Select Page

Itt olvasható a lecke átirata.  Néhány ember jobban szereti olvasni (vagy kinyomtatni) a leckét és így elmélyülni a tanulmányban. Úgy alakítottuk ki számodra, hogy hallgathasd az előadást a hanganyag gombjára kattintva és közben követhesd is a szöveget, lefelé tekerve azt. Ily módon bármikor megállíthatod a hangzó előadást, utánanézhetsz dolgoknak, és aztán folytathatod e mélységes téma tanulmányozását.

Ha meg akarod szakítani az előadás hallgatását és egy bizonyos perctől később folytatni tovább, és ugyanakkor követni az átiratot is, csak üsd be a CTRL–F kombinációt (Kereső funkció) a web-böngésződbe és írj be néhány szót, amit hallasz a hanganyag újbóli elindításakor. A kereső rögtön az adott helyre ugrik, és olvashatod, illetve hallgathatod tovább az előadást. Fokozatosan írjuk be a szövegbe az idézetek elhangzásának percét és másodpercét, hogy gyorsabban megtalálhasd ezeket az értékes meglátásokat.

Ha el akarod olvasni az Ellen G. White-tól származó idézetek szövegkörnyezetét, kattints az idézetek mellé csatolt linkre. Ez speciális oldalt nyit meg, ahol elolvashatod az idézetek szövegkörnyezetét, és más részleteket a hivatkozott témáról. Eddig ez nem működött olyan folyóiratok esetében, mint a Review and Herald vagy az Idők jelei. Ebben az esetben másold be az idézet egy részletét az EGW weboldal keresőjébe. 😉

Noha eredetileg abból indultunk ki, hogy Krisztus természetét és a megtestesülést fogjuk tanulmányozni, eddig minden időnket az ember természetének tanulmányozásával töltöttük. De testvérek, szükséges, hogy ezt tegyük, mielőtt értelmes következtetéseket vonhatnánk le Krisztus természetére vonatkozóan. Kimutattuk, hogy két tábor létezik, mindkettő érvényes és fontos gondolatokat képvisel. De az olyan igazság, amit úgy hirdetnek, hogy kizárja az ellensúlyozó igazságot, mi az? Eretnekség. És ebben rejlik a veszély.

Az egyik tábor elsődlegesen azt képviseli, hogy Krisztust emberségében bűntelen helyettesünkként kell tekintenünk. Ezért a tőlünk való „különbözőségét” hangsúlyozzák. És természetesen ahhoz, hogy betöltse a végtelen színvonalat, hogy elfogadható áldozat lehessen értünk Istennek, különböznie kell tőlünk, ugye? Egy drága igazságot hirdetnek tehát. De bajba kerülünk, ha odáig hangsúlyozzuk ezt az igazságot, hogy lekicsinyli vagy tagadja a másik drága igazságot.

És mi az? Krisztus az ő emberségében azért jött, hogy együttérző testvér legyen és hogy érvényes, követhető példát mutasson. Ez drága igazság. Hirdetni kell, de nem szabad úgy vagy olyan mértékig hirdetni, hogy elhanyagolja vagy tagadja a másik igazságot. Ha abbeli igyekezetünkben, hogy együttérző testvérré tegyük őt, olyannak tekintjük, mint közülünk egyet, akkor mit teszünk helyettesítői szerepével? Leromboljuk.

Tehát az egyensúlyt keressük. A kérdés a téma megközelítésekor természetesen az, hogy melyik természetet vette fel Krisztus, Ádám bűneset előtti vagy bűneset utáni természetét? És amint már utaltunk rá, a válasz az, hogy egyiket sem. Vagy mindkettőt, attól függően, hogy melyik aspektusról beszélünk.

Azért tanulmányozzuk ilyen gondosan először Ádám bűneset előtti természetét, majd pedig a bűnnek a természetére gyakorolt hatását, hogy hátteret alakítsunk ki, melyből biblikus következtetéseket vonhatunk le Krisztus természetéről, melyet megtestesülésekor felvett.

Így ma este ismét a bűnesetnek az emberi természetre gyakorolt hatását vizsgáljuk, egy másik nézőpontból. Talán észrevettétek ezt. Ugyanazt a témát nézzük, más nézőpontból. Természetesen lesznek átfedések, mivel a téma ugyanaz.

De most abból a szempontból nézzük meg a bűneset emberi természetre gyakorolt hatását, hogy ennek következtében elszakadt, elidegenedett Istentől. Egyesült, szövetségre lépett Sátánnal. Ezt gondosan meg kell vizsgálnunk, tanulmányunk címe pedig: „A ti vétkeitek választanak el titeket.” De mielőtt fellapozzuk ezt a szöveget, és próbáljuk megérteni, mit kell tennünk először? Kérnünk kell Isten Lelkét, hogy vezessen minket, amint folytatjuk a titkok titkának tanulmányozását. Imádkozzunk.

Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök, a magam és testvéreim érdekében. Kérlek, láss meg, hallgass meg és fogadj el, de ne úgy, ahogy magamban vagyok, hanem amint igaz Közbenjárómban, az Úrban, az én Igazságomban vagyok. Atyánk, a Szentlelket kérjük tőled. Igédet szeretnénk megnyitni, melyet Krisztus az Élet Kenyerének hívott, és ebből szeretnénk táplálkozni. De Atyánk, elismerjük, hogy természetünknél fogva sem étvágyunk, sem képességünk nincs a lelki eledel befogadására. Mindkettő csak a Szentlélek megelevenítő erejével, a kegyelem csodájával lehet a miénk. Atyánk, add nekünk, hogy éhezzük és szomjazzuk, ami nem természetes a számunkra, és add meg a képességet a lelki táplálék befogadására, az igazság megértésére, amint Jézusban van, hogy lelkünket táplálja és megerősítse. Atyánk, mielőtt folytatjuk lelkünk táplálását, halljuk, hogy kopognak szívünk ajtaján; szélesre tárjuk, és így szólunk: Jöjj, Úr Jézus, vacsorázz velünk. Lelked által jöjj közénk és add, hogy vacsoránk tápláló és tanulságos legyen, hogy testünkben és lelkünkben dicsőséget adhassunk neked. Ó Atyám, milyen kiváltság és milyen felelősség, hogy megtörhetem az élet kenyerét! Moss meg a vérben és vízben, mely Urunk megnyitott oldalából folyik. Használj fel engem gyengeségem ellenére, és neked adok dicsőséget; mert ha az igazság tisztán és hatalommal hirdettetik, az az én gyengeségem ellenére és neked köszönhetően történik. Köszönöm, Uram, hogy rád bízhatom, hogy képesíts az igazság hirdetésére, mert te elküldtél engem. És minden megbízatásod egyben képesítés is. Köszönöm, hogy rád bízhatom magam, és hogy meghallgattad imámat, mert Jézus nevében jövök. Ámen.

Tanulmányunk címét Ésaiás könyve 59. fejezetéből vettük. Kérlek, lapozzatok oda a Bibliában. Ésa 59:2: „Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” Mi okozta ezt az elkülönülést? A bűn. Pontosan. A bűn elkülönüléshez vezet. Bűneink csak az újjászületés után választhatnak el Istentől, mert a természetes születésünkkor már eleve el vagyunk szakadva tőle.

Hogy van ez? Ádám bűne volt az, ami elszakította a nemzetséget Istentől. Review and Herald, 1870, május 31.: „Ádám és Éve bűne Isten és ember félelmetes elszakadását okozta.” Mi okozta a félelmetes elszakadást? Ádám és Éva bűne. Maga a bűnről szóló beszámoló kézzelfogható bizonyítékát adja ennek. Genezis 3. fejezet, lapozzunk oda.

Genezis 3:7. A 6. versben olvasunk a bűnről. Éva evett. Adott vele levő férjének és ő is evett. Mi történt azonnal? „Megnyíltak szemeik és észrevették, hogy mezítelenek.”

Mibe öltözködtek mindeddig? Fényruhába voltak öltözve. Isten hasonlatossága és temploma voltak. Istenre vonatkozóan olvassuk: Zsolt 104:2: „Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.” Nekik is megvolt ez a fényöltözetük, mert Isten hasonlatosságát hordozták. De mitől volt ez? Isten bennük lakozó jelenlététől. Azért lettek teremtve, hogy Isten temploma legyenek, hogy bennük lakozzon, és bennük lakozó jelenléte a fényöltözetben öltött testet, a Sekinához hasonlóan, ami Istennek a szentélyben való jelenlétét bizonyította a Sinai pusztájában. A Sekina dicsősége miatt mondhatták, hogy Isten ott jelen volt.

Amikor Ádám és Éva szándékosan áthágták Isten törvényét, visszautasították Isten bennük lakozását. Miért? Miért van az, hogy ha elutasítjuk Isten tekintélyét, akkor magát Istent utasítjuk el? Mert Isten tekintély. Miért tekintély? Mert Ő a Teremtő, az Alkotó. És amikor Ádám és Éva elutasították Alkotójukat, az ő tekintélyét, akkor magát a Szerzőt utasították el. Neki pedig tiszteletben kellett tartania döntésüket. Mindig azt teszi.

Tehát mi történt? A bennük lakozó teljesség, melyet addig élveztek, most el lett utasítva. A Léleknek távoznia kellett. És vele együtt távozott a bennük lakozó jelenlét fizikai megnyilvánulása. Körülnéztek, és meglátták, hogy mezítelenek.

Bible Echoes, 1892. augusztus 1.: „A törvényszegés által az ember elszakította magát attól, aki maga a világosság és a szeretet. A bűnös elidegenítette magát Isten életétől, halottá lett vétkeiben és bűneiben.  Az elbukott nemzetség egyetlen reménye az volt, hogy megbékél Istennel.” Amikor a törvényszegés által az ember elszakította magát attól, aki maga a világosság és a szeretet, mibe döntötte magát? Sötétségbe és önzésbe. És elidegenítette magát Isten életétől.

Elidegenedett Istentől, mert Isten a szeretet. És az ember a bűn által önzővé tette magát. Bizonyságtételek, 6. kötet, 43. oldal: „Az önzés az elidegenedés gyökere.” És amikor az ember vétkezett, amint korábbi tanulmányunkban kimutattuk, az önzés vette át a szeretet helyét a szívében. És ez az elidegenedés gyökere. Tehát, elidegenítette magát Istentől. A bűneset után az ember természete elidegenedett, mert a bűneset után önző volt a természete.

De tragikus módon, Ádám bűne nem csak hogy elválasztotta a nemzetséget Istentől, de a bűnnek az emberi természetre gyakorolt hatásának köszönhetően az emberiség teljesen képtelenné vált arra, hogy önerejéből valaha is egységbe, összhangba jusson Istennel. Más szóval, az elszakadás nem csak pillanatnyi volt, mert a bűn, ami az elszakadást okozta, képtelenné tette az embert a visszatérésre.

Review and Herald, 1891. február 17.: „Az igazság forrásától elszakadt emberi természetben folytonos szembenállás uralkodik Isten akaratával és útjaival. Fizikai, értelmi és erkölcsi lénye mind a pillanatnyi ösztönök irányítása alatt áll. Az érzelmek megromlottak, és minden képesség, mely azért lett az emberre bízva, hogy bölcsen fejlessze, demoralizálódott. Az ember halott vétkeiben és bűneiben. Hajlamok és szenvedélyek irányítják, vágyait pedig olyan hatalom uralja, melynek nincs tudatában. A cselekvés szabadságáról beszél, miközben teljes rabszolgaságban van. Nem a saját magáé. Nem láthatja az igazság szépségét, mert a testnek gondolata ellenségeskedés az Istennel, és nem veti alá magát törvényének.”

Így tehát, az elszakítottság e természetes állapotában, mit tehetünk? Vétkezünk. Mi a test gondolata? Ellenségeskedés az Istennel. Nem veti alá magát Isten törvényének. Nem is képes erre.

Idők Jelei,1895. május 30. : „A testi (vagy természetes) gondolat ellenségeskedés az Istennel, mert nem veti alá magát Isten törvényének, nem is teheti. Az emberi természet nem tudja megtartani a törvényt, még ha akarja sem. Krisztustól elválasztva, a vele való egység nélkül semmit sem tehetünk.” Semmit.

Miért hozott az Istentől való elszakadás ilyen lázadó lelkületet Isten és törvénye ellenében? Mert ugyanakkor, ugyanazzal a cselekedettel, mellyel elszakadt Istentől, az ember Sátánnal egyesült. Ádámnak, jogi képviselőnknek bűne tehát nem csak elidegenített Istentől, hanem szövetségre lépett Sátánnal. Amikor Ádámban elutasítottuk Isten jóindulatú uralmát, elfogadtuk Sátán romboló, ördögi diktatúráját.

Tanácsok tanítóknak, 33. oldal : „Amikor Ádám vétkezett, az ember elszakadt a menny által rendelt központtól. Egy démon lett a világ központi hatalmává. Ahol Isten trónjának kellett volna lennie, Sátán oda helyezte a trónját.” De megfigyeltétek az első kijelentést? Amikor Ádám vétkezett, az ember elszakadt a menny által rendelt központtól. Miért? Mert Ádám a jogi képviselőnk volt. És amit jogilag tett, azt mindnyájunkra ráhelyezte. Mindnyájunkra.

Tudjátok, néha nehéz elképzelnünk, hogy Ádám cselekedete miként hatott az egész emberiségre testületileg. De a hébereknek ez nem volt ilyen nehéz, mert az Ádám név embert jelent. Így, amikor azt mondták, hogy Ádám tett valamit, akkor nem kellett ilyen párhuzamot vonniuk: amikor Ádám vétkezett, az ember elszakadt a menny által rendelt központtól. Mert Ádám volt az ember. Minden ember ő volt, testületileg. És amikor a jogi képviselő, akiben mi mindnyájan felépülünk jogilag, elszakította magát a menny által rendelt központtól és alávetette magát Sátán uralmának, ezt az egész nemzetség megtette őbenne.

1893, 16, kézirat : „Ádám törvényszegése miatt Sátán az egész emberi családra igényt tartott,” az egész emberi családra. „Ádám törvényszegése miatt Sátán az egész emberi családra igényt tartott.”

Bizonyságtételek, I. kötet, 341. oldal: „Az elbukott ember Sátán törvényes foglya.” Mije tehát? Törvényes foglya. Nem csak hogy magának igényelte az egész emberi családot Ádám vétke miatt, de egy ajtó is megnyílt számára, melyen keresztül közvetlenül befolyásolhatta és irányíthatta az emberi természetet.

1902, 55. kézirat: „Sátán erőfeszítése, hogy megcsalja ősszüleinket, sikeres volt. Uralmat szerzett az ember cselekedetei felett. Az érzékeken keresztül befolyásolta a gondolatokat. Így volt ez a világ kezdete óta. Ahelyett, hogy Isten befolyása alatt volna, hogy Teremtője erkölcsi képmását tükrözhesse, az ember Sátán uralma és befolyása alá helyezte magát, és önzővé lett.” Mivé lett? Önzővé. Az önzés átvette a szeretet helyét. A világosság országának törtvényét, mely a szeretet, felváltotta a sötétség országának törvénye, mely az önzés. Most már az ember gyökeresen más elvek alapján cselekedett, az önzés elve alapján, mely a bűn lényege.

Bizonyságtételek, 5. kötet, 294. oldal: „Az ember Sátán foglya és természeténél fogva hajlamos, hogy kövesse sugallatait és cselekedje akaratát. Önmagban nincs ereje, hogy ellenálljon a gonosznak.” Miért? Mert ugyanazon elv alapján cselekszik, az önzés törvénye alapján. Mivel az önzés törvénye van a szívében, természeténél fogva hajlamos, hogy kövesse Sátán sugallatait és cselekedje akaratát.

A hit, mely éltet, 87. oldal: „Természetünknél fogva elidegenedtünk Istentől. Sátán csapdájában vagyunk, foglyul ejtve akaratának.” Erről beszél 2Tim 2:26. És ugyanaz a dolog, ami előállította ezt az állapotot, nevezetesen a bűn, állandósítja is azt.

Válogatott Bizonyságtételek, I. kötet, 253. oldal: „A bűn volt az, ami elválasztotta az embert Istenétől, és a bűn az, ami fenntartja ezt az elszakadást.” Így tehát, amíg a bűn ott lesz az ember természetében, mi lesz addig? Elszakadás Istentől. Nincs tökéletes egység, amíg nincs tökéletes bűntelenség. Az újjászületett keresztényeknek talán teljes egysége van Istennel? Nincs. Megvan az ígérete, a Szentlélek. Egységre juthat lélekben, de mégis még mindig nagyon el van szakadva Istentől. Csak Jézus Krisztus személyében juthat teljes egységre kegyelem által. Most reméli és vágyakozik utána, és megvan az áldott bizonyossága, hogy egy napon majd élvezheti is, de még most nem tapasztalja.

A bűn nem az Istentől való elszakítottság. Vannak, akik így határozzák meg ezt a fogalmat. De a bűn nem az Istentől való elszakítottság. A bűn a törvény áthágása. A bűn okozza az Istentől való elszakadást, és ez az állapot állandósítja a bűnt. Mivel el vagyunk szakadva Istentől, nem tudunk mást, csak áthágni a törvényt.

1888, 10. levél: „Az eredendő hitehagyás egyik siralmas hatása volt, hogy az ember elvesztette saját szíve feletti uralmát. Ha el vagyunk választva erőnk forrásától, nem tudunk mást, mint áthágni erkölcsi létünk törvényét.” Amikor el vagyunk választva erőnk forrásától…És ki az? Isten. Csak áthágni tudjuk erkölcsi természetünk törtvényét. Ezért, amikor az emberi nemzetség Ádámban vétkezett, nemcsak elszakította magát Istentől, hanem be is zárta magát a bűnbe. Miért? Mert az Istentől való elszakítottságban, Sátánnal egyesülve, visszautasítva Isten szentségének Lelkét, és szeretettörvényét, elfogadta Sátán lázadásának lelkét és az önzés törvényét.

Így tehát, elesett állapotában az emberi nemzetség teljesen képtelenné vált az engedelmességre. Mert mi az engedelmesség lényege? A szeretet. A szeretet, Isten szeretete és az igazság szeretete a törvény betöltése. De amikor a szeretet Istene trónfosztottá lett és Sátán ült a helyére, akkor az önzés átvette a szeretet helyét az ember szívében és az ember nem tudott már mást, mint ellenségeskedni Istennel és törvényével. Így pontosan az következett be, amire Isten figyelmeztetett, hogy bekövetkezhet.

Pátriárkák és próféták, 53. oldal : „Ha egyszer is engednek a kísértésnek, melyre figyelmeztette őket, természetük annyira romlottá válik, hogy önmagukban sem erejük, sem hajlandóságuk nem lesz, hogy ellenálljanak Sátánnak.” Milyenné lesz a természetük? Romlottá. Emlékezzünk, mi a romlottság lényege. Az önzés. Az önzés a romlottság lényege. Reménytelen, tehetetlen foglyok, elidegenedve Istentől, szövetségre lépve Sátánnal, önmaguk elpusztítása felé hajolva az önmaguknak kedvezés által. Teljesen képtelenek arra, hogy összhangba hozzák magukat Istennel. De nagy kegyelmében Isten Szabadítót küldött. Szabadítót küldött, hogy megmentse az embert.

Válogatott bizonyságtételek, I. kötet, 279.oldal: „Mivel az ember elesett állapotában nem tudta legyőzni Sátánt a saját emberi erejével, Krisztus eljött a mennyei királyi udvarból, hogy segítsen neki az isteni és az emberi erő egyesítésével. Krisztus tudta, hogy Ádám Édenben az általa élvezett nagy előnyökkel ellenállhatott volna Sátán kísértésének és legyőzhette volna őt. Azt is tudta, hogy az Édenen kívül került embernek, Isten világosságától és szeretetétől elszakadva a bűneset óta lehetetlen ellenállnia Sátán kísértéseinek a maga erejéből. Azért, hogy reményt hozzon az embernek és megmentse őt a teljes romlástól, megalázta magát és emberi természetet öltött. Isteni és emberi ereje egyesítésével ott érhette el az embert, ahol volt. Ádám bukott fiainak és leányainak megszerzi azt az erőt, melyet ők maguknak nem tudnak megszerezni, hogy az Ő nevében legyőzhessék Sátán kísértéseit.” Dicsőség Istennek az ilyen Szabadítóért!

De testvérek! Amikor eljött, hogy megtegye ezt, amikor emberi természetet öltött, hogy megszabadítson minket, milyen természetet vett fel? Azért jött, hogy összekapcsolja, amit Ádám bűne kettéválasztott. Ez volt megtestesülésének elsődleges célja. 1886, 45. kézirat : „Meg tudjátok mondani nekem, miért jött el Isten Fia meghalni értünk? Ez Ádám törvényszegése miatt történt. Ezzel eljátszott minden jogot a mennyre. Az ember aztán elszakadt Istentől, de Krisztus emberek iránti szeretete arra késztette, hogy eljöjjön erre a földre, istenségét emberségbe öltöztette, hogy az ember megbékélhessen az Atyával és visszatérhessen törvényéhez.”

De újra kérdezem, milyen emberségbe öltöztette istenségét? Amikor Krisztus eljött, hogy végbevigye a szabadításnak ezt a munkáját, ugyanolyan természettel jött el, mint ami nekünk van? Ha így volt, akkor el volt idegenedve Istentől, Sátánnal állt szövetségben az önzés által és emiatt képtelen volt az engedelmességre. Felvehetett ilyen természetet és betölthette küldetését? Nem vehetett fel ilyen természetet, mert azért jött, hogy Második Ádám legyen és megcáfoljon egy sátáni hazugságot.

Vizsgáljuk meg együtt küldetésének ezt a két aspektusát. Először is a sátáni hazugság megcáfolását. Jézus élete, 117. oldal: „Sátán úgy mutatott Ádám bűnére, mint annak bizonyítékára, hogy Isten törvénye igazságtalan és nem lehet neki engedelmeskedni.” Kinek a bűnére mutatott? Ádáméra, mint annak bizonyítékára, hogy Isten törvénye igazságtalan és nem lehet neki engedelmeskedni. Nos, ez látszólag igaz volt. Mert Ádám valóban nem engedelmeskedett.

Válogatott bizonyságtételek, I kötet, 252. oldal: „Ádám elesése után Sátán kijelentette, hogy az emberi lényekről bebizonyosodott…” Bebizonyosodott. Múlt időben. „…hogy képtelenek megtartani Isten törvényét, és az egész világegyetemet ebbe a hitbe akarta sodorni.  Sátán szavai igaznak tűntek, és Krisztus eljött, hogy leleplezze a csalót.”

De testvérek, ahhoz, hogy leleplezze a csalót, hogyan kellett eljönnie? Emberként, igen. De Istentől elválasztott emberként, vagy vele tökéletes összhangban lévő emberként? Bibliakommentár, 7. kötet, 926. oldal: „Krisztus eljött a földre, felvette az emberséget és az ember képviselőjeként jelent meg, hogy megmutassa a Sátánnal való nagy küzdelemben, hogy az ember, ahogyan Isten megteremtette, az Atyával és a Fiúval összekapcsolódva, minden isteni kívánalomnak engedelmeskedni tud.” Mit jött bebizonyítani? Nem azt mutatta meg a nagy küzdelemben, hogy az Istentől elszakadt és természetében tőle elidegenedett ember képes tökéletesen engedelmeskedni minden kívánalomnak. Hanem mit? Hogy az ember, ahogyan Isten megteremtette, az Atyával és a Fiúval összekapcsolódva, minden isteni kívánalomnak engedelmeskedni tud.

Testvérek, hadd tegyem hozzá sietve, nehogy bárki közületek aggódjon, hogy Krisztus azt is bizonyította, hogy még a bukott ember is lehet győztes. És ezt ne tévesszük szem elől. Azonban most nem erről a kérdésről beszélünk. Egyszerre csak egy dologra összpontosítsunk. Krisztus eljött a földre, felvette az emberséget és az ember képviselőjeként jelent meg, hogy megmutassa a Sátánnal való nagy küzdelemben, hogy az ember, ahogyan Isten megteremtette, az Atyával és a Fiúval összekapcsolódva, minden isteni kívánalomnak engedelmeskedni tud.

Krisztus emberségében kezdettől fogva tökéletes egységben volt Istennel. Válogatott bizonyságtételek, I. kötet, 228. oldal: „Krisztus öröktől fogva egységben volt az Atyával, és amikor emberi természetet vett magára, még mindig egységben volt Istennel. Ő az összekötő kapocs, mely egyesíti Istent az emberséggel.”

Mit mondott önmagáról emberségében? Jn 10:30: „Én és az Atya egy vagyunk.” Review and Herald, 1890. január 7.: „Az Atya dicsősége megnyilatkozott a Fiúban. Krisztus nyilvánvalóvá tette az Atya jellemét. Olyan tökéletes kapcsolatban állt Istennel, annyira az Ő világosságának sugaraiban élt, hogy aki látta a Fiút, az Atyát látta.”

Miért élvezett ilyen tökéletes egységet az Atyával? Mert azzal született és sohasem játszotta el törvényszegés által. Jn 8:29: „És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül.” Miért? „Mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.Tökéletes egységgel kezdett, és sohasem játszotta el, mint az első Ádám, szándékos törvényszegéssel.

Youth’s Instructor, 1898. szeptember 8.: „Az Isten Lelke volt rajta.” Miért? „Mert soha, az engedetlenség egyetlen cselekedetével sem szakította el magát Istentől.” Az Atyával való teljes és állandó egysége a bűntől való teljes és állandó elkülönülésének volt köszönhető. Tökéletesen egységben volt az Atyával, mert tökéletesen elkülönült a bűntől.

Ezért olvassuk, Zsid 7:26: „Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott.” Addig nem tapasztalta meg a bűn okozta elszakadást, amíg bűnné nem lett érettünk Ő, aki bűnt nem ismert, amíg rá, a bűnért való áldozatra nem helyeztettek mindnyájunk bűnei.

Ezért mit kiáltott a Kálvária keresztjén? „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” De ez egy egyedülálló tapasztalata volt Krisztusnak, a bűn okozta elszakadás Istentől. Hol kezdte megtapasztalni ezt? A Gecsemáné kertjében.

Jézus élete, 686. oldal: „Krisztus úgy érezte, hogy a bűn elválasztotta Őt Atyjától. A mélység olyan széles, olyan sötét és olyan riasztó volt, hogy a lelke megborzadt tőle. Isteni hatalmát nem használhatta fel a kínszenvedéstől való megszabadulása érdekében. Emberként kellett elszenvednie az emberek által elkövetett bűnök következményeit. Emberként kellett elhordoznia Istennek a bűnnel szemben tanúsított haragját.” Más szóval, azelőtt sohasem ismerte a bűn okozta elszakadás élményét.

Olvasom tovább. Eddig közbenjáróként tevékenykedett másokért; most ő vágyott arra, hogy legyen valaki, aki közbenjár érette. Mikor Krisztus úgy érezte, hogy megszakadt, összetört az Atyával való egysége, félt, hogy emberi természetében nem lesz képes elviselni a sötétség hatalmasságaival szemben Reá váró nagy küzdelmet. Krisztus, mikor maga előtt látta az összeütközés összes lehetséges következményeit, akkor a lelke megtelt rettegéssel, mert tudta, hogy esetleges veresége az Istentől való elválasztását jelentené számára. Sátán azt sugallta az Úrnak, hogyha vállalja a kezességet a bűnös világért, akkor örökre elszakad Istentől; ezáltal azonosulna a Sátán királyságával, és soha többé nem lehetne közösségben Istennel.”

El tudjátok képzelni, hogy ennek még a gondolata is mennyire megtörhette a szívét? Iszonyatosan. Olvasom tovább. „Szörnyű nagy volt a kísértés arra, hogy az emberi nemzetség hadd hordozza el saját bűne következményeit, Ő pedig ártatlanul állhasson Isten elé.” Hogyan állhasson Isten elé? Ártatlanul. Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette. A mi reá helyezett bűneink voltak egyedül azok, melyek miatt elszakadt Istentől, mert Ő magában teljesen bűntelen és ártatlan volt, és ezért tökéletesen egységben volt az Atyával.

Lássuk szabadítói missziója másik aspektusát. Másodsorban azért jött, hogy az ember számára a második Ádám legyen, hogy helyrehozza az elsőnek a keserves következményekkel járó hibáját, és hogy az ember számára igaz képviselő és bűntelen atya legyen.

Youth’s Instructor, 1898. június 2.: „Krisztus a második Ádámnak neveztetik. Tisztaságban és szentségben, Istennel való kapcsolatban, szeretett fiúként ott kezdte, ahol az első Ádám. Szándékosan arra a talajra állt, amelyen Ádám elesett, és helyrehozta a hibáját.” Azért jött, hogy megcáfolja a hazugságot, miszerint az ember, ahogy Isten megteremtette, nem tud tökéletesen engedelmeskedni. Hogy ezt megtehesse, hogy arra a talajra állhasson, ahol Ádám elesett, hol kellett értelemszerűen kezdenie? Ahol Ádám kezdett, elesése előtt.

„Krisztus a második Ádámnak neveztetik. Tisztaságban és szentségben, Istennel való kapcsolatban, szeretett fiúként ott kezdte, ahol az első Ádám. Szándékosan arra a talajra állt, amelyen Ádám elesett, és helyrehozta a hibáját. Azért jött, hogy az ember számára igaz képviselő és bűntelen atya legyen.” Tehát, ami az Atyával való egységet jelenti, testvérek, a bűn okozta elszakadás kérdésében Krisztus nem hozzánk hasonlított, hanem kihez? Ádámhoz. Világos.

De azt kérdezzük, miért? Hogyan lehetett ez? Maga a kijelentés válaszolja meg ezt a kérdést. „Tisztaságban és szentségben, ott kezdte, ahol az első Ádám.” Azért volt az Atyával való kapcsolata ugyanolyan, mint Ádámé, mert ugyanolyan szent és tiszta volt, mint Ádám. És a bűntelenségnek ebben az állapotában, az Atyával való tökéletes egységben tökéletesen tudott engedelmeskedni Isten törvényének.

Idők Jelei, 1901. május 29.: „Amikor eljött az idő teljessége, emberi formában kellett megnyilvánulnia, el kellett foglalnia helyét az emberiség élén, azáltal, hogy felveszi az ember természetét, de nem bűnösségét.” Felvette az ember természetét de mit nem? Az ember bűnösségét. Testvérek, világos beszéd ez? Felvette az ember természetét, de a bűnösségét nem.

Krisztus bűntelensége vajon a természetes szív veleszületett gonoszságára is vonatkozik? Nem volt meg nála a természetes szív veleszületett gonoszsága? Természetesen nem. Máskülönben fel kellett volna vennie az ember bűnösségét.

Bűntelensége, az ember bűnösségétől való mentessége azt jelenti, hogy mentes volt a veleszületett bűntől, mellyel nekünk küzdenünk kell a kereszttől a koronáig, amint korábban említettük? Természetesen igen. Teljesen mentes volt a benne lakozó vagy veleszületett bűntől.

Bibliakommentár, 7. kötet, 925. oldal: „A bűn foltja nélkül született, de az emberi családhoz hasonló alakban jött a világba.” Milyen volt? A bűn foltja nélkül való. Ez azt jelenti, hogy csak azért volt bűntelen, mert nem vétkezett szándékosan? Nem. Miért? Mert a bűn foltja nélkül született. Más szóval, ez minek a bűntelenségére vonatkozik? A természetére. Persze. Mi más lehetett volna születésekor, mint természeténél fogva bűntelen? A bűn foltja nélkül született, de az emberi családhoz hasonló alakban jött a világba.

1Jn 3:5: „Őbenne nincsen bűn.” Semmiféle bűn, testvérek. Sem tettben, sem gondolatban, sem természetében. Ebben az értelemben volt bűntelen. De kérlek, tudatosítsátok, hogy természetének az Ádáméhoz való hasonlóságát csak a bűntelenséget illetően valljuk. Minden más szempontból hozzánk volt hasonló. Hadd ismételjem meg ezt. Természetéről csak a bűntelenséget illetően mondhatjuk, hogy az Ádám bűneset előtti természetéhez volt hasonló. Minden más szempontból hozzánk volt hasonló. A lényeg most az, hogy ahhoz, hogy olyan tökéletes egységben legyen az Atyával, mint Ádám volt, olyan tökéletesen bűntelennek kellett lennie, mint Ádámnak, mert a bűn elszakadást eredményez, márpedig Ő tökéletes egységben volt az Atyával.

Ebben a tökéletes egységben ráléphetett és rá is lépett arra a talajra, melyen Ádám elesett, és helyrehozta hibáját. Review and Herald, 1890. február 18.: „Krisztusban az istenség és emberség egyesült. Istenségét nem kisebbítette embersége. Istensége megőrizte a helyét. De embersége, azáltal, hogy egyesült az istenséggel, ellenállt a legvadabb kísértéseknek is a pusztában.” És ez az, amiért jött, testvérek, hogy bebizonyítsa, hogy az ember, ahogyan Isten megteremtette, az Atyához kapcsolódva, engedelmeskedni tud minden kívánalomnak. Ott kezdett, ahol Ádám, és istenséggel egyesült emberségével meg tudott állni, és bebizonyította, hogy Sátán hazudik. Eközben második Ádámmá lett értünk, aki igaz képviselőnk és bűntelen atyánk.

Válogatott bizonyságtételek, I. kötet, 223. oldal: „Krisztus az emberség gyengeségében…” Miben? Az emberség gyengeségében. Nem az emberség bűnösségében, hanem gyengeségében. Újra olvasom: „Krisztus az emberség gyengeségében szembesült annak a valakinek a kísértéseivel, aki azzal a magasabb rendű természettel rendelkezett, amit Isten az angyalokra ruházott. De Krisztus embersége egyesült istenségével, és ezzel az erővel kiállta Sátán minden kísértését, és megőrizte lelke szeplőtelenségét. És…” Ezt ne felejtsük el! Jó hír következik. „És ezt az erőt Ádám minden fiának és leányának odaajándékozza, akik hit által elfogadják jellemének igazságosságát.” Mit tesz? Ezt az erőt Ádám minden fiának és leányának odaajándékozza, akik hit által elfogadják jellemének igazságosságát.

További valóságos jó híreket olvasok. Csodás kegyelem, 99. oldal: „Az élet és dicsőség Ura istenségbe öltöztette emberségét, hogy bemutassa az embernek, hogy Isten Krisztus odaajándékozása által megához kapcsol minket.” Ó, testvére, dicsőség Istennek a tökéletes egységért, mely megnyilatkozik Urunkban és Megváltónkban, Jézus Krisztusban, a tökéletes egységért Istennel, mert ez annak szemléltetése, amit Isten Őáltala megtesz értünk, visszahelyez minket a tökéletes egységbe önmagával.

Most jön a legjobb hír. 1893, 94. kézirat: „Bőséges gondoskodás történt arról, hogy a véges, elesett ember úgy kapcsolódhasson Istenhez, hogy ugyanazon forrás által, mellyel Krisztus győzött emberi természetben, az ember is szilárdan megállhasson minden kísértésben, amint Krisztus megállt.” Ilyen gondoskodás mellett, hogyan is tévedhetnénk el, testvérek?

Jézus élete, 25. oldal: „Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el.” Azzal, hogy felvette természetünket, a Megváltó olyan kötelékkel kapcsolta magához az emberiséget, ami soha sem téphető el; örök korszakokon át hozzánk kapcsolódik. Ó, testvérek csodás kegyelem, csodás szeretet, hogy Isten megtette ezt értünk, akik annyira érdemtelenek, lázadók és bűnösök vagyunk.

Dicséret Istennek, hogy Jézus a második Ádám és hogy Ő, tisztaságban és szentségben, az Atyával való kapcsolatban, elérte azt az igaz életet, amely beteljesíti a végtelen színvonalat az érdekünkben, és hogy Ő most minket képvisel az Atyánál mint jogi képviselőnk. És hogy lehetővé teszi számunkra az egységet, melyet nekünk is birtokolnunk kell az isteni hatalommal, ha győzni akarunk, amint ő győzött. Hogyan tévedhetnénk el mindezek mellett? Csak úgy, hogy visszautasítjuk hit általi elfogadását. Segítsen Isten, hogy elfogadjuk hit által. Imádkozzunk.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy bár a bűn által elszakadtunk tőled, de Krisztus által újra egységbe juthatunk veled. Köszönöm, hogy bár a bűn miatt elidegenedtünk tőled és Sátánnal léptünk szövetségre, Jézus teljesen veled szövetségben jött el és legyőzte Sátánt a mi érdekünkben, hogy megcáfolja hazugságát és hogy képviselőnk legyen előtted, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy általa egységre jussunk veled, és hogy megkapjunk tőled minden erőt, hogy győzhessünk, amint Ő is győzött. Uram, köszönöm a kegyelmes gondoskodást, ami a miénk Krisztusban. Isten megtiltotta, hogy bármelyikünk elutasítsa ezt, hogy ne legyen hiábavaló értünk való leereszkedésre. Kérünk, Urunk, segíts, hogy részesei lehessünk az istenségnek, mert Ő részese lett az emberségnek. Ez az imánk Jézus nevében. Ámen.

 

 

😉

Vissza az elejére

0

Your Cart