05 – „A föld…megtanít téged” (Jób 12:8)

Mennyei Atyám, köszönöm neked a kiváltságot, hogy Atyának szólíthatlak. Szabadon elismerem, hogy csak Jézus Krisztus kegyelme által vagyok méltó erre a kiváltságra, nem önmagamban. Ó, atyám, köszönöm neked, hogy én és véren megváltott testvéreim elfogadást nyertünk a Szeretettben, és hogy kegyelmesen fiaidnak és leányaidnak tekintesz minket a fiúvá fogadás által. Tudjuk, hogy végtelen atyai szeretettel szeretsz minket, amely meghaladja bármely atya szeretetét ezen az emberi világon. Ezért bizalommal jövünk, mint rászoruló gyermekek, tudva, hogy nem utasítasz el minket, mert szeretsz minket és meg akarsz áldani minket. Ma reggel azt kérjük tőled, Atyánk, amire a legnagyobb szükségünk van, megvilágosító, elevenítő és erőt adó Szentlelkedet, hogy töltse be elménket. A bűn annyira megrontotta és elsötétítette értelmi képességeinket, Atyánk, hogy hacsak nincs jelen bennünk munkálkodó Lelked, nem érthetjük meg az igazságot, mely szabaddá tesz. Ó, igen, elfogadhatunk bizonyos elméleti igazságokat, de Atyánk, nem elégszünk meg ezzel. Úgy akarjuk megismerni az igazságot, hogy átformáljon minket. Úgy akarjuk megismerni az igazságot, hogy Jézus Krisztushoz váljunk hasonlóvá, aki az igazság. Nem csak megérteni, de megélni is szeretnénk az igazságot. Alá szeretnénk vetni magunkat az igazság kívánalmainak, hogy annak hasonlatosságára alakítson minket, aki maga az igazság. Atyám, az Igazság Lelke által imádkozom, hogy legyen ez a mi tapasztalatunk. Ültesd el az igazság magvait elménk kertjébe, hogy kicsírázzanak és akaratunk beleegyezésével gyümölcsöt hozzanak, a Krisztuséhoz hasonló jellem gyümölcsét dicsőségedre. Ez az imádságom Jézus nevében. Ámen.

Ma reggeli tanulmányunk címe: „A föld…megtanít téged.” Tudja valaki, hol található ez az ige? Minden tanulmányunk címe, bizonyára észrevettétek, a Szentírásból való. Hadd tárjam elétek bővebb szövegkörnyezetében. „Beszélj a földdel és az megtanít téged.” Hol található ez? Jób könyvében, valóban. Jób 12:8. És ez mélységes igazság. Jób 12:8: „Beszélj a földdel és az megtanít téged.”

1903, 153. kézirat: „Isten úgy rendelte, hogy a természet tankönyv legyen az ember számára, mely az engedetlenség ösvényéről visszavezeti őt Istenhez. Nagy szükség van a természet tanulmányozására a Szentlélek vezetése alatt. Az Úr példázatokat ad nekünk. A szent igazságokat ismerőssé teszi elménk számára a természet legegyszerűbb dolgain keresztül.”

„Beszélj a földdel és az megtanít téged.” Szépséges egyszerűséggel és világossággal szólva, a természet tanít minket.

Testvérek, nem véletlen, hogy egy és ugyanaz a szó utal az emberi természetre, mint ami a minket körülvevő világra, ugyanis nagyon közvetlen párhuzamokat, hasonlóságokat nyerhetünk a természet rendjéből a saját természetünkre nézve. Tehát amikor beszélünk a földhöz, az sok mindenre megtanít minket, kiről? Saját magunkról. Tudjátok, a föld meg lett átkozva. A természet, melyre rátekintünk, meg lett átkozva, de ugyanúgy meg lett átkozva a mi természetünk is. Mivel? Bűnnel.

Lapozzunk a Genezis 3. fejezetéhez. Azért tanulmányozzuk megint az emberi természet állapotát, mert világosan meg kell ismernünk, mielőtt helyes következtetéseket vonhatnánk le Jézus Krisztus emberi természetéről. És természetesen ez a tanulmánysorozatunk fő célja. Címe pedig, csak emlékeztetőül: „Bűntelen és mégis együttérző Megváltónk.” Meg kell értenünk, milyen volt a természete ahhoz, hogy bűntelen és mégis együttérző Megváltónk legyen; hogy bűntelen helyettesünk és együttérző testvérünk, példaképünk lehessen egyszerre.

Ezzel a célkitűzéssel, vizsgáljuk meg a természetet, mind a teremtett rendet, melyre tekintünk, mind saját emberi természetünket. Mit tanulhatunk meg a teremtett rendből saját, bűnnel fertőzött emberi természetünket illetően? 1Móz 3:17: „Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad”, mit mond? „te miattad”. Nagyon érdekes.

„Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.  Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.”

Nem érdekes, hogy rögtön a föld megátkozásának bejelentése után a föld és a por arra emlékezteti Ádámot, hogy ő por. Vissza fog térni a földbe, melyből vétetett. Mit jelez Isten számunkra? Azt mondja, hogy amint a természet világában van, úgy van a te szívedben is, Ádám. Ez egy példázat. Tanuljunk belőle! A bűn miatt ez van a természetünkben. Mit fog mostantól az emberi természet automatikusan teremni? Tövist és bogáncskórót.

Bizonyságtételek, 4. kötet, 606. oldal: „Az elme a kert, a jellem a gyümölcs.” Figyeljük meg ezt. De mondjátok meg nekem, hogy a bűn átka és az ember bukása következtében mit terem az elme kertje a jellemben? Mit? Tövist és bogáncskórót. Gyomokat.

Csodás kegyelem, 223. oldal: „A jellem minden hibája a szívből ered.” Az elme a kert, a jellem a gyümölcs. „A jellem minden hibája a szívből ered. Büszkeség, hiúság, gonosz indulatok és kapzsiság a testi szívből erednek, melyet nem újított meg Krisztus kegyelme.” Mit terem tehát a testi, természetes szív, melyet Krisztus kegyelme nem újított meg? Gyomokat. Büszkeséget, hiúságot, gonosz indulatokat, kapzsiságot. Ezeket teremnek a testi szívben.

Bizonyságtételek, 4. kötet, 202-203.oldal: „A szív talaja, csakúgy, mint a kerté, gyomokat terem, hacsak értékes virágok magját nem vetik belé, és nem részesül gondos művelésben. Amint a látható természetben, úgy van az emberi lélekben is.” Beszélj a földdel és megtanít téged. „Amint a látható természetben, úgy van az emberi lélekben is.”

Valószínűleg mindnyájan jártasak vagytok a kertészkedésben. Mondjátok meg: mit tapasztaltatok a kertészkedés során? Mi nő meg legkönnyebben a kertetekben? A gyomok. Kell erőfeszítést tennetek, hogy megnőjön a gyom a kertben? Épp ellenkezőleg. Le kell mennetek a boltba, hogy vegyetek egy csomag gyommagot, ha gyomokat akartok? Nem. Benne rejlenek a talajban. Értitek ennek a lelki példázatát? Nem kell odatennetek őket; mert már ott vannak, és az egyetlen dolog, ami tenni kell a rossz jellemvonások növeléséért, az, hogy hagyjátok őket természetes útjukon nőni. Igaz? Kell hozzá bármi munka, hogy kialakítsuk a rossz jellemvonásokat, úgymint a büszkeséget, hiúságot, gonosz indulatokat és kapzsiságot? Egyáltalán nem. Ez teljesen spontán és természetes módon jön az ember elbukott állapotában.

Értelem, jellem, egyéniség, 7. oldal: „Szembetűnő a hasonlóság a műveletlen föld és a gondozatlan elme között. Gyermekek és fiatalok elméjében, szívében már ott vannak a romlottság magvai.” Oda kell juttatnunk? Már ott van. „Szívükben, elméjükben már ott vannak a romlottság magvai, készen arra, hogy kihajtsanak és meghozzák züllesztő gyümölcsüket, és a legnagyobb gondosságra, vigyázásra van szükség, hogy műveljük és erősítsük az elmét a Biblia igazságainak drága magvaival.”

Mit kell oda helyezni? Igazságot. Ha valami értékeset akartok nevelni kertetekben, elmentek, vesztek magot és elültetitek, igaz? Mert nincsenek ott természetüknél fogva. „Beszélj a földdel és megtanít téged”, kedves testvérem, a saját természetedről, szívedről. „Amint a látható természetben, úgy van az emberi természetben is.”

Mondjátok meg nekem, hogy a romlottság magvai, melyek már ott vannak, hogy kerültek oda? Örököltük őket. Ezeket a különböző gyommagokat tehát azonnali örökségként kapjuk, a harmadik és negyedik generációra visszamenően: „a harmadik és negyedik generáció gonoszságait hordják magukban.” Így válnak meghatározóvá ezek a különböző magvak.

De hogyan kerültek a gyommagvak, az önzés magvai az emberi természetbe? Ki által? Ádám által. Figyeljünk. 1901, 165. levél: „Minden bűn önzés.” Jegyezzük meg ezt a kijelentést. „Sátán első bűne az önzés volt, és a kísértés, mely Ádám bűnéhez vezetett, Sátánnak az a hamis állítása volt, miszerint lehetséges az ember számára valami többet elérni, mint amije már megvan, és hogy lehetséges számára, hogy olyan legyen, mint Isten.” Most jön a lényeg, figyeljünk. „Így az önzés magvai az emberi szívbe lettek ültetve.” Mikor lettek az önzés magvai az emberi szívbe ültetve? Amikor Sátán elhitette Ádámmal, hogy van még valami jobb is, amit megkaparinthat a maga számára. Ezen a ponton az önzés magvai az emberi szívbe plántáltattak.

Ádámnak pedig, testvérek, a saját hasonlatosságát, saját képét kellett nemzenie, kialakítania utódaiban. Kis kertjüket tehát, ha úgy tetszik, Kain, Ábel és Séth már az önzés magvaival behintve kapta meg. Elméjük kertjében már benne rejlettek az önzés magvai. Örökölt hajlamaik voltak az önmaguknak kedvezésre, a saját kívánságok kielégítésére és az öndicsőítésre.

Mondjátok meg, az önzés magva vajon bűn? Minden bűn önzés. Mit mond ezekről a magvakról az Úr szolgája? Mi van a magban? Az egész növény, igaz? Arról is beszél, hogy Isten képes meglátni a teljes virágot is, mely a növényben rejlik. A csúnya gyomnövény is látható, mely a gyom magvában van, igaz? Az önzés magva maga is bűn, mert az igazi valóságnak, az embriónak, egy másik világnak a magvai.

Az önzés magva, testvérek, bűn önmagában, mert minden bűn önzés. Életfontosságú dologhoz érkeztünk. Az önzés magvainak jelenléte olyasvalami, amiért megítéltetünk, akkor is, ha visszautasítjuk ezek kicsírázását az akaratunk beleegyezésével? Legyünk óvatosak, várjunk egy percet. Vajon megítéltetünk a bűnre való hajlamok jelenlétéért akkor is, ha megszentelt akarattal elutasítjuk beleegyezésünkkel? Nem Miért? Mert nem ítéletre méltók? Nem. Hanem azért, mert az engesztelés által megszabadulunk az ítélet alól. Értitek? Ítéletre méltók, testvérek, de ez olyan ítélet, melyért nem tartanak minket felelősnek, mert nem tudunk mit kezdeni vele. Ez egy kikerülhetetlen fogyatékosság. De mi az, amit tehetünk vele? A kicsírázás, az akarat beleegyezése. Ezt nagyon fontos tudatosítani.

Bibliakommentár, 5. kötet, 1128. oldal: „A bűn miatt Ádám utódai bennük rejlő engedetlenségre való hajlamokkal születtek.” Itt van újra ez a kifejezés. Milyen állapotban születünk? Tele vagyunk gyommagvakkal, született engedetlenségre való hajlamokkal. Ezek az öröklött hajlamok a bűnre, melyeket szüleinktől kapunk, mintegy születési hozadékként.

Bibliakommentár, 4. kötet, 1158. oldal: „Isten gyűlöli az öröklött és szerzett rosszra való hajlamokat.” Mit csinál? „Isten gyűlöli az öröklött és szerzett rosszra való hajlamokat.” Miért gyűlöli őket? Mit gyűlöl csak Isten? A bűnt. Gyűlöli ezeket, mert még a hajlamok is, az önzés magvai is bűnök önmagukban. De dicsőség az Ő nevének, gondoskodott az engesztelésről, hogy megszabaduljunk az ítélettől, ha képesítő kegyelme által elutasítjuk a megfoganását, a kicsírázását ezeknek az öröklött bűnre való hajlamoknak az akarat beleegyezésével.

Már elmondtuk, de valószínűleg még számos alkalommal el fogom mondani, mert szeretném világosan meghatározni, hogy mi a bűn, és milyen aspektusáért vagyunk felelősek, és hogy miként viszonyulhatunk a bennünk lakó bűnhöz. A gyógyítás szolgálata, 173. oldal: „Sokaknak erős, öröklött bűnre való hajlamokkal kell küzdeniük. Természetellenes sóvárgások, érzéki vágyak voltak az örökségük születésüktől fogva.” Születésüktől fogva. Erős, öröklött bűnre való hajlamok.

Mennyei helyek, 195. oldal: „A rossz szokások sokkal könnyebbek kialakíthatók, mint a jó szokások.” Áment mondotok erre? Belegondoltatok már, hogy miért? Nem kell sokat gondolkozni rajta, ha figyelünk arra, amit a föld mond. „Beszélj a földdel és az megtanít téged.” Mi terem legkönnyebben a kertetekben? „A rossz szokások sokkal könnyebbek kialakíthatók, mint a jó szokások, és a rossz szokásokat sokkal nehezebb feladni.” A kertetekben nevelt szép virágoktól nehezebb megszabadulni, vagy a csúnya gyomnövényektől? Melyiktől nehezebb megszabadulni? A gyomnövényektől. „És a rossz szokásokat sokkal nehezebb feladni. A szív természetes romlottsága a felelős ezért a jól ismert tényért.” Az önzés bűnének átka alatt vagyunk. És az önzés minek a lényege? A romlottságnak. Emlékeztek? „A szív természetes romlottsága a felelős ezért a jól ismert tényért, hogy sokkal kevesebb fáradságba kerül demoralizálni az ifjúságot, megrontani erkölcsi gondolkodásukat és vallásos jellemüket, mint beoltani jellemükbe az igazságosság és az igazság tiszta, romlatlan szokásait. Az önző kívánságok kielégítése, az élvezetek szeretete, ellenségeskedés, büszkeség, önérzetesség, irigység, féltékenység spontán módon, példaadás és tanítás nélkül fejlődik ki bennük.” Nem ez az igazság, szülők?

Jelenlegi elesett állapotunkban csak arra van szükség, hogy átadjuk az elmét és a jellemet természetes hajlamainak. „Hagyjunk csak magára a természet világában egy földdarabot, és meg fogjuk látni, hogy tele lesz vadrózsával és tövissel, de ha értékes termést vagy szépséges virágokat terem, ahhoz gondosságra és szüntelen munkára van szükség.” Ó, micsoda mélységes meglátásokat nyerhetünk a természetből!

Nos, öröklött és szerzett hajlamok; gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Az öröklött hajlamok az önzés azon magvai, melyek benne rejlenek elménk kertjének talajában, igaz? Melyek a szerzett hajlamok? Azok, melyeket kicsíráztattunk és felneveltünk elménk kertjében. Igaz? Nos, azokat a hajlamokat, melyeket természetes örökségként kaptunk, az akaratunk természetes módon ki fogja csíráztatni, igaz? Mert az akarat, ha emlékeztek rá, természeténél fogva a test kívánságait szolgálja. És amíg tudatosan nem adjuk oda akaratunkat Jézus Krisztus uralmának, addig nem fogunk megszűnni kicsíráztatni ezeket a magvakat.

Mi történik állandóan, amíg növekszünk, mielőtt tudatában lennénk, hogy mi a ó és mi a rossz? Kisgyermekekként mi fog állandóan történni? Akaratunkkal megfogantatjuk az önzés magvait, és azok gyorsan nyilvánvalóvá teszik magukat az önző viselkedésben, így van, kedves szülők? De mit kell tennünk, hogy segítsünk gyermekeinknek? Gyomlálnunk kell a kertjüket, mert abban az életkorban még nem tudják ezt megtenni maguknak. Így van?

Gondoljunk most a gyermek Jézus Krisztusra. Később fogjuk ezt tanulmányozni, de gondoljuk most meg ezt. Növekvő gyermekként kellett valaha is az édesanyjának kigyomlálnia az ő kertjéből a gonosz szokásokat? Testvérek, ha az önzésnek bármi jele mutatkozott volna életében, akár gyermekkorában is, akkor mi lett volna ő? Ítélet alatt álló bűnös. Tehát milyen állapotban kellett lennie elméjének? Mitől kellett szabadnak lennie? Az önzés magvaitól. Az öröklött bűnre való hajlamoktól. Nem nyilvánvaló ez? Ezt csak zárójelben jegyeztem meg, később mélységeiben vizsgáljuk ezt a kérdést. De azt szeretném, hogy miközben együtt tanulmányozzuk az emberi természetet, gondoljatok arra, hogy mit mond ez jézus Krisztus emberségéről, rendben?

Mi ezeknek a gyomnövényeknek az eredete? Érdekes betekintést nyerünk a következő idézetből: Bibliakommentár, I kötet, 1086. oldal: „Egyetlen kártékony növény sem helyeztetett az Úr nagy kertjébe.” Más szavakkal, mit mond ez az ember bűneset előtti természetéről? Nem voltak gyomnövények. Szent teste volt. Értitek? Mi a szent test? A szent test az a természet, amely teljesen mentes az önzésnek még a magvaitól is.

Az ember a teremtés révén szent testtel rendelkezett. És most? Mikor lesz csak szent testünk? Amikor elváltozunk. Vissza a kijelentésünkhöz: „Egyetlen kártékony növény sem helyeztetett az Úr nagy kertjébe. De miután Ádám és Éva vétkezett, mérgező növények hajtottak ki.” Látjátok a párhuzamot? „Miután Ádám és Éva vétkezett, mérgező növények hajtottak ki”, amint Isten parancsolta, hogy példázat, lecke legyen számukra. „Átkozott legyen a föld temiattad, a te érdekedben.” Hogy tanítson neked valamit. Itt most közbevetést teszek. Ha megbocsátjátok.

A magvető példázatában megkérdezték a gazdát: nemde jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor a konkoly? A gazda azt válaszolta, hogy ellenség művelte azt. Most figyeljünk! „Minden konkolyt a gonosz vetett el. Minden kártékony növény az ő vetéséből való. Ügyes vegyítési módszerei által megrontotta a földet konkollyal.” Honnan jöttek ezek a magvak a természet világába? Annak megrontása és vegyítése révén, amit Isten adott. Igaz?

Mi a helyzet az öröklött bűnre való hajlamokkal? Mik azok? Ha úgy tetszik, ezek az Isten által adott vágyaknak és kívánságoknak az önzéssel való megrontásából lettek. Figyeljünk. 1896, 47. kézirat: „Sátán gyakran természetes hajlamainkon és vágyainkon keresztül győz le minket. Ezek Istentől valók voltak, és amikor az embernek adattak, tiszták és szentek voltak.” Tiszták és szentek. „Isten terve az volt, hogy megfontolás uralja a vágyakat, és hogy ezek a boldogságunkat szolgálják. Amikor ezeket megszentelt megfontolás irányítja és vezérli, akkor ez szentség az Úrnak. De az ember természetes vágyai megromlottak az önmagának kedvezés által. A vágyak szentségtelen kielégítése által testies vágyakká változtak, melyek a lélek ellen viaskodnak. Hacsak a keresztény nem virraszt imádságban, laza gyeplőre engedi ezeket a szokásokat, melyeket le kellene győznie. Hacsak nem érzi szükségét az állandó vigyázásnak, a szüntelen éberségnek, romlott és félrevezető hajlamai Istentől való eltávolodásának eszközei lesznek.”

Látjátok, hogy ezek a testies vágyak, melyeket természetes örökségként kapunk, és amelyek benne rejlenek elménk talajában, látjátok, miként lettek ezek az Istentől kapott vágyak, kívánságok és az önzés keverékeivé a vágyak törvénytelen kielégítése által? És Isten azért adta őket, hogy boldogságot adjanak nekünk. Testvérek, ebben van az erejük, hogy vonzani tudnak minket. Ez a visszataszító a bűnben. Fogja azt, amit Isten adott boldogságunkra és meglovagolja, majd megkötöz és pusztulást, halált hoz számunkra. Az Írás beszél a bűn gyönyörűségéről. Igaz? Miért lelünk benne gyönyört? Mert Isten által adott erőket használ fel, hogy gyönyörben részesítsen minket önző, Isten által tiltott módon. És ezek a gyönyörök csak egy időszakra szólnak, amíg törvénytelenül kielégítjük őket. Csak egy időszakra.

1897, 48. kézirat: „Természetes hajlamaink, hacsak a Szentlélek ki nem igazítja őket, magukban hordják az erkölcsi halál magvait.” Mi van a hajlamokkal? „Természetes hajlamaink, hacsak a Szentlélek ki nem igazítja őket, magukban hordják az erkölcsi halál magvait.” Olvasom tovább: „A test minden sugallatával a Lélek ellen viaskodik, a Lélek pedig a test ellen.”

Testvérek, ismeritek Gal 6:7-8-at. Mit mond ez nekünk elménk kertjéről, és arról, amit belé vetünk? Gal 6:7-8: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.”

Mit jelent az, hogy a testnek vetni? Azt jelenti, hogy beleegyezni, kicsíráztatni a magokat, melyek benne rejlenek a testben. És ezáltal kifejleszteni egy önző jellemet. És ha kifejlesztünk egy önző jellemet, az bűn. És mi a bűn zsoldja? A halál. De dicsőség Istennek, van más lehetőség is. A Léleknek kell vetnünk.

Hogyan utasíthatjuk vissza a testnek való vetést? Adventista otthon, 127. oldal: „Az alacsonyabb rendű szenvedélyek székhelye a testben van és az által működnek.  A testi, testies szavak az alacsonyabb rendű, romlott természetet jelentik. A test önmagától nem tud Isten akarata ellenében cselekedni.” Tehát amikor erről a testről beszélünk, miről beszélünk? Erről a dologról? (kezére, mint testrészre mutat) Nem. Az alacsonyabb rendű, romlott természetről beszélünk. Ez azonban bensőséges kapcsolatban áll a fizikai testtel. Abban van a székhelye és az által működik. Mindez össze van kötve az idegrendszerrel, a hormonrendszerrel, mindennel; minden vágyunk és szenvedélyünk bensőségesen kapcsolódik a fizikai szervezethez. De nem szinonimája a fizikai szervezetnek, a testnek. Ez az alacsonyabb rendű, romlott természet. Ez az elme birodalma, ahol a vágyak és szenvedélyek rögzítik magukat gondolati életünkben. ez a test. Ez az alacsonyabb rendű, romlott természet.

Nos, amikor már tudatában vagyunk ezeknek az alacsonyabb rendű, romlott hajlamoknak, vágyaknak és szenvedélyeknek, mit kell velük tennünk? Hogyan bánjunk ezzel a testtel? Figyeljünk. Olvasom tovább. „Fel vagyunk szólítva, hogy feszítsük meg a testet vágyaival és kívánságaival együtt. Hogyan tegyük ezt? Okozzunk fájdalmat a testnek? Ne. De öljük meg a bűnre való kísértést. A romlott gondolatot ki kell űzni. Minden gondolatot foglyul kell ejteni a Jézus Krisztusban. Minden állati hajlamot alá kell vetni a lélek magasabb erőinek.”

Testvérek, ha száműzzük a romlott gondolatokat, vajon megítéltetünk, amiért megvoltak nekünk? Nem. De ez azt jelenti, hogy a romlott gondolat nem ítéletre méltó önmagában? Nem. Mi az egyetlen ok, amiért nem ítéltetünk meg miatta? Az, hogy az engesztelés gondoskodik az elfedezésről. Ez az ádámi örökség egyik elkerülhetetlen fogyatékossága számunkra.

Review and Herald, 1888. március 27.: „Vannak Sátán által sugallt és keltett gondolatok, érzések, melyek megkörnyékezik még a legjobb embereket is. De ha nem dédelgetik őket, ha elvetik, mint gyűlöletest, a lélek nem fertőződik meg bűnnel, és semmi mást nem szennyez be befolyásuk.”

Krisztus példázatai, 84. oldal: „Minden elvetett mag a saját neme szerint hoz termést. Így van ez az ember életében is. Vessük mindannyian a könyörület, az együttérzés és szeretet magvait, mert azt aratjuk, amit vetettünk! Az önzés, az önszeretet, a büszkeség, a szándékos bűn meghozza a maga termését. Aki önmagának él, a testnek vet, és a testből arat romlottságot.” Ó, testvérek, milyen fontos, hogy ne vessünk a testnek!

Vajon természetes örökségként csak az önzés magvait kaptuk elménk kertjébe, vagy vannak jó magvak is? Vannak ó magvak is. Figyeljünk. Értelem, jellem, egyéniség, 144. oldal: „A gyermekek örökölnek bűnre való hajlamokat, de számos szeretetreméltó jellemvonásuk is van. Ezeket erősíteni és fejleszteni kell, míg a bűnre való hajlamok felett gondosan kell őrködni és el kell nyomni azokat.”

Ne felejtsük el, hogy az Isten képmása megromlott, és majdnem kitöröltetett. De nem teljesen töröltetett ki. Képesek az Isten képének ezek a nyomai az emberi szívben önmaguktól gyarapodni? Nem.

Figyeljünk. Nevelés, 29. oldal: „Amint Krisztus által minden embernek élete van, ugyanúgy őáltala minden lélek részesül az isteni világosság sugaraiban. Nem csak intellektuális, hanem lelki erő, a helyes dolgok megértése, a jó utáni vágy ott él minden szívben.” Hallottátok ezt? „A jó utáni vágy ott él minden szívben. De ezek ellen az elvek ellen harcol egy ellentétes hatalom. A jó és gonosz tudásának fájáról való evés eredménye minden ember tapasztalatában látható. Természetükben ott van a rosszra való hajlam, egy erő, melynek segítség nélkül nem tud ellenállni. Hogy ellenálljon ennek az erőnek, hogy elérje azt az eszményit, melyet lelke legmélyén egyedül értékesnek tart, csak egyetlen hatalomban találhat segítséget. Ez a hatalom Krisztus. Az ezzel a hatalommal való együttműködés az ember legnagyobb szüksége. Minden nevelési erőfeszítésben ez kell, hogy legyen a legmagasabb cél.”

Ezek a jóra való vágyakozások, testvérek, melyek még mindig az Isten képének nyomai az ember szívében, erőtlenek ahhoz, hogy gyarapodjanak egy olyan szívben, amely természeténél fogva arra hajlik, hogy tele legyen gyomokkal. Nem sok idő kell hozzá, és teljesen elborítják.

Adventista otthon, 468. oldal: „Apák és anyák túl gyakran hagyják rá gyermekeikre, hogy megválasszák maguknak szórakozásaikat, társaságukat, foglalatosságukat. Ennek az eredményét nem nehéz megjósolni. Hagyjunk csak egy földdarabot megműveletlenül, és az tövist és vadrózsát fog teremni. Sosem fogsz látni egy kedves virágot vagy egy nemes cserjét, mely méltó vetélytársa lehetne az alaktalan, mérgező gyomnövényeknek. Az értéktelen vadszeder kényelmesen fog növekedni, megfontolás és gondozás nélkül, míg az olyan növények, melyek értékesek a hasznuk vagy szépségük miatt, alapos megművelést igényelnek. Ez a helyzet fiataljainkkal is. Ha helyes szokásokat és elveket akarunk kialakítani, akkor buzgó munkát kell végezni. Ha rossz szokásokat akarunk kijavítani, szorgalomra és kitartásra lesz szükség a feladat teljesítéséhez.”

Ha elménk kertjében szép jellemet akarunk kifejleszteni, csak hogyan tudjuk azt megtenni? Arcunk verítékével. Csak arcunk verítékével. Isten képének nyomai nem fognak természetes úton gyarapodni; szorgos erőfeszítést és képesítő kegyelmet igényel egyaránt.

Figyeljünk. Csodás kegyelem, 145. oldal: „Isten kegyelme leigázza az önzést, mely benne rejlik a természetes szívben.” Milyen önzést? Amely benne rejlik a természetes szívben. Az önzés benne rejlik a természetes szívünkben. De mi az, ami leigázza? Isten kegyelme. De testvérek, arra kell várnunk, hogy a kegyelem megtegye ezt nekünk, vagy hogy megtegye velünk együtt? Csak arra számíthatunk, hogy megteszi velünk együtt. Isten nem ajánlja fel azt, hogy megteszi nekünk. Azt ajánlja fel, hogy képesít minket, hogy megtegyük magunknak.

Kérlek, jegyezzétek meg! Rm 8:13: „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” Ki öldökli meg a test cselekedeteit? Mi. De hogyan? A Lélek által. A Lélek azt ajánlja fel, hogy megöldökli a test cselekedetei nekünk? Nem. Azt ajánlja fel, hogy képesít minket, hogy a test cselekedeteit megöldököljük magunknak.

Review and Herald, 1881. január 4.: „Ne felejtsük el, hogy szívünk természeténél fogva romlott és hogy önmagunktól képtelenek vagyunk a helyes irányt követni. Csak Isten kegyelmének és legnagyobb erőfeszítéseinknek szívünkön végzett együttes munkája árán érhetjük el a győzelmet.” Hogyan érjük el a győzelmet? Csak kegyelem által? Nem. A kegyelem és a mi legnagyobb erőfeszítéseink együttese által. És hogyan? Arcunk verítékével. „Teljes szorgalommal őrizzük meg szívünket.”

Testvérek, ez azért igényel teljes szorgalmat, mert elménk kertjének természetes hajtása az önzés, és nekünk állandóan uralnunk kell a gyomnövényeket. Igaz? Mennyi idő kell ahhoz, hogy kis kertetek a „fejetekre nőjön”? Egyáltalán nem sok. Ez egy tanító példázat. Uraljuk a gyomokat! Uraljuk elménk kertjét!

Meddig kell ezzel foglalkoznunk? Amíg szent testünk nem lesz. Bizonyságtételek, 4. kötet, 496. oldal: „Az emberi szívben természetes önzés és romlottság uralkodik, melyet csak a legalaposabb fegyelemmel és komoly önmegtartóztatással lehet legyőzni, és még így is évek türelmes munkájába és buzgó küzdelmébe fog telni.”

Ugyanott, 439. oldal: „Övezzük fel magunkat páncéllal egy élethosszig tartó harcra az örökletes hajlamokkal.” Milyen harcra? Élethosszig tartó. Miért? Mert nincs szent testünk és sohasem bízhatunk a testben, mert tele van az önzés magvaival.

Életem ma, 52. oldal: „Ha az önző emberi természet ellen harcolsz, akkor töretlenül haladsz előre az öröklött és szerzett bűnre való hajlamok legyőzésének munkájában.” Töretlenül.

Tanácsok tanítóknak, 108. oldal: „A lélek megművelése, mely tisztaságot és emelkedettséget ad a gondolatoknak, jó illatot a szavaknak és tetteknek, még több odaszánt erőfeszítést kíván. Türelmet igényel minden gonosz indíték kigyomlálása a szív kertjéből.”

Testvérek, nem létezik szent test a megdicsőülés előtt. Érdekes dolog, hogy néhányan kifejlesztettünk bizonyos kertészeti eljárásokat, mely során csak homokot, vegyszereket vagy fűrészport használunk, és a kertünk teljesen mentes a gyomoktól. Igaz? Nem lenne jó, ha elménk kertje olyan lenne, hogy természeténél fogva semmi kihívást jelentő dolgot nem terem? Ó, mennyire vágyom arra az időre! De addig is, gyomlálnom kell. Gyomlálni, gyomlálni. És el kell utasítanom azoknak a magvaknak a kicsírázását.

Testvérek, nem létezik szent test. És még ha eljutunk is odáig, hogy állandóan visszautasítjuk a magvak kicsírázását, ha eljutunk is odáig, hogy akaratunk szokásszerűen aláveti magát Jézus Krisztus uralmának és nem egyezünk bele a test kívánságaiba, még ha egyéni gondolati életünk rejtett zugában vagyunk is, bűntelenek vagyunk ezen a ponton? Nem, nem vagyunk. Miért? Mert természetünk szerint még mindig bűnösök vagyunk.

Hadd olvassam fel a kijelentést, melyre sietve utaltam, de amely életbevágóan fontos igazság, és észben kell tartanunk. Az apostolok története, 561. oldal: „Az apostolok és próféták egyike sem állította soha, hogy bűn nélkül való lenne.” És mit mond egyébként János? „Aki azt mondja, hogy bűn nélkül való, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” „Az apostolok és próféták egyike sem állította soha, hogy bűn nélkül való lenne.” És Jézus állíthatta, hogy bűn nélkül való? Abszolút mértékben. Miért? Mert ténylegesen az volt, testvérek, a szó legteljesebb értelmében.

Figyeljünk. „Az apostolok és próféták egyike sem állította soha, hogy bűn nélkül való lenne.” Miért nem állították, hogy bűn nélkül valók? Mert szándékosan vétkeztek? Nem. Figyeljetek. Olvasom tovább: „Emberek, akik a legközelebb voltak Istenhez, akik inkább életüket áldozták volna, mint hogy szándékosan elkövessenek egy rossz cselekedetet…” Mi ez? Ez a jellembeli tökéletesség. Erről van szó. „akik inkább életüket áldozták volna, mint hogy szándékosan elkövessenek egy rossz cselekedetet, emberek, akik isteni világossággal és erővel lettek kitűntetve, megvallották természetük bűnösségét. Nem helyeztek bizalmat a testbe, nem hivatkoztak saját igaz voltukra, hanem teljesen Krisztus igaz voltában bíztak.” Nem bíztak a testben. Miért? Mert felismerik, hogy örökletesen bűnös és önző. Megvallják természetük bűnösségét. Az engesztelést igénylik a bűn problémájának arra a dimenziójára, mellyel ők maguk nem tudnak mit kezdeni. És örvendeznek, hogy többé nincs már kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Kik teszik ezt? Akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

Dicsőség Istennek az engesztelés adományáért. Bible Echoes, 1887, december: „Természetünknél fogva bűnösök vagyunk, és arra vagyunk felszólítva, hogy legyünk buzgók és tartsunk bűnbánatot.” Testvérek, kellett valaha Jézusnak buzgó bűnbánatot tartania? Nem. Ismét olvasom a kijelentést: „Természetünknél fogva bűnösök vagyunk, és arra vagyunk felszólítva, hogy legyünk buzgók és tartsunk bűnbánatot.” Nem csak szándékos bűneinkért kell bűnbánatot tartanunk, hanem miért is? Bűnös természetünkért. Jézusnak kellett valaha ilyenért bűnbánatot tartania? Miért? Mert nem volt bűnös természete, melyért bűnbánatot kellett volna tartania. Megjegyeztétek a minősítést? Nem volt bűnös természete, melyért bűnbánatot kellett volna tartania.

Emlékezzetek az ember elesett, bűnös természetének két dimenziójára, melyről már tanultunk, a probléma két dimenziójára! Vannak az ártatlan erőtlenségek és vannak a bűnös hajlamok. Gondoljuk meg ezt. Jézusnak nem volt bűnös természete, melyért bűnbánatot kellett volna tartania. De nagyon valóságos értelemben mondhatjuk, hogy gyengeségeinket és erőtlenségeinket viszont magára vette, és ebben az értelemben mit vett magára? Elesett, bűnös természetünket. Gondoljuk ezt végig, kérlek titeket. A jövőben megvizsgáljuk ezt, de azt szeretném, hogy állandóan vessétek próba alá, teszteljétek ezeket a dolgokat. Nem akarom, hogy csak azért elfogadjátok, mert hallottátok. Tegyétek próbára!

A hit, mely éltet, 91. oldal: „Felismered bűnösségedet? Megveted a bűnt? Akkor emlékezz arra, hogy Krisztus igazsága a tiéd, ha megragadod. Nem látod, milyen erős alapot helyeznek a lábaid alá, amikor elfogadod Krisztust? Isten elfogadta Fia áldozatát, mint teljes engesztelést a világ bűneiért.” Milyen engesztelést? Teljes engesztelést. Miért? A világ bűneiért. Még a benn lakozó, rejtett bűnért is, testvérek. Dicséret az Ő nevének, van engesztelés a bennünk lakó bűnért! És amíg nem egyezünk bele a bűnre való hajlamokba, nem állunk miattuk ítélet alatt az engesztelés drága ajándékának köszönhetően. Imádkozzunk!

Mennyei Atyám, ha parlagon hagynál minket, reménytelenül belegabalyodnánk a bűn vadrózsájába, tövisébe és bogáncskórójába. Ó, kegyelmes Isten, ne hagyj minket parlagon, kérünk. Szánts barázdát bennünk az igazság ekevasával, bármibe is kerül, Atyánk. Törd fel a gyomok ágyását, mely a miénk, és készítsd fel szívünket, hogy befogadja az igazság magvait, a drága magvakat, hogy amint kicsíráztatjuk a drága elveket, akaratunk beleegyezésével, gyümölcsöt hozzon, a Krisztuséhoz hasonló jellem gyümölcsét. Uram, ahogy megtanuljuk a természet világából, hogy milyen a mi természetünk, ez még hálásabbá tesz minket a kert Gazdája iránt az ő természetfeletti hatalmáért. Köszönjük, hogy elküldted nekünk Jézust. Segíts minket, hogy tevékenyen és értelmes módon munkálkodjunk együtt vele, hogy megdicsőíthessük Őt elménk kertjében és jellemünkben, most és mindörökké, ez az imádságunk az Ő nevében. Ámen.