08 – „Aki bűnt nem ismert” (2Kor 5:21)

Mindeddig tanulmányunk során, főleg arra összpontosítottunk, hogy Krisztus a mi bűntelen helyettesünk és hogy miért kellett ilyenné lennie, hogy betölthesse küldetését, az elbukott nemzetség megmentését. Tudom, hogy eddig nem adtunk egyenlő hangsúlyt ennek a drága igazságnak. De ez csak azért van, mert még nem értünk oda. Nem azért, mert nem akarjuk ugyanúgy hangsúlyozni. Legyetek türelemmel. Később ki fogjuk majd hangsúlyozni.

Mielőtt folytatnánk tanulmányunkat, ismét fel kell ismernünk az alapvető igazságot, hogy a lelki dolgokat csak lelki módon érthetjük meg. És testvérek, soha sem gondolhatjuk, hogy megértjük Isten igéjét úgy, hogy átalakuljunk az igazság által, és megszentelődjünk, hacsak nincs velünk az igazság lelke. Jézus azt mondta, hogy az igazság által kell megszentelődjünk, és az ő szava tartalmazza az igazságot. Ezt a szót akarjuk tanulmányozni. Az imádságom az, hogy ez a tanulmány a megszentelődéshez vezessen minket, de ehhez mire van szükségünk? Arra, hogy az igazság lelke munkálkodjon értünk. Nekem különösen szükségem van rá, hogy értem munkálkodjon. Kérlek, imádkozzatok értem, magatokért és testvéreitekért.

Mennyei Atyám, köszönöm ezt a különleges, szent napot. Köszönöm ezt a különleges helyet is, ahova eljöhetünk, hogy magunk mögött hagyva a világi ügyleteket, téged imádhassunk. Atyánk, lélekben és igazságban akarunk imádni téged. Ezért szükségünk van az Igazság Lelkére. Ezért, mielőtt tovább haladnánk, jelenlétedet kérjük. töltsd be ezt a is szentélyt jelenléteddel. Töltsd be teljesen, hogy ne maradjon hely a gonosz számára. Testünk templomát is töltsd be hasonlóképpen, hogy ne legyen hely a bűn számára, az énnek és Sátánnak, hogy beleavatkozzon tanulmányunkba, melyet szeretnél megértetni velünk. Atyánk, úgy szeretnénk megismerni Igédet, hogy ez felszabadítson a bűn köteléke alól, bűnös természetünk, az én és Sátán uralma alól. Jézus megígérte, hogy megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket. Urunk, add nekünk az Igazság Lelkét és az igazság olyan teljes ismeretét, hogy naponta megtapasztalhassuk felszabadító erejét. Kérlek, Uram, szállj le és tölts be engem teljesen. Nem azért, mert méltó vagyok rá, hanem mert szükségem van rá, tölts be Lelkeddel. Elküldtél, hogy hirdessem az igazságot, amint Jézusban van, márpedig Te sohasem küldesz el olyan feladatra, amire ne adtád meg a képesítő erőt is, ezért bizalommal kérlek, hogy hatalmaddal képesíts feladatom betöltésére. Kérlek, Atyám, óvj meg önmagamtól. Nehogy bármi módon eltorzítsam az igazságot. Nehogy olyat mondjak, ami félrevezetné testvéreimet. Ez a legnagyobb félelmem, hogy bármi ilyesmi elhagyja ajkamat. Érintsd meg ajkamat az oltártól vett szénnel, és szenteld meg egész lényemet, hogy földiességem ellenére csakis az igazságot hirdessem, amint Jézusban van. Atyám, szállj alá és tedd meg ezt, hogy minden dicséret és dicsőség tiéd legyen. Jézus nevében köszönöm, hogy meghallgatod imámat. Ámen.

Legutóbbi tanulmányunkba azt vizsgáltuk, hogy miként állunk Isten törvényének végtelen kívánalma előtt. A tanulmánynak az volt a címe: Ami a törvénynek lehetetlen volt. Azt láttuk, hogy még az újjászületett keresztények is önmagukban ítélet alatt állnak, a törvény végtelen kívánalmához viszonyítva. Hogy az Úr szolgájának szavait idézzük: Krisztusban vagy? Nem, ha nem ismered el magadat tévedő, tehetetlen, ítéletre méltó bűnösnek. Mik vagyunk krisztusban? Igazak. Ítéletre méltó bűnösök vagyunk önmagunkban, mert még ha a bűn nem uralkodik is az újjászületett keresztényben, attól még megmarad. Noha nem uralkodik, még is ott lakozik. Ismét az Úr szolgájának szavait idézve, egészen a megdicsőüléséig megmarad.

Review and Herald, 1887. november 29. „A kereszttől a koronáig.” Ez azt jelenti, hogy a megtéréstől a megdicsőülésig. „A kereszttől a koronáig buzgó munkát kell végezni és küzdeni a bennünk lakó bűnnel.” Küzdeni a bennünk lakó bűnnel. Ez azt jelenti, hogy a próbaidő végéig. De testvérek, ismerjük fel, hogy még a próbaidő lezárulása után is létezik ez a dolog, melyet bennünk lakó bűnnek hívunk, és noha természetünknél fogva bűnösek vagyunk a próbaidő lezárulása után is, nem szabad vétkeznünk annak lezárulása után, nem fogunk szándékosan engedni a test kívánságainak, melyek ítélet alatt állnak.

Ha a képesítő kegyelem által elutasítjuk a bűnös kívánságokba való beleegyezést, melyek ítéletre méltók, melyek a bennünk lakó bűnt jelentik, akkor vajon ítélet alatt állunk emiatt a természet miatt és kívánságai miatt? Nem. Miért? Azért, mert önmagában nem ítéletre méltó? Nem. Hanem azért, mert az engesztelés elfedezi. Ez az evangélium jó híre. Krisztus megítélte a bűnt a testben, nem csak úgy, mint példaképünk, aki bűn testének hasonlatosságának jelent meg, hanem helyettesünkként is, mert bűntestének hasonlatosságában és a bűnért megítélte a bűnt a testben. Ő bűnért való áldozat volt. Ezért nincs kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Akik nem test szerint járnak, hanem lélek szerint. Dicsőség Istennek, ezért az adományért.

Múltkor azt állapítottuk meg, hogy természetünknél fogva híjával találtatunk a megmérettetéskor. Nézzük még egyszer ezt a kijelentést. Mennyei helyeken, 156. oldal „Megvilágosíttatunk a törvény által, de senki sem igazulhat meg általa.” Megvilágosodás igen, megigazulás nem. Olvasom tovább. „Természetünknél fogva híjával találtatunk a mérlegen, de Krisztus a közvetítőnk, és ha elfogadjuk Őt Megváltónknak, akkor belekapaszkodhatunk a hit általi megigazulás ígéretébe. A Úr Jézus Krisztus által békességünk van Istennel.”

De akkor kérdezzük meg önmagunktól, ha Krisztus ugyan olyan természettel rendelkezett, mint mi, akkor mi a törvény ítélete? Megméretett és híjával találtatott. Testvérek, ha ez az igazság Urunkról, akkor nincs reménységünk. Arra a következtetésre jutottunk tehát tegnap este, hogy nem szabad Krisztust olyannak nyilvánítanunk, mint egy közölünk, csak azért, hogy együtt érző testvérünkért és érvényes példaképpé tegyünk őt, aki megkísértetett mindenben hozzánk hasonló. Mert ha teljesen olyan a természete, mint a miénk, akkor híjával találtatik a mérlegem és nekünk nincs bűntelen helyettesünk. Márpedig szükségünk van egyre. Miért? Mert a törvény nem csak azt kívánja, hogy teljesen bűntelenek legyünk, hanem végtelen igazságosságot is kíván. Olyan igazságot kíván, ami Isten igazságával egyenlő. „Legyetek azért tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.” Krisztus ezt mondta a törvény összefoglalásakor.

Pál pedig így mondja: Rm 3:19-20: „Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugasson, és az egész világ Isten ítélete alá essék. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által van.” 23. vers:  „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”

Nem csak a teljes bűntelen területén buktunk el, hanem a végtelen igazságosság területén is. Mindnyájan kevésnek bizonyultunk. A görögben jelen idő szerepel. Mindnyájan szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. És mi az isten dicsősége, az ő jelleme. Mi a jellemének az átirata? A törvénye. Tehát mit jelent ez? Egyikünk se tudja betölteni a végtelen színvonalat. Ez még a keresztényekre is igaz? Önmagukban ők is kevésnek bizonyulnak, testvérek.

Megszentelt élet, 81. oldal „Aki igazán keresi a szív és az élet szentségét, az gyönyörködik Isten törvényében, és csak amiatt szomorkodik, hogy oly messze van kívánalmainak teljesítésétől.” Így tehát nem csak a teljes bűntelenség kívánalmát, hanem a végtelen igazságosság kívánalmát sem tudjuk betölteni. Ezért teljesen reménytelen a helyzetünk, hacsak nem találunk valakit, akinek a teljes bűntelensége és a végtelen igazságossága is megvan, amint a törvény megkívánja. Teljesen bűntelen, hogy a mi bűnösségünk Ő rá helyeződhessen. És végtelenül igazságos, hogy az ő igazsága nekünk adathasson. Olyas valaki, aki kész és képes meghalni amiatt, amik mi vagyunk, hogy mi élhessünk amiatt, ami Ő. Hol találunk ilyen személyt? Dicsőség Istennek, Jézus Krisztusért, bűntelen helyettesünkért.

Most jutottunk el tanulmányunk címéhez: „Aki bűnt nem ismert” Lapozzunk a második korimtusi levélhez. Testvérek, megremegek attól a kiváltságtól, hogy veletek tanulmányozhatom ezt a drága igazságot. Ó, milyen drága igazság ez valóban! 2Kor 5:21: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

A mi Megváltónk személyében olyasvalakink van, akik teljesen bűntelen? Igen. Ő nem ismert bűnt. Bűneink ő reá helyeztethetnek? Igen. Ő olyasvalaki, akinek végtelen igazsága van? Ó igen. Ő nekünk tudja adni a végtelen igazságát, hogy mi meg igazoljunk? Igen. Isten bűnné tette őt, aki bűnt nem ismert, értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. És testvérek, Isten már végtelen korszakokkal ezelőtt eltervezte ezt, arra az esetre, ha az ember elbukna. Volt egy terv, a veszély esetére.

1903, 80. kézirat „A mennyei tanácsban a világ teremtése előtt, amikor megszületett a terv, hogy az ember népesítse be a földet, felmerült egy kérdés. Mi lesz ha az ember vétkezik, ahogyan Sátán is tette? Krisztus megválaszolta ezt a kérdést. isten fia elkötelezte magát, hogy ha az ember vétkezne, akkor Ő önmagát, az Ő életét adja váltságdíjul az elbukott nemzetségért, magára véve az emberiség törvényszegését. Az ártatlan fogja viselni a vétkesek bűnét és Isten elé áll, hogy közbenjárjon a törvényszegőkért.” Dicsőség Istennek ezért a tervért.

Bible Echoes, 1893. augusztus 1. „Krisztus halála által egy ajtó nyílt meg az elbukott nemzetség számára. Az ember a halál ítélete alatt állt Isten törvényének áthágása miatt. Árulóként és lázadóként állt ítélet alatt, de Krisztus eljött, hogy helyettese legyen, hogy gonosztevőként meghaljon, hogy elszenvedje az árulók büntetését, hogy isteni lelkén hordozza bűneik terhét.”

De ehhez, hogy isteni lelkén hordozza bűneik terhét, mivé kellett lennie? Meg kellett méretnie a mérlegen. Híjával találtathatott? Ha bűneink terhét kellett hordoznia, neki magának a bűn semmiféle súlyával nem volt szabad rendelkeznie. Teljesen bűntelennek kell lennie. Ilyen volt?

Review and Herald, 1901. július 17. „Bűntelenségében minden törvényszegést elhordozott.” Néhányan úgy gondolhatják, hogy nem etikus dolog egy bűntelennek meghalnia mások bűneiért. De testvérek, épp az ellenkezője az igaz. Csak egy bűntelen személy számára etikus dolog, hogy meghaljon mások bűneiért. Aki bűnös, annak nem etikus dolog meghalni mások bűneiért, mert a saját bűneiért kell meghalnia. Krisztus a szó minden értelmében bűntelen volt?

Válogatott bizonyságtételek, 3. kötet, 131. oldal „Krisztus nem osztozott a mi bűnös, romlott, bukott hűtlenségünkben, mert akkor nem lehetne tökéletes áldozat.” Világos ez? Krisztus nem osztozott a mi bűnös, romlott, bukott hűtlenségünkben, mert akkor nem lehetne tökéletes áldozat. A teljes bűntelenség alapvető volt számára, hogy helyettesünk lehessen. A Szentírás megerősíti ezt? Mit mond a cselekedet bűntelenségéről? Bűntelennek kellett lenni viselkedésében, tetteiben és szavaiban? 1Pt 2:22: „Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott.” Bűntelen volt cselekedeteiben és szavaiban. Miért? Hogy elhordozhassa a cselekedetek és a szavak bűneit. Igaz?

De a bűn csak a cselekedeteket és a szavakat érinti? Nem, a gondolatokat is. Bűntelen volt ezen a területen? Kulcsigénk, 2Kor 5:21: „Őt, aki bűnt nem ismert.” Sem a gondolatok bűne, sem semmiféle más bűn nem volt igaz helyettesünkben. De a bűn csak a gondolatokig és érzésekig terjed? Nem, természetünkig hat. A természet bűnössége ítélet alatt áll. Világosan megállapítottuk ezt a tényt eddigi tanulmányainkban, és most nem kell elismételnünk.

Az ihletés szavai ezt mondták: „Az emberi természet romlott, és jogosan áll a szent Isten ítélete alatt.” Most nem tudom a hivatkozást, de visszakereshetitek és talán jegyzeteitekben is megvan. Az emberi természet romlott, és jogosan áll a szent Isten ítélete alatt. A bűn elhat a természetig. Krisztus bűntelen volt természetében? 1Jn 3:5: „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.” Testvérek, ez vajon magába foglalja a benne lakozó bűnt is? Természetesen igen. Ha fel kell vennie magára a bennünk lakozó bűn ítéletét, lehet Őbenne magában benne lakozó bűn? Nem, mert akkor a saját magában lakozó bűnért áll ítélet alatt. Hogyan tudja akkor a mi ítéletünket hordozni? Sehogy. Ő valóban bűntelen volt természetében. Nem volt bűn emberi természetében.

Idők Jelei, 1901. május 29. „Amikor eljött az idő teljessége, emberi formában kellett megjelennie. El kellett foglalnia helyét az emberiség élén azzal, hogy felvette az ember természetét, de nem bűnösségét.” Felvette az ember természetét, de mit nem? Az ember bűnösségét. Miért? Mert azért jött, hogy az ember igaz helyettese legyen, bűnért való áldozat a természet bűnösségéért. Ha pedig magára vette volna azt, akkor képtelenné tette volna magát arra, hogy bűnáldozat legyen a természet bűnösségéért. Így van? Természetesen. Ezért, felvette az ember természetét, de nem bűnösségét.

1897. 143. kézirat „A leghalványabb aggályunk sem legyen Krisztus emberi természetének a bűntől való tökéletes mentességét illetően.” Létezhet ennél világosabb beszéd?

Melyik természetről beszélünk most? Krisztus emberi természetéről. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy igen, Ő bűntelen volt isteni természetében, de nem emberi természetében. Nos, testvérek, mit mond az Úr szolgálója? És ez tekintélynek számít a könyvemben. Remélem, a tiétekben is. Nagyobb tekintélye van, mint emberi gondolkodásunknak, igaz? „A leghalványabb aggályunk sem legyen Krisztus emberi természetének a bűntől való tökéletes mentességét illetően.”

Nos, ez a kijelentés egy hozzávetőleges átirata volt annak a cikknek, mely a következő helyen jelent meg: ….Figyeljétek meg, hogyan fogalmaz az Úr szolgálója ott. „A leghalványabb aggályunk sem legyen Krisztus emberi természetének teljes bűntelenségét illetően.” Teljesen mentes volt a bűnösségtől és tökéletesen bűntelen is volt. Újra olvasom: „A leghalványabb aggályunk sem legyen Krisztus emberi természetének a bűntől való tökéletes mentességét illetően.” Kérlek, figyeljétek meg ennek a kijelentésnek a súlyát. Itt nem arra vagyunk felszólítva, hogy Krisztus életének teljes bűntelenségéről ne legyenek aggályainak, hanem arra, hogy emberi természetének teljes bűntelenségét illetően ne legyenek aggályaink.

Azt is figyeljétek meg, hogy nem isteni természetének teljes bűntelenségéről van szó. Szükségtelen lenne egy ilyen intelem, mert az isteni természet meghatározásánál fogva végtelenül igaz és teljesen bűntelen. Arra kapunk intést, hogy emberi természetének teljes bűntelenségét illetően ne legyenek aggályaink.

Nem is emberi jellemének bűntelenségéről van szó. Noha sok más helyen erről ír, és bűntelennek, valamint végtelenül igaznak mondja. Nem, itt arra szólít, hogy emberi természetének teljes bűntelenségét illetően ne legyenek aggályaink. Még csak nem is természetének relatív bűntelenségéről, hanem teljes bűntelenségéről van szó. Más szavakkal, tudnunk kell, hogy Ő teljesen bűntelen volt, méghozzá természetében is. Miért? Hogy elhordozhassa természetünk bűnösségét.

Végül arra is figyeljünk, hogy nem csak a csekély vagy alkalmi aggályoktól óv emberi természetének teljes bűntelenségét illetően. Arra szólít, hogy egyáltalán ne legyen semmiféle aggályunk ezzel kapcsolatban, vagyis sem gondolatban, sem a kétely érzésében, sem bizalmatlanság vagy félelem szintjén. Ha pedig emberi természete bármi módon is bűnös lenne, akkor nemhogy aggályra, hanem kétségbeesésre lenne okunk, testvérek, mert akkor nem lenne a személyében bűntelen áldozatunk. Akkor nem lenne helyettesünk, mert saját természetének bűnössége miatt függött volna a kereszten, nem a tiétekért és az enyémért.

Nem is találhatnánk Őbenne olyan igazságot, ami felér a törvény végtelen követelményével. Mert ha ugyanolyan bűnös természete volt, mint nekünk, akkor milyen lett volna ezáltal az engedelmessége? Hibás és tökéletlen. Röviden, nem lenne Megváltónk, ha Ő bűnös lett volna természetében, és nem lenne reményünk az üdvösségre. Imádkozom, hogy ez világos legyen számotokra, testvérek.

Prófétaság Lelke, 2. kötet, 9. oldal „Az ember nem hozhatott engesztelést az emberért. Az ember az angyaloknál alacsonyabb rendűnek teremtetett, bűnös, bukott állapota miatt pedig tökéletlen áldozat lett volna, olyan engesztelő áldozat, melynek értéke kevesebb a bűneset előtti Ádáménál. Isten tökéletesnek és igaznak alkotta az embert, és törvényszegése után nem volt Istennél elfogadható más áldozat érte, csakis olyan áldozat, aminek értéke feljebbvaló az embernél, még annál is, ami tökéletes, ártatlan állapotában volt.” Világos ez? Ha Jézus Krisztus bűnösség tekintetében a bűneset utáni állapotunkban jött volna el, lehetett volna elégséges áldozat? Egyáltalán nem. Az ember nem hozhatott engesztelést az emberért. Miért? Mert az ember az angyaloknál alacsonyabb rendűnek teremtetett, bűnös, bukott állapota miatt pedig tökéletlen áldozat lett volna. Olyan engesztelő áldozat, melynek értéke kevesebb a bűneset előtti Ádáménál. „Isten tökéletesnek és igaznak alkotta az embert, és törvényszegése után nem volt Istennél elfogadható más áldozat érte, csakis olyan áldozat, aminek értéke feljebbvaló az embernél, még annál is, ami tökéletes, ártatlan állapotában volt.”

Magasabb rendű volt az áldozat? Igen. Figyeljetek. Olvasom tovább. „Egyedül Krisztus nyithatta meg az utat, olyan áldozatot hozva, amely betölti az isteni törvény kívánalmait. Ő tökéletes volt és a bűn nem szennyezte be. Szeplőtlen, folt nélküli volt.” Tiszta volt minden bűntől, a tettek, a szavak, a gondolatok és a természet bűnösségétől is. Nem volt benne rejlő bűn, mert az is beszennyezte volna. És akkor kevesebb értéke lett volna, mint a bűneset előtti embernek. Még ha soha nem engedett is ennek a természetnek, emiatt akkor is kevesebb értéke lett volna, mint a bűneset előtti embernek. Világos ez? Vajon erőszakot követünk el a szövegeken, amikor erre a következtetésre jutunk? Nem így látom. De mutassátok meg, ha mégis.

Figyeljünk a kijelentésre. Hadd válaszolja meg ezt a kérdést: Miért oly életbevágóan fontos kétség nélkül megállapítani Krisztus emberi természetének tökéletes bűntelenségét? Hallgassátok. „A leghalványabb aggályunk sem legyen Krisztus emberi természetének teljes bűntelenségét illetően. Hitünknek értelmes hitnek kell lennie. Nézzünk Jézusra tökéletes bizalommal, az engesztelő áldozatba vetett teljes hittel. Ez lényeges ahhoz, hogy a lélek ne burkolózzon sötétségbe. A szent helyettes a legvégsőkig képes megmenteni, mert a csodálkozó világegyetemnek bemutatta a tökéletes és teljes alázatosságot emberi jellemében, és tökéletes engedelmességet tanúsított Isten kívánalmai iránt.”

Természetének tökéletes bűntelensége tehát lényeges ahhoz, hogy értelmes hitünk legyen, és testvérek, ez az a győzelem, ami legyőzte a világot, és ez a mi hitünk. Tudnunk kell, hogy természetünk bűnössége megítéltetett és megfeszíttetett Krisztusban, ha győztesek akarunk lenni.

1891. 92. kézirat „Krisztus bűn nélküli volt, máskülönben emberi testben élt élete és kereszthalála nem lett volna több egy egyszerű ember halálánál.” Bocsássátok meg, ha túlhangsúlyozom ezt a pontot. Testvérek, nagyon sok félrevezető kijelentés van ebben a témában. Fel akarlak szerelni titeket az „így szól az Úr” fegyverével, hogy ellenállhassatok ezen igazság eltorzított változatainak.

Bibliakommentár, 5. kötet, 1128. oldal „Soha semmi módon ne tégy olyan benyomást az emberekre, hogy bármi szenny vagy romlottságra való hajlam élt volna Krisztusban, vagy hogy bármiképp engedett volna a romlottságnak.” Értitek, mit jelent ez? Nem engedett a romlottságnak. Nyilván senki sem állítja az említett irányzat képviselői közül sem, hogy Krisztus természeténél fogva bűnös lett volna. Senki sem állítja, hogy engedett a romlottságnak. De ez minden, amit az ihletett írás tudatni kíván velünk?

Figyeljetek. „Soha semmi módon ne tégy olyan benyomást az emberekre, hogy bármi szenny vagy romlottságra való hajlam élt volna Krisztusban, vagy hogy bármiképp engedett volna a romlottságnak.” Olvasom tovább. „Intsünk mindenkit, nehogy Krisztust mindenben emberivé tegyék, mintha egyikünk lett volna, hiszen ez képtelenség.” Képtelenség, testvérek, ha Ő a Megváltónk. Képtelenség. Akkor neki magának is Megváltóra lett volna szüksége.

Lapozzunk Bibliánkban a következő helyre és vizsgáljuk meg. 1Pt 2:24: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.” Csak bűntelenként hordozhatta el bűneinket, testvérek.

1897, 48A kézirat „A világ bűnei és vétkei, melyek olyan vörösek, mint a karmazsin, az isteni kezesre háríttattak. Ő bizonyosan elhordozta fájdalmainkat. Bűnné tétetett értünk, mert Ő maga minden bűntől mentes volt. Az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette.” Hogy Bűnhordozónk lehessen, minden bűntől mentesnek kellett lennie, még a benne rejlő bűntől is.

Idők Jelei, 1892. december 5. „Bűntelenként hordozta a bűnösök büntetését. Ártatlan volt, mégis feláldozta magát helyettesként a törvényszegőkért. Minden bűn súlya ránehezedett a világ Megváltójának isteni lelkére.” Mit hordozhatott el bűntelenként, testvérek? Ó, jegyezzük meg ezt a drága igazságot! Ésa 53:6-7: „az Úr mindnyájunk vétkét ő reá vetette.  Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” Az Úr mindnyájunk vétkét a szeplőtlen bárányra vetette.

Idők Jelei, 1897. december 9. „A világ felgyülemlett bűnei mind a Bűnhordozóra vettettek, aki egyedül lehetett engesztelés, mert Ő maga engedelmes volt.”

Idők Jelei, 1890. május 19. „Ádám vétkezett, Ádám gyermekei pedig osztoznak bűnében és következményeiben.” Már találkoztunk ezzel az igazsággal korábbi tanulmányunkban. Mi a helyzet Ádám bűnével, melyet gyermekei hordoznak? „Ádám vétkezett, Ádám gyermekei pedig osztoznak bűnében és következményeiben. De – és itt van a drága jó hír -, Jézus elhordozta Ádám vétkét, és Ádám minden gyermeke, aki Krisztushoz menekül, megmenekülhet a törvényszegés büntetésétől.” Ádám gyermekei hordozzák vétkét. Természetes születésük révén ítélet alatt állnak Ádám bűne miatt. Van választásuk ebben a dologban? Nincs. Igazságos dolog ez? A bűn sosem igazságos. De Istennek hála, abban viszont van választásuk, hogy továbbra is hordozni akarják-e ezt a bűnterhet, vagy sem. Választhatják azt, hogy Jézushoz jönnek, és engedhetik neki, hogy elvegye tőlük és önmagára helyezze. Választhatják az újjászületést.

Testvérek, figyeljetek meg egy fontos dolgot. Ha panaszkodunk amiatt, hogy halálos ítélet alatt állunk Ádám bűne miatt, akkor amiatt is panaszkodnunk kell, hogy Krisztus engedelmessége miatt megigazulást és örök életet nyerhetünk. Értitek ezt? Rm 5:19: „Egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek.” Ó, nem! – mondjuk  mi erre. Vigyázzunk és ne siessük el a dolgot. A második fele ezt mondja: „Akképpen, egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” Azt mondjátok erre, hogy nem igazságos? Ugye nem? De ismerjétek fel az elvet. Ez a két egyedülálló egyén azt a különleges képességet birtokolja, hogy ez emberi nemzetség fejei lehetnek, jogos, közvetlen befolyással az egész nemzetségre. Ádám, mint jogi képviselő, ítéletet hozott az egész nemzetségre, és az egész nemzetség a halálos ítélet hatálya alatt született. Az ő saját bűnösségük csupán megerősíti a tényt, hogy az elbukott nemzetségbe születtek és saját bűnük csupán igazolja saját bűnösségüket. De mi a megítéltetésük oka? Ádám bűne.

Amikor újjászületünk, mi a megigazulásunk oka? Krisztus igazsága. Valami olyan oka van, ami önmagunkban van? Nem. Az új szív, melyet kapunk, csupán bizonyítéka annak, hogy valóban az új nemzetség tagjai vagyunk. Saját engedelmességünk pedig csupán megerősíti az új szív jelenlétét. De a megigazulás kin alapul? A második Ádám engedelmességén. Értitek ezt az igazságot? Ne botránkozzatok meg olyan gyorsan azon, hogy Ádám bűne belétek helyeztetik, mert ha ezt teszitek, akkor azon is meg kell botránkoznotok, hogy Krisztus igazsága belétek helyeztetik. Ez pontosan ugyanazon a jogi alapon áll, mert az a két személy ugyanolyan viszonyban áll velünk. A jogi alapon; az egyik a természetes születés által, a másik az újjászületés által.

Ó, testvérek, amikor megvalljátok természetetek bűnösségét, mint az apostolok tették, akik inkább meghaltak volna, mintsem szándékosan vétkezzenek Isten törvénye ellen, és mégis megvallották természetük bűnösségét – amikor ti is ezt teszitek, teljes bizalommal megnyugodhattok, hogy nincs immár semmi kárhoztatásotok, mert Ő elhordozta a természet bűnösségét, és az ítélet az ő fejére töltetett ki. És miért hordozhatta azt el? Mert Őbenne magában ez nem volt.

De gondoljátok meg testvéreim, micsoda szenvedést okozott ez a teher Urunknak. Minden elkövetett bűn felgyülemlett, nem csak Ádámé, hanem utódaié is, és Ő hordozta ezeket. Csak a megbánt bűnöket hordozta? Minden bűnt hordozott. A szükségesnél sokkal többet tett értünk. Minden bűnt hordozott. De gondoljunk a neki okozott szenvedésre, különösen tudva azt, hogy micsoda ellenérzéssel, érzékenységgel viseltetett a bűn iránt. Gondoljunk a neki okozott szenvedésre.

Upward Look, 51. oldal „Krisztus földi szolgálatának végéhez közeledett, és a kereszt árnyéka vetődött rá, annak teljes tudatában, hogy hatalmas bűnteher fog reá, mint Bűnhordozóra helyeztetni. Mégis, tanítványaiért aggódott legjobban.” Ó, micsoda Urunk van! És kik a tanítványai? Mi vagyunk. Még a hatalmas teher alatt is kikért aggódott? Tanítványaiért. Értetek és értem. Ó, testvérek, ilyen Urunk van nekünk!

1Pt 3:18. Egy etikai kérdés merül fel itt. Tudjátok, testvérek, sok dolog van, amit nem is érintenénk, ha némelyek nem rukkoltak volna elő bizonyos elképzelésekkel. De pontosan azért kell a az igazságot pontosan megállapítanunk, mert olyan sok torzításával találkozhatunk. Egy egyre növekvő tanítási irányzat szerint Krisztusnak saját természete bűnösségét kellett önmagában elhordoznia, hogy ítélet alá kerüljön és megfeszíttessen érte. Ez azt sugallja, hogy máskülönben nem lett volna etikus dolog meghalnia, olyasvalami miatt, ami nem volt önmagában.

1Pt 3:18: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint.” Testvérek, csak azért halhatott meg a nem igazakért, mert Ő maga igaz volt. Áldozatában pedig mit adott oda? Emberségét. Igaz? Emberségét adta oda. Ezért emberségének bűntelennek kellett lennie. Etikus dolog volt Krisztus részéről, hogy meghaljon az emberért. Miért? Két okból. Ő alkotott minket, és mivel Isten volt, felajánlhatott egy, a megszegett törvény értékével egyenlő áldozatot.

Vizsgáljuk meg mindkét okot. Először is, Ő alkotott minket. Mivel Jahve törvénye az Ő kormányzatának alapja a mennyben és a földön is, ezért még egy angyal sem lehetett volna elfogadható áldozat a törvényszegésért. A törvény egyetlen tételét sem lehetett érvényteleníteni vagy megváltoztatni azért, hogy alkalmazkodjon az ember bukott állapotához. De Isten Fia, aki az embert alkotta, engesztelést szerezhetett az emberért. Amint Ádám törvényszegése nyomorúságot és halált hozott, úgy Krisztus életet és halhatatlanságot hoz. Mi szerezte Krisztusnak az etikai jogot, hogy meghaljon az emberiségért? Az, hogy Ő alkotta az embert.

Noha bűneink nem az Ő hibájából voltak, és nem is azért, ahogyan teremtett minket, Ő mégis törvényesen és etikusan választhatta azt, hogy helyünkbe áll, megfizeti tartozásunkat és betölti Isten törvényének végtelen kívánalmait a mi érdekünkben. Csak a Teremtő tehette ezt jogosan, mert Ő alkotott minket.

Másodszor, azért halhatott meg jogosan igazként a nem igazakért, mert Önmagában a törvény színvonalával egyenlő igazság volt, és teljes bűntelenség, mely feljogosította, hogy kifizesse az adósságot. Review and Herald, 1872. december 17. „Egyedül Krisztus nyithatta meg az utat azáltal, hogy az isteni törvény kívánalmának megfelelő áldozatot hozhatott. Ő tökéletes volt és a bűn nem szennyezte be. Folt nélküli volt. A bűn szörnyű következményeinek mértékét sohasem ismertük volna, ha nem lett volna a végtelen értékű megváltás. A bukott ember üdvösségének olyan nagy ára volt, hogy az angyalok csodálkozva nézték, és nem tudták felfogni az isteni titkot, hogy a menny fejedelme, aki Istennel egyenlő, meghal a lázadó emberiségért.” Etikus volt ez? Igen, mert Ő a Teremtőnk és Istennel egyenlőként értékesebb áldozatot hozott, mint a megszegett törvény.

Idők Jelei, 1895. május 13. „Tökéletes áldozatot hozott, mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta, aki Istennel egyenlő tekintélyben, méltóságban és isteni tökéletességben. Őbenne lakozott az istenség teljessége.” Hogyan? Testileg. Dicsőség Istennek ezért. Milyen tökéletes dolog ez! Dicsőség Istennek, hogy Jézus Krisztus teljesen bűntelen volt.

Testvérek, mi célból hordozta el ezt a bűnterhet, mely megtörte életét? Visszatérve szövegünkhöz, 2Kor 5:21. Mit mond Isten Igéje? „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” Testvérek, ezért lett bűnné értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk. Hogy halálában és életében is helyettesünk legyen. Hogy helyettesként megfizesse adósságunkat. Hogy tökéletes életet éljen értünk, betöltve a végtelen kívánalmakat. Ezek miatt teljesen bűntelennek kellett lennie emberségében, hogy véghezvigye küldetését.

Ne feledjétek, a törvény nem csak teljes bűntelenséget, hanem végtelen igazságot is kíván. Nincs reményünk, hacsak nincs valaki, aki mindkettőnek megfelel. Remélem, világosan megállapítottuk, hogy Krisztusban teljes bűntelenség lakik. Abban is biztosak lehetünk, hogy Őbenne végtelen igazság is lakozik.

Áldjon meg minket az Úr ezen a szombaton, amint ezekről elmélkedünk. Hajtsuk meg fejünket. Imádkozzunk.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Jézus Krisztus nem csak teljesen bűntelen volt, de végtelen igazság is lakozott benne; és köszönöm, hogy Őbenne megvan minden, amit a törvény kíván tőlünk. Ó Uram, köszönöm, hogy teljes bűntelenségének köszönhetően reá helyezheted bűnösségünket, és hogy végtelen igazsága miatt nekünk adhatod az Ő végtelen igazságát. Köszönöm, hogy Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tetted értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Ó, Atyánk, dicsérünk téged Urunkért és Megváltónkért, Jézus Krisztusért. Az Ő nevében dicsérünk téged, ámen.