes és példakép az elbukott nemzetség számára. Mindkettőre szükségünk van, igaz? Szükségünk van egy helyettesre, aki be tudja tölteni Isten törvényének végtelen színvonalát érdekünkben, és szükségünk van egy példaképre, aki megmutatja, hogyan győzhetünk; olyan valaki, aki együtt érez velünk küzdelmeinkben, szükségünkben; aki megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan, aki ezen a földön járt, melyen nekünk is járnunk kell, hogy bizonyosak lehessünk benne, hogy Ő tudja, mit jelent ez, és képes segíteni mindennapi küzdelmeinkben. Jézus Krisztus pontosan ilyen a számunkra, bűntelen helyettes és tökéletesen együttérző testvér egyidejűleg.

Már beszéltünk róla, hogy két tábor létezik a Krisztus természetét illető kérdésben. Mindegyik egy életfontosságú igazságot birtokol, melyet különös hangsúllyal hirdet és propagál. Az egyik tábor különösképpen azt tanítja, hogy Krisztus emberségében a mi bűntelen helyettesünk. A másik azt, hogy Ő emberségében a mi együttérző testvérünk, akit érvényes példaképnek kell tekinteni. Mindkettő drága igazság és mindkettőt hirdetni kell. De úgy kell hirdetnünk ezeket, hogy az egyensúly fennmaradjon. Arra is vigyáznunk kell, hogy ne tagadjuk vagy lehetetlenítsük el egyik vagy másik igazságot ezáltal.

Ez a mi feladatunk, hogy megtartsuk az egyensúlyt. Ezt, mit nép, nagy nehézségek árán tudtuk mindeddig megtenni. Az az imádságom, hogy jussunk egységre Krisztus természetének megértésében, hogy együtt hirdethessük, egyhangúlag, ugyanazt az evangéliumot a világnak, melynek oly nagy szüksége van rá, a jó hírt, hogy Jézus Krisztus egyszerre a mi bűntelen helyettesünk és együttérző testvérünk is.

Ennek a kérdésnek egy másik fontos aspektusát szeretném vizsgálni veletek a mai tanulmányban, melynek címe: „Egy embernek engedetlensége által.” De mielőtt folytatnánk Isten Igéjének tanulmányozását, le kell ismét térdelnünk és hívnunk Isten Lelkét, hogy legyen velünk. Máskülönben hiába vesztegetjük az időnket. Térdeljünk le.

Atyánk, Jézus nevében imádkozunk, küldd el Lelkedet, hogy legyen velünk. Ígéretedre hivatkozunk, miszerint ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a te nevedben, ott vagy közöttük, Lelked személyén keresztül. Atyánk, kérünk, jöjj közénk, gyülekezetünkbe. Küldd el hatalmas angyalaidat is, hogy visszatartsák a gonosz erőket, akik szeretnének beavatkozni tanulmányunkba és elvonni a figyelmünket. Atyánk, kérünk, ne csak gyülekezetünkkel légy, hanem egyénenként mindnyájunkkal. Testünk templomának ajtaját szélesre tárjuk, és kérünk, jöjj be, Úr Jézus. Jöjj be és foglald el helyedet a szentek szentjében. Vedd birtokba teljesen elménk képességeit. Serkents és erősíts minket, világosítsd meg értelmünket a te vonzó és ragyogó igazságoddal. Segíts minket az Igazság Lelke által, hogy megragadhassuk az igazság fénysugarait, amint Jézusban van, hogy általa szabadok legyünk és bízhassunk benne, nem csak mint bűntelen helyettesünkben, hanem mint együttérző testvérünkben is; hogy hihessünk benne, mint bűntelen helyettesünkben a megigazuláshoz, és hogy szemlélhessük Őt, mint bűntelen helyettesünket a megszentelődéshez. Ó, Atyánk, segíts meglátnunk, hogy Krisztus mindkettőhöz teljesen elégséges a számunkra. Jézus nevében és őérette kértük. Ámen.

Nem szeretnék a viszály szellemével közelíteni tanulmányunkhoz, testvérek, és természetesen nem szeretnék személyeskedni. De úgy érzem, fontos, hogy bizonyos dolgokat néven nevezzek, melyek igen népszerűvé kezdenek válni a Krisztus természetéről folytatott vitákban. Szeretném ezt bevezetésül szánni a mai témához.

Létezik egy növekvő irányzat azok táborában, akik szerint Krisztust elsősorban példaképünknek kell tartanunk. Létezik egy növekvő irányzat, mely erősen vallja a nézetet, hogy Krisztus olyan volt emberi természetében, mint mi, és mégsem állt ítélet alatt. Azok vallják ezt a nézetet, akik szerint nem vagyunk bűnösök természetünknél fogva a születésünkkor; csak akkor válunk bűnössé, amikor szándékosan vétkezünk. Ebből azt vezetik le, hogy Krisztus felvehette ugyanazt a természetet, ami nekünk van, és amíg szándékosan nem vétkezett, nem került ítélet alá, mint bűnös. Ezt természetesen abbeli igyekezetükben teszik, hogy Krisztust együttérző testvérünknek tekinthessék, ugyanakkor mégis megőrizzék tökéletes bűntelenségét, hogy bűntelen helyettesünk lehessen.

Akik ezt vallják, úgy érzik, hogy Krisztusnak természetes születése által meg kellett kapnia mindazt, ami nekünk van, beleértve a gonoszságra való hajlamot, az öröklött rosszra való hajlandóságot, hogy tudhassa, mit jelent megkísértettnek lenni mindenben, mint mi. És valóban, Zsid 4:15: „megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan” egy drága, drága igazság, melyet hirdetni kell. De óvatosnak kell lennünk, hogy ne hirdessük úgy, hogy elveszítse összhangját más igazságokkal. Ebben áll a nagy feladatunk. Noha a vélemény, melyet most felvázoltam, az emberi értelemre hivatkozik, nem bízhatjuk az emberi értelemre, hogy biztosítsa érvényességét. Meg kell próbálnunk. Mivel? Isten Igéjével. Mit mondott az Úr erről a témáról? Igazából, sok mindent. Vizsgáljuk meg együtt gondosan, miként váltunk bűnösökké? Hogyan lettük bűnösökké?

Lapozzunk együtt ide: Rm 5:19: „ Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek.” Azt mondja az Írás, hogy saját engedetlenségünk által lettünk bűnösökké? Azt mondja: „egynek engedetlensége által” lettünk bűnösökké. Testvérek, nagyon fontos megértenünk annak az igének a jelentőségét, hogy bűnösökké „lettünk”. Egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek. A görög szó a kathistemi (καθίστημι) és nem ugyanabban az általános és széles jelentésében kell vennünk, ahogyan mi használjuk ezt az igét. Ez egy nagyon különleges és pontos jelentésű ige. Kétszer használja Pál a Rómaiakhoz írt levélben, ebben a szövegben. Van második fele is a szövegnek. Dicsőség az Úrnak ezért a második részért. „Egynek engedelmessége által sokan” mivé lesznek? Igazzá. Megint a kathistemi szerepel. Ez az Ige 21-szer szerepel az Újszövetségben. Pontos, szó szerinti fordítása: „odarendelni”vagy jogilag kinevezni valakit egy bizonyos funkcióra.

Példák, csak röviden. Vizsgáljuk meg ezeket együtt. Talán nincs időtök kikeresni. Mt 24:45: „akit az ő ura gondviselővé tett az ő házanépén.” „Kathistemi” – jogilag kinevezni egy bizonyos feladatra vagy funkcióra. Mt 24:47: „minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.” Lk 12:14: „ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?” ApCs 6:3: „Válasszatok azért, atyámfiai, tiközületek hét férfiút, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.” Beállítani: kathistemi, ezúttal „beállítani” a fordítása, de ugyanaz a görög ige. ApCs 7:10: „őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állította.” Értitek az ige mondanivalóját? Tit 1:5: „rendelj városonként presbitereket.” Zsid 5:1: „Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik.” Zsid 7:28: „Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká.” Ez az ige következetesen azt jelenti, hogy rendelni, kinevezni egy bizonyos feladatra, funkcióra.

A szövegösszefüggés szerint, aki a kinevezést, az elrendelést végrehajtja, olyasvalaki, akinek megvan ehhez a hatásköre. Olyan pozícióban van, mely képesíti őt a kinevezésre. Nos, ki az, aki bűnösökké rendelhetett, nevezhetett ki minket? Bűnösökké egy embernek engedetlensége által. Ki az az ember? Ádám. Mi volt Ádámnak az a pozíciója, hatóköre, mely lehetővé tette számára, hogy bűnösökké rendeljen, nevezze ki az egész emberi nemzetséget? Két tényező adta neki ezt a hatókört. Kettő. Vizsgáljuk meg ezeket együtt.

  1. Ő volt az egész emberi nemzetség feje és jogi képviselője. Így, Isten előtti jogállása a képviselet törvényének értelmében meghatározta az egész nemzetség jogállását, mert őbenne épült fel jogilag az egész nemzetség. Erről még beszélni fogunk. De hadd említsem a másik tényezőt is, ami Ádámnak ezt a pozíciót, hatókört adta.
  2. Ő volt az egész nemzetség atyja. Így természetének állapota, vagyis fizikai, értelmi és lelki állapota az öröklés törvénye értelmében meghatározta összes utódjának genetikai örökségét.

Értitek ezt a két tényezőt? 1. számú: Ő volt az egész emberi nemzetség feje és jogi képviselője. Így, Isten előtti jogállása a képviselet törvényének értelmében meghatározta az egész nemzetség jogállását. 2. számú: Ő volt az egész nemzetség atyja. Így természetének állapota, vagyis fizikai, értelmi és lelki állapota az öröklés törvénye értelmében meghatározta összes utódjának genetikai örökségét.

Így tehát, ami Ádám volt jogilag és genetikailag, az volt az egész nemzetség is, mert őbenne épült fel jogilag és genetikailag. Mi mind őbenne vagyunk, és minden, ami vele történt ebben az értelemben, az történt velünk is, nagyon valóságos értelemben. Lépjünk tovább.

Először lássuk a jogi oldalát. Isten előtti jogállása a képviselet törvényének értelmében meghatározta az egész nemzetség jogállását. 1901, 126. kézirat: „Ádámtól azt kívánták, hogy tökéletes engedelmességet tanúsítson Isten iránt, nem csak saját nevében, hanem utódai nevében is. Isten megígérte neki, hogy ha kiállja a kísértést, megőrizve hűségét Teremtőjéhez a nagy próba során, melynek alávettetik, akkor engedelmessége biztosítani fogja Isten elfogadását és tetszését.” De ez volt minden? Figyeljünk. „Akkor örökre megalapozná szentségét és boldogságát, és ezek az áldások kiterjednének utódaira is, de Ádám elbukott a próbán, és mivel fellázadt a törvény ellen, minden utóda bűnössé lett.” Ki lázadt fel a törvény ellen? Ádám. Kik az utódai? Mi vagyunk. Bűnösökké lettünk. Valóban: „Egy embernek engedetlensége által mindnyájan bűnösökké lettek.”

1900, 143. levél, figyeljük meg jól a szót, amit ebben az idézetben használ! „Ádám engedetlen volt és bűnt hagyott utódaira.” Engedetlen volt és örökséget hagyott. Mit jelent a „rájuk hagyta” ige? Szótári meghatározás: Ez egy jogi kifejezés. Azt jelenti, hogy elidegeníthetetlenül odaítélni valamit valakinek és utódainak; az örökösödés körét leszűkíteni az örökösök egy bizonyos vonalára úgy, hogy többé ne lehessen legálisan átruházni másra. Másodszor azt is jelenti, hogy valamit szükségszerű következményként okozni vagy megkövetelni. Mit tett Ádám? Engedetlen volt és bűnt hagyott utódaira. Ezt két értelemben tette: először is jogi értelemben, mert ő volt a jogi képviselőnk; és genetikailag is, mert ő volt az atyánk.

Idők Jelei, 1890. május 19.: „Ádám vétkezett, és gyermekei osztoznak bűnében és következményeiben.” Világos beszéd ez? Testvérek, nem merek erről a témáról a magam szavaival beszélni. Ezért használom óvatosan az ihletés szavait. Ismét olvasom: „Ádám vétkezett, és gyermekei osztoznak bűnében és következményeiben.” Csak a következményekben osztoznak? Nem, hanem miben még? A bűnében is.

1895, 8. levél: „A gyermekek Ádámtól az engedetlenség örökségét kapták, a bűnét és a halálét.” Mit kapnak? Az engedetlenség örökségét, bűnt és halált.

Bible Echoes, 1894. július 16.: „Ádám bukása szörnyű dolog volt, bűnének következményei pedig annyira irtózatosak, hogy nincs nyelv, ami leírhatná. Az isteni törvénynek való engedetlensége által a világ a káosz és a lázadás állapotába került. Engedetlensége miatt az ember a törvény megszegésének büntetését kapta, végzete a halál lett.” Kinek az engedetlensége miatt? Ádám engedetlensége miatt az ember a törvény megszegésének büntetését kapta, végzete a halál lett.

1901, 122. kézirat: „Ádám engedetlenségének eredményeként minden emberi lény törvényszegő és a bűnnek eladott állapotban van.” Világos ez? Miért vagyunk törvényszegők? Saját engedetlenségünk miatt? Nem. A mi engedetlenségünk a következménye annak, hogy törvényszegők vagyunk Ádám engedetlensége által. Nem azért leszünk bűnössé, mert bűnt követünk el. Azért követünk el bűnt, mert bűnösök vagyunk Ádám bűne következtében. Egynek engedetlensége által sokan mivé lettek? Bűnösökké. Mindnyájan vétkeztek. „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” De miért vétkeznek mindnyájan? Mert természetüknél fogva bűnösök.

Ellen White nyilvánvalóan Rm 7:14-re hivatkozik. „Ádám engedetlenségének eredményeként minden emberi lény törvényszegő és a bűnnek eladott állapotban van.” Rm 7:14: „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.” (szó szerint: „eladva a bűnnek”) Milyen bűnre hivatkozik itt? Ádám bűnére. Erről beszélt Pál korábban. Ádám engedetlenségének eredményeként minden emberi lény törvényszegő és a bűnnek eladott állapotban van.

Kérlek, jegyezzétek meg. Ádám engedetlenségének eredményeként vagyunk törvényszegők, nem a magunk engedetlensége miatt. Engedetlenek vagyunk, mert természetünknél fogva törvényszegők vagyunk.

Most vizsgáljuk meg együtt a genetikai aspektust. Mivel Ádám az emberi nemzetség atyja volt, természetének állapota, vagyis fizikai, értelmi és lelki állapota az öröklés törvénye értelmében meghatározta összes utódjának genetikai örökségét. Ezért minden, ami az ő természetével történt, a mi természetünkkel is megtörtént nagyon valóságos értelemben, mert genetikailag őbenne épülünk fel; az ágyékában voltunk. Így van? Amikor alá lett vetve a halandóságnak, hányan lettünk alávetve? Mindnyájan. Miért? Mert mindnyájan őbenne épültünk fel genetikailag. Amikor természetében önzővé és romlottá lett, hányan lettünk azzá? Mindnyájan, mert genetikailag benne épültünk fel.

Az öröklés törvénye által megvolt az a csodálatos képessége, hogy létrehozza a maga képét, hasonlatosságát. Isten azzal a szándékkal adta neki ezt az ajándékot, hogy csodálatos áldás legyen utódai számára, mert azt akarta, hogy utódai learassák az ő állandóan fejlődő értelmi, lelki és fizikai képességeinek előnyeit. Ez az ajándék azért adatott az emberiségnek, hogy generációról generációra folyamatosan learathassák az előző generáció előnyeit, az Isten iránti engedelmességet. A bűnben az a tragikus és a szörnyű, hogy kiforgatja és eltorzítja Isten drága ajándékát, melyet áldásul szánt az emberiségnek, és átokká teszi azt. Így tehát amikor Ádám vétkezett, hány utódát szerezte meg Sátán? Az egész nemzetséget, és nagyon jól tudta, hogy ha sikerül tőrbe csalnia Ádámot, akkor az egész nemzetséget megszerezheti, mert tudta, hogy Ádámnak Istentől kapott képessége, hogy létrehozza saját hasonlatosságát utódaiban, így a tét valóban nagyon nagy volt. Milyen izgatott lehetett, amikor romlást hozott az emberi nemzetség atyjára, hiszen tudta, hogy őbenne az egész nemzetséget megszerezte. Micsoda győzelmet aratott, amikor maga mellé állította jogi képviselőnket és atyánkat!

1898, 20. kézirat : „Ádámnak szent, tiszta, bűntelen, romlatlan természete volt, de elbukott, mert az ellenség sugallataira hallgatott, és utódai megromlottak. ’Egy ember engedetlensége által mindnyájan bűnösökké lettek.’” Megfigyeltétek a szövegkörnyezetet, melyben ezt az igét felhasználja? Elbukott, mert az ellenség sugallataira hallgatott, és utódai megromlottak. „Egy ember engedetlensége által mindnyájan bűnösökké lettek.”

Utódai megromlottak. Mi ez a romlottság? Nemrégen érintettük egyik tanulmányunkban, de nézzük meg még egyszer. Tanácsok a sáfárságról, 24. oldal: „Az önzés a romlottság lényege, és mivel az emberi lények engedtek hatalmának, az Istenhez való hűség ellenkezőjét látjuk ma a világban.” Mi a romlottság? Erkölcsi züllés, melynek lényege az önzés.

Amikor az ember szívébe volt írva a szeretet törvénye, tökéletes rendben és összhangban tartotta minden Istentől rendelt képességével, nem csak önmagukban, hanem Istennel való kapcsolatukban is. De amikor az önzés vette át a szeretet helyét a szívben, irtózatos káosz, felfordulás és romlás lett a helyében. És ez ember természete megromlott.

Nos, mikor és hol engedett az emberi család az önzés hatalmának és lett ezáltal romlottá? Ősszülei személyében, Éden kertjében. A Genezis 3. fejezete elmondja az eseményeket.

1902, 55. kézirat: „Sátán erőfeszítése, hogy becsapja ősszüleinket, sikeres volt. Az emberi család, mely Isten képére teremtetett, elvesztette ártatlanságát, törvényszegővé vált és megkezdte hűtlensége lefelé ívelő pályáját. Ahelyett, hogy megmaradt volna Isten befolyása alatt, hogy tükrözhesse Teremtője erkölcsi képmását, az ember Sátán befolyása alá helyezte magát és önzővé lett. Így a bűn általános gonoszsággá lett, és micsoda gonosz dolog a bűn! Engedve Sátán befolyásának, ősszüleink rányitották a világra a gonoszság zsilipjeit.” Hogyan tették ezt? Behozva az önzést, vagy inkább, engedve Sátánnak, hogy behozza az önzést a természetükbe.

Nevelés, 226.oldal: „Az önzés minden gonoszság gyökere.” És amikor az ember beültette természetébe az önzést, a gonoszság zsilipjeit nyitotta meg az egész nemzetségre. Mert az öröklés törvénye által olyan utódainak kellett lenni, akik természetüknél fogva önzők. Amikor Ádám Sátán irányítása alá helyezte magát, a bűn abban a pillanatban általános gonosszá lett, mert “minden bűn önzés.” Ez egy idézet az 1901-es 165. levélből. „Minden bűn önzés.” {3MR 331.2} És amikor Ádám természeténél fogva önző lett, akkor természeténél fogva bűnös lett, és minden utóda arra rendeltetett, hogy természeténél fogva önző és bűnös legyen.

Upward Look, 143. oldal: „Férfiak és nők mind végesek, tévedők és természetüknél fogva önzők.” Milyenek? Természetüknél fogva önzők. Miért vagyunk természetünknél fogva önzők? Mert azoktól fogantattunk, akik önzők, szüleinktől. És ők miért önzők? Mert önző nagyszüleinktől fogantattak. És ők miért olyanok? Ily módon eljutunk egészen Ádámig. Amikor Ádám engedte, hogy az önzés magvai természetébe plántáltassanak, az arra rendelte az egész nemzetséget, hogy természetükben ezekkel a magvakkal szülessenek meg.

Review and Herald, 1901. április 16.: „Sátán rábírta Ádámot a bűnre. Az emberi természet így gyökereiben megromlott.” Nem csoda, hogy azt olvassuk: az ember természeténél fogva romlott. „Sátán rábírta Ádámot a bűnre. Az emberi természet így gyökereiben megromlott.”

Our High Calling, 17. oldal: „Az emberiség bűnös természete annak a következménye, hogy Ádám én Éva áthágták Isten törvényét.” Ennél világosabb beszédet el sem tudok képzelni. Újra olvasom: „Az emberiség bűnös természete annak a következménye, hogy Ádám én Éva áthágták Isten törvényét.” Nem törvényszegésük eredménye. Az ő törvényszegésük a bűnös természetük eredménye. Világos? Egy ember engedetlensége által mindnyájan bűnösökké lettek. Az emberiség bűnös természete annak a következménye, hogy Ádám én Éva áthágták Isten törvényét. Ez az ihletés. Ennek a tekintélye nagyobb, mint bármelyikünké, testvérek. Leginkább azt fogadjuk el, amit ez mond. Megdöbbentő a számomra, hogyan vallhatunk mégis olyan teóriákat, amelyek teljesen szembe mennek Isten ihletett szavával.

Vajon ez a bűnös természet, mely Ádám és Éve törvényszegésének eredménye, ítélet alatt áll? A leghatározottabban igen. Review and Herald, 1895. szeptember 17.: „Az emberi természet romlott.” Ezt világosan megállapítottuk, igaz? Miért? Mert amikor Ádám beengedte az önzést a természetébe, az megrontotta őt és ezáltal minden utódának bűnös természete lett.

Menjünk vissza a kijelentéshez: „Az emberi természet romlott, és a szent Isten igazságos ítélete alatt áll.” Mit ítél meg a szent Isten igazságosan? A romlott természetet. Testvérek, ebből az következik, hogy az elbukott ember már születésekor is bűnös természeténél fogva, még mielőtt bűnt követne el. Egy ember engedetlensége által sokan valóban mivé lettek? Bűnössé, mind jogilag, mind genetikailag. „Az emberi természet romlott, és a szent Isten igazságos ítélete alatt áll.”

Kövessük együtt ezt az érvelést. Figyeljünk az ihletett kijelentésekre, egyikre a másik után, és lássuk meg, hogyan állnak össze.

1901, 165. levél: „Minden önzés bűn.”

Youth’s Instructor, 1897. december 9.: „Minden önzést megítél Isten törvénye.”

Bizonyságtételek, 4. kötet, 496. oldal: „Az emberi szívben természetes önzés van.” Milyen önzés? Természetes önzés.

Bibliakommentár, 5. kötet, 1138. oldal: „Az önzést, mely a természetes szívben lakozik, az önmagának kedvezés erősíti.” Értitek, mit mond? Még önzőbbé tehetjük magunkat saját bűneink által, önző cselekedetekkel. De miből indulunk ki természetünkből fogva? Az önzésből. Újra olvasom: „Az önzést, mely a természetes szívben lakozik, az önmagának kedvezés erősíti.”

Tanácsok a sáfárságról, 24. oldal: „Az önzés a romlottság lényege.”

Csodálatos kegyelem, 258. oldal: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy szívünk természeténél fogva romlott.” Miért? Az önzés a romlottság lényege, és az emberi szívben természetes önzés van. Tudjátok követni a gondolatmenetet?

Következtetés. Review and Herald, 1895. szeptember 17.: „Az emberi természet romlott és a szent Isten igazságos ítélete alatt áll.” Miért? Mert az önzés bűn és a természetes szívben önzés uralkodik. Ezért romlott. És ezért áll az emberi természet ítélet alatt. Világos?

Azért akarom ezt veletek ilyen szorgosan tanulmányozni, testvérek, mert létezik egy jóhiszemű, de félrevezető kísérlet, hogy Krisztust együttérző testvérünkké tegyék és közben megőrizzék bűntelenségét. Én hiszem, hogy Krisztus az együttérző testvérünk, és hiszem, hogy teljességgel ilyennek tekinthetjük őt anélkül is, hogy bűnös természetet tulajdonítanánk neki. Ha Ő mindenben olyan, mint mi a születésünknél fogva, akkor milyen természete volt? Önző. Milyen volt a természete? Romlott. És mi történne akkor vele? A törvény ítélete alatt állna. Készek vagyunk levonni ezt a következtetést Urunkról? Ha ítélet alatt állt bármi következtében, ami őbenne volt, felmehetett volna a keresztre elszenvedni az ítéletet a ti bűnötökért és az én bűnömért? Nem. A saját bűnéért jutott volna ítéletre, ha másért nem, a bűnös természetéért, még ha soha nem követett is el bűnt; mégis milyen lett volna? Természeténél fogva bűnös és ezért az ítélet alatt álló. Látjátok, testvérek, semmiképpen nem állíthatjuk, hogy Ő bűntelen, ha mindazt tulajdonítjuk neki, amit mi születésünkkor magunkkal hozunk, és nem intézhetjük el azzal, hogy bűntelenségét fenntartotta, mivel soha nem követett el bűnt. Bűnösök vagyunk és ítélet alatt állunk, még mielőtt bűnt követnénk el. Remélem, ez világos.

Nevelés, 29. oldal. Mi egyéb következménye volt még Ádám törvényszegésének a természetére nézve? Figyeljük! „A jó és gonosz tudása fájáról való evés eredménye testet ölt minden ember tapasztalatában. Természetükben hajlam van a gonoszságra, melynek segítség nélkül nem tud ellenállni.” Mi van a természetében? Hajlam a gonoszságra, melynek segítség nélkül nem tud ellenállni.” És mi ennek az eredménye? A jó és gonosz tudása fájáról való evés eredménye testet ölt minden ember tapasztalatában.

Bibliakommentár, 5. kötet, 1128. oldal: „Az első Ádám tisztának, bűntelennek lett teremtve, a bűn egyetlen foltja nélkül. Isten képmása volt. Eleshetett és el is esett a törvényszegés által. Bűne miatt utódai velük született engedetlenségre való hajlamokkal jönnek a világra.” Hallottátok ezt a kifejezést? Nagyon fontos kérdést tár ez elénk, amit később kitárgyalunk. Most csak hadd irányítsam rá a gondolataitokat. Bűne miatt utódai velük született engedetlenségre való hajlamokkal jönnek a világra.

Vannak, akik szerint az engedetlenségre való hajlamok csak akkor lesznek a miénk, amikor vétkezünk. Ekkor fejlesztünk ki egy hajlamot, mert világosan állítottuk, hogy Krisztusban nem voltak a mi bűnre való hajlamaink. Ezt egyszerűen azzal magyarázzák, hogy mivel Krisztus soha nem vétkezett, így nem is alakultak ki bűnre való hajlamai. Csak úgy tehetünk szert bűnre való hajlamra, ha ténylegesen vétkezünk. De a gondolatmenetünk fényében mit mond ez? Bűne miatt utódai velük született engedetlenségre való hajlamokkal jönnek a világra. Ez olyasvalami, amit szándékos törvényszegéssel fejlesztünk ki? Természetesen nem. Ezzel születünk, még mielőtt bűnt követnénk el. És ezek kifejlesztett hajlamok? Nem, hanem velünk születettek. Bennünk rejlő engedetlenségre való hajlamokkal születünk. Ha az Úr akarja és megengedi, később részletesebben megvizsgáljuk ezt a témát.

Ezek a gonosz hajlamok megrontották természetünk összes erőit. Review and Herald, 1893. július 4.: „Az ember összes erői nagyobb vagy kisebb mértékben természetszerűleg Isten ellen működnek.” Mit jelent az, hogy természetszerűleg? Azt, hogy benne rejlő módon, születésénél fogva. Az ember összes erői nagyobb vagy kisebb mértékben természetszerűleg Isten ellen működnek. Az ember összes erői. De Ádám bűnének legrombolóbb következménye, amely természetünk állapotát és erői érintette, az, amit az emberi akarat szenvedett el, amely a kormányzó hatalom az ember természetében, a döntés vagy a választás hatalma. Ó, milyen tragikusan hatott Ádám bűne ezen a területen!

Bibliakommentár, 1. kötet, 1083. oldal: „Ősszüleink bukása elszakította az ember Istennek való engedelmességének aranyláncát. Az engedelmességet többé már nem lehetett magától értetődőnek, szükségszerűnek tekinteni. Az emberek saját képzelgésüket követték, amit az Úr az ősvilág lakosainak folytonos gonoszságáról mondott.” Mikor szakadt meg az emberi és az isteni akarat tökéletes összhangja? Ősszüleink bukásakor. Ősszüleink bukása elszakította az ember Istennek való engedelmességének aranyláncát.

Nem csak hogy megszakították ezt a tökéletes összhangot, de megteremtettek egy másik összhangot, mégpedig mit? Az emberi akaratnak és Sátán akaratának az összhangját. Bizonyságtételek, 5. kötet, 513. oldal: „Ne felejtsétek el, hogy akaratotok minden cselekvésetek forrása. Ez az akarat, mely olyan fontos tényező az ember jellemének formálásában, a bűnesetkor Sátán uralma alá került, aki azóta is azon dolgozik, hogy az ember azt akarja és tegye, amit csak kíván, de mindezt az ember teljes romlására és nyomorba döntésére cselekszi.” Mikor került az akarat Sátán uralma alá? A bűnesetkor, testvérek.

Review and Herald, 1904. november 3.: „Természeténél fogva az ember nem akar az lenni, amivé Isten kívánja, hogy legyen.” Világos ez? Készek vagyunk ezt mondani Krisztusról? Az ilyen lázadó akarat, még ha csak a természete által is, a törvény ítélete alatt áll, testvérek. Figyeljétek!

1901, 72. kézirat: „Amíg a szent törvény kívánalmait az élet szabályaként alkalmazták, az elesett ember nem foghatta fel vétkét és nem ismerhette föl ítéletre méltó, elveszett állapotát. Jézus a törvényt közvetlenül a lélekre alkalmazta és az ember akaratát, vágyait, tetteit annak ítélete alá helyezte. Minden rossz cselekedetet, gondolatot és érzést, melyet a törvény megítél, le kell győznünk.” Mi áll tehát a törvény ítélete alatt? Az akarat. Az olyan akarat, amely természeténél fogva lázad Isten törvénye ellen, ítélet alá esik.

Hogyan lehet akkor az, hogy felelősek és megítélhetők vagyunk olyan akaratért, amelyet Ádám Sátán uralma alá helyezett, amelyet neki eladott? Hogy van ez? Figyeljünk! Amit Ádám eladott, Jézus Krisztus visszavásárolta. Így tehát felelősek vagyunk akaratunkért a potenciális szabadság miatt, mely a miénk attól a pillanattól, ahogy elfogadjuk az árat, melyért Krisztus azt visszavásárolta.

Üzenet az ifjúságnak, 154. oldal: „De Isten végtelen áldozata, mely abban nyilvánult meg, hogy odaadta Jézust, szeretett Fiát bűnért való áldozatul, képesíti Őt arra, hogy kormányzata egyetlen alapelvének megsértése nélkül mondhassa: Engedj nekem, add nekem akaratodat; vedd ki Sátán uralma alól és én birtokba veszem azt. Akkor munkálkodni tudok benned, hogy azt akard és azt tedd, ami nékem kedves. Amikor Isten Krisztus gondolatait adja neked, akaratod az Ő akaratához válik hasonlóvá, jellemed pedig átalakul Krisztushoz hasonló jellemmé.” Dicsőség Istennek ezekért a jó hírekért! De testvérek, lehetséges ez a természetünkből fakadóan? Nem. Akaratunkat vissza kell vásárolni.

Megkérdezem tőletek: ha Krisztus olyan akarattal rendelkezett, amely el volt adva és meg volt kötözve, mint a miénk, ki vásárolta vissza az Ő akaratát? Senki. Látjátok, mennyire különbözött Ő ezen a téren, az akarat terén az emberek természetétől? Látjátok, milyennek kell lennie? Van egy nagyon különleges ihletett kijelentés erről a különbségről. Meg fogjuk vizsgálni, amint tovább haladunk tanulmányunkban.

Valóban, a gyermekek öröksége a bűn. Child Guidance, 475. oldal: „A gyermekek öröksége a bűn öröksége.” Vagy ahogy Dávid mondja, Zsolt 51:7: „ Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” Miért születünk vétekben, a bűn állapotában? Mert bűnben fogantatunk. És mivel ez a természetes örökségünk, mit teszünk? Valóban, mi az egyetlen dolog, amit az újjászületésig tehetünk? Zsolt 58:4: „Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjuk méhétől kezdve.” Isten szava tehát világos ebben a kérdésben.

Tehát ezt olvassuk – és szülők, jegyezzétek meg ezt, Bizonyságtételek, 3. kötet, 565. oldal: „Gyermekeinknek olyan anyákra van szükségük, akik tanítják őket  már a bölcsőtől kezdve a szenvedélyek uralására, a vágyak megtagadására és az önzés legyőzésére.” Mikor kell segítenünk nekik az önzés legyőzésére? Már a bölcsőtől kezdve. Miért? Azért, mert természetes örökségként kapták. Nem kell ezt kifejleszteniük, igaz, kedves szülők? Mennyi időbe telik, míg megmutatkozik némi önzés a természetükben? Körülbelül két napba. Egyáltalán nem sok idő. Minden szülő, aki nevelt már gyermeket, tisztában van a bűn természetes örökségével, hacsak be nem csapták önmagukat. Nekünk szülőknek a bölcsőtől kezdve kell segítenünk gyermekeinket az önzés legyőzésében, és vezetnünk kell őket a bölcsőtől a keresztig, vagyis megtérésük tapasztalatáig. De addig, a bölcsőtől a keresztig tart a legsebezhetőbb, legdöntőbb időszak gyermekeink életében. És ki felelős értük? Mi. A kereszt után már ők maguk vívják a harcot, de a kereszt előtt velük együtt kell vívnunk azt.

Hogyan vívjuk a csatát a kereszt után? Figyeljünk. Életem ma, 52. oldal: „Ha az önző emberi természet ellen harcolsz, szilárdan haladsz előre az öröklött és szerzett rosszra való hajlamok legyőzésének munkájában.” Hogyan harcolunk az önző emberi természet ellen? Azáltal, hogy legyőzzük az öröklött és szerzett rosszra való hajlamokat. Mert ez az önző emberi természet. Öröklött és szerzett rosszra való hajlamai vannak.

Nem csoda, hogy ezt írja, Bibliakommentár, 4. kötet, 1158. oldal: „Isten gyűlöli az öröklött és szerzett rosszra való hajlamokat.” Micsoda? Gyűlöli az öröklött és szerzett rosszra való hajlamokat. Miért gyűlöli? Egyedül csak mit gyűlöl Isten? A bűnt. Miért gyűlöli az öröklött és szerzett rosszra való hajlamokat? Mert azok bűnök. Volt Krisztusban bármi is, amit Isten gyűlölt? Volt ilyen? Öröklött rosszra való hajlamok, amiket Isten gyűlölt? Állítom, hogy nem, testvérek. Neki nem volt olyan önző emberi természete, mint nekünk. Ha volt bármi önzés Őbenne, még ha csak a természetében is, akkor mi lett volna Ő? Természeténél fogva bűnös, akinek Megváltóra van szüksége. De könyörgöm, mondjátok meg, ki lett volna a Megváltója?

Meddig kell harcolnunk ezzel az önző természettel, ezzel az öröklött és szerzett hajlammal? Review and Herald, 1887. november 29.: „A kereszttől a koronáig elszánt munkát kell végeznünk, küzdenünk kell a velünk született bűn ellen; csata dúl a kifelé áramló rossz ellen.” Mettől meddig? A kereszttől a koronáig. Vezessük gyermekeinket a bölcsőtől a keresztig, és aztán a kereszttől meddig kell küzdeniük? A koronáig. A kereszttől a koronáig elszánt munkát kell végeznünk, küzdenünk kell a velünk született bűn ellen.

Egyébként, mikor kapjuk meg a koronát? Mi az a korona? A halhatatlanság, romlatlanság koronája, amit egy szempillantás alatt kapunk meg; ez a megdicsőülés. Addig a pillanatig mivel kell küzdenünk? A bennünk lakozó bűnnel. És ez a próbaidő után jön majd el. Testvérek, ismerjétek fel, hogy még a próbaidő lezárulása után is milyenek leszünk természetünkben? Még mindig bűnösök. De fogunk vétkezni a próbaidő lezárulása után? Nem tudunk. El kell jutnunk odáig, ahol Isten kegyelméből olyan képzett harcosok leszünk, hogy a bennünk lévő gonosz erőket a mélységbe tudjuk zárni, a földhöz tudjuk szegezni, és inkább meghalnánk, mint hogy tudatosan áthágjuk Isten törvényét. És eljuthatunk idáig, testvérek, igen, eljuthatunk.

De ha oda eljutunk, az bűntelenné tesz minket? Nem. Sokan voltak a múltban, akik eljutottak odáig a múltban, Isten emberei, akik inkább meghaltak volna, mint hogy áthágják Isten törvényét. Mégis mit vallottak magukról? Az apostolok története, 561. oldal: „Mégis megvallották természetük bűnösségét.” Inkább meghaltak volna, mint hogy áthágják Isten törvényét, mégis mit tettek? Megvallották természetük bűnösségét. Jézus Krisztusnak kellett valaha ilyen vallomást tennie? Mint látjátok, a bűn többet jelent annál, mint hogy vétkezünk. Kérlek, ismerjétek fel ezt. Nem csak a rossz dolgokért állunk ítélet alatt, melyeket elkövetünk, hanem az önző, bűnös természetünk miatt is. {1SM 220.1-3} És ezt meg kell vallanunk és bocsánatot nyernünk rá. És dicsőség Istennek, ezt meg is kapjuk az elfedező engesztelésben. {RH September 17, 1895: „Az emberi természet romlott, és a szent Isten jogosan ítéli meg. De Isten gondoskodik a bűnbánó bűnösről, hogy hit által, Isten egyszülött Fiának engesztelése miatt bocsánatban részesül, megigazulásra lel, a mennyei család tagjává és Isten Fiának örökösévé válik.  A jellem átalakulása a Szentlélek munkája által történik, aki az emberbe vágyával és beleegyezésével összhangban beleplántálja az új természetet. Isten képmása helyreáll a lélekben, napról napra erősödik és megújul a kegyelem által, és képes lesz egyre tökéletesebben visszatükrözni Krisztus jellemét igazságban és valódi szentségben.”

Ó, testvérek, elismerem, hogy elég komor dolgokat osztottam meg veletek, de van jó hír is! Velem tartotok? „Egy ember engedetlensége által sokan bűnössé lettek”de dicsőség Istennek a folytatásért: „Egynek engedelmessége által sokan igazzá lesznek.” De nem állunk készen a jó hírre, amíg teljességében nem értjük a rosszat. A jó csak annyira jó, amennyire a rossz rossz. Ti mutattok nekem egy embert, aki nem ismeri föl reménytelen, tehetetlen állapotát, melyben a természetes születés révén részesült, és én mutatok nektek egy embert, aki nem becsüli meg megfelelően a kiváltságot, ami az újjászületés által az övé. Dicséret Istennek a második Ádámért!

Lezárásképpen, néhány jó hír. Hadd osszam meg ezeket veletek. Üzenet az ifjúságnek, 69-70. oldal: „Ádám Sátán uralma alá esett. Behozta a bűnt a világba és a bűn által a halált. Az ember eladta magát Sátánnak, de Jézus visszavásárolta őket.” Dicséret Istennek ezért. De megkérdezem, ha Jézus úgy jött el, mint egy közülünk, eladott állapotban, akkor ki vásárolta Őt vissza? Kérlek, gondolkozzatok ezen. Ebben az állapotban jövünk természetszerűleg a világba, eladott állapotban.

Idők Jelei, 1890. május 19.: „Ádám vétkezett, gyermekei pedig osztoznak vétkében és következményeiben.” Álljunk meg itt, de van jó hír is. Figyeljünk. „De Jézus viselte Ádám vétkét, és Ádám minden gyermeke, aki Krisztushoz, a második Ádámhoz menekül, megmenekül a törvényszegés büntetésétől.” Látjátok, testvérek, ez a megoldás az öröklött bűn problémájára. Nem lehet a miénk gyermekkeresztség útján vagy más módon, csak az elfedező engesztelés által. Újra olvasom: „Ádám vétkezett, gyermekei pedig osztoznak vétkében és következményeiben. De Jézus viselte Ádám vétkét, és Ádám minden gyermeke, aki Krisztushoz, a második Ádámhoz menekül, megmenekül a törvényszegés büntetésétől.” És amikor gyermekeink még nem elég intelligensek ahhoz, hogy ismerjék és megbecsüljék az engesztelést, ki igényli azt nekik hit által? Mi, szülők. És elfedezi ez őket? Igen. Dicséret Istennek. Így aztán semmi közünk a gyermekkeresztséghez az engesztelés kegyes adománya miatt.

De újra kérdezem: Ha Jézus osztozott Ádám vétkében és következményeiben, ugyanúgy, ahogy mi, ki hordozta azt el érte? Ki hordozhatta értünk, testvérek, ha nem Ő? És ha abbeli igyekezetünkben, hogy együttérző példaképünkké tegyük Őt, ragaszkodunk hozzá, hogy osztozott bűnösségünkben, akkor leromboljuk helyettesítő mivoltát, hogy hordozhassa bűneink terhét. Értitek ezt? Igen. Ő együttérző példakép. Dicséret Istennek. De nem tegyük Őt olyanná, hogy leromboljuk helyettesítői mivoltát. Nem tehetjük. Szükségünk van erre a Megváltóra, igaz? Ne állítsuk, hogy szüksége van önmagára. Lehet, hogy itt senki sem teszi ezt közülünk. De néha mondunk dolgokat rossz szándék nélkül és akaratlanul, melyek által ezt tesszük. Nem vesszük észre, mit beszélünk.

A hit, mely éltet, 113. oldal: „Azokra, akik elfogadják Krisztust, Isten nem úgy tekint, mint akik Ádámban vannak, hanem amint Krisztusban vannak, Isten fiaiként és leányaiként.” Dicséret Istennek a második Ádámért. De ismét megkérdem: ha Krisztus Ádámban volt, mint mi, ki volt a közbenjárója, ki volt a képviselője, hogy valami másnak tekinthesse Isten, mint ami? Ő, Jézus, a második Ádám. Őt nem képviselte az első. Ő a második Ádám, egy új, lelki nemzetség vezetője és atyja. Hogy egynek engedelmessége által sokan, akik a Lélektől születtek, igazzá legyenek. Dicséret Istennek a második Ádámért.

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy bár egy ember engedetlensége által sokan bűnössé lettek, egynek engedelmessége által sokan igazzá lesznek. Ó, Uram, segíts egészen megértenünk természetünk állapotát, mint akik bűnössé lettek egynek engedetlensége által. Segíts megértenünk, hogy mind jogilag, mind genetikailag benne épülünk fel, és bűnösökké rendeltettünk. És köszönjük, Urunk, hogy amikor felismerjük teljes tehetetlenségünket és reménytelenségünket önmagunkban, csakis akkor vagyunk készek, hogy teljesen elfogadjuk és helyesen értékeljük a reményt és a segítséget, ami a miénk Jézus Krisztusban. Köszönöm, Uram, hogy Ő eljött és egy lett közülünk, hogy egyszerre legyen bűntelen helyettesünk és együttérző testvérünk, példaképünk. És köszönöm, hogy ő valóságosan elégséges mindkettőhöz. Segíts megismernünk és megbecsülnünk a Megtestesültet, amint tovább haladunk tanulmányunkkal, Jézus nevében imádkozom. Ámen.

 

😉

 

Vissza az elejére

Email, Print, Bookmark, or Share
  •  
  •   
  •  
  •  
  •  
0

Your Cart