09 – „Isten igazsága Őbenne” (2Kor 5:21)

Két utóbbi tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy elbukott nemzetségként hogyan állunk a törvény kívánalmai előtt. Azt is láttuk, mire van szükségünk annak fényében, hogy megszegtük a törvényt. Azt a következtetést vontuk le, hogy szükségünk van valakire, aki teljesen bűntelen és végtelenül igaz is. És most azt nézzük meg, hogyan nyerjük meg mindkettőt Jézus Krisztusban. Ma reggel láttuk, hogy Krisztus, aki teljesen bűntelen volt a szó minden értelmében, magára vehette minden bűnösségünket. Most azt kell látnunk, hogy az Ő végtelen igazsága miként tölti be a végtelen színvonalat a mi érdekünkben. De mielőtt folytatnánk tanulmányunkat, térdeljünk le és imában kérjük Isten Lelkét, hogy velünk legyen.

Atyánk, Istenünk, Jézus nevében jövök eléd, bízva, hogy meghallgatsz. Nem azért, mert önmagunkban méltók vagyunk eléd jönni, hanem mert Jézus méltó, és mi általa, a mi közbenjárónk és közvetítőnk által jövünk. Köszönjük az Ő kegyelmes ajándékát, mely által elfogadást nyerünk előtted. Atyánk, ismét azt kérjük, hogy töltsd ki ránk Szentlelkedet. Uram, tudjuk, mennyire gyarlók vagyunk, különösen ahhoz, hogy Igédet tanulmányozzuk. A bűn annyira megrontott minket, hogy önerőnkből képtelenek vagyunk megérteni az igazságot, amint Jézusban van, és megbecsülni sem tudjuk azt. Kérünk, Atyánk, Szentlelket elevenítse meg és erősítse meg értelmi képességeinket, serkentsd fel halandó testünket is, mert arra is szükségünk van. Nekem is szükségem van erre, hogy hirdethessem az igazságot. Ó, Uram, kérlek, tégy csodát. Végy egészen birtokba engem. A tiéd vagyok a teremtés, a megváltás és saját választásom által. Minden jogod megvan hozzám, kérlek, tedd meg ezt Jézusért és az Ő menyasszonyáért, hogy Jézus megdicsőüljön, menyasszonya pedig taníttasson. Ez az imádságom Jézus nevében, ámen.

Utóbbi két tanulmányunk kulcskifejezése a törvény ítéletéről megtalálható a reggeli áhítatos könyvünkben. Mennyei helyeken, 156. oldal „Az ember megméretik Isten törvényéhez képest, és híjával találtatik. Megvilágosodunk a törvény megértése által, de senki sem igazul meg általa. Hogy megméretünk és híjával találtatunk, ez természetünk velejárója.” Hogy megméretünk és híjával találtatunk, ez természetünk velejárója.” Ezért, ha meg akarunk igazulni az örök életre, találnunk kell egy helyettest, aki természeténél fogva nem találtatik híjával a mérlegen. Ezt a valakit Jézus Krisztus személyében kaptuk meg. Ő nem csak teljesen bűntelen, de végtelenül igaz is, mindkét feltétellel rendelkezik, amire nekünk az örök élethez szükségünk van.

Ma reggel azt is megállapítottuk, hogy teljes bűntelensége képessé tette Őt, hogy Bűnhordozónk legyen. Csakis tökéletes ártatlansága tette lehetővé, hogy magára vegye bűnösségünket. Mi célból vette magára a bűnök tömkelegét, ami szétzúzta életét és megtörte szívét? Mi célból? 2Kor 5:21: „Isten igazsága Őbenne.” Ez a szöveg második felében található. Az első részét vizsgáltuk ma reggel. Nézzük most a második felét.

2Kor 5:21: „Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” Mire van szükségünk, hogy igazként állhassunk meg a végtelen színvonal előtt? Isten igazságára. Hol találjuk meg ezt? Krisztusban. Testvérek, pontosan ez volt az, amit kaphatunk, mivel Ő magára vette bűneinket és elszenvedte azok büntetését.

Jézus élete, 25. oldal „Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan  bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő kapott. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nem volt. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.” De testvérek, pontosan itt egy rendkívül fontos igazság rejlik Krisztus emberségéről. Ha Krisztus azért ítéltetett meg, ami önmagában volt, akkor mi amiatt igazíttatunk meg, amik önmagunkban vagyunk. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nem volt.

Tudjátok, azért emelem ki ezt, mert létezik egy egyre inkább teret hódító tanítás Krisztus természetéről. mely szerint bűnös, megítélt természetünket vette fel – születésétől fogva. Azért vette fel, hogy megítélje a kereszten. De a probléma az, hogy ha valóban azért ítéltetett mega kereszten, ami önmagában volt, akkor az előbbi kijelentés nem állja meg a helyét. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt. A mondat második fele alapján pedig – hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nem volt – arra kellene következtetnünk, valamiképpen olyasvalami alapján igazíttatunk meg, ami önmagunkban van. És ez nem más, mint a római katolicizmus lényege.

Épp annyira nem enyém az igazság, ami megigazít, mint amennyire a Krisztust elítélő bűn nem az övé volt. Az igazság, mely megigazít engem, teljesen valaki másnak az igazsága, belém plántálva és nekem számítva, ugyanúgy ahogy a bűn, mely elítélte Krisztust, nem az övé volt, hanem az enyém és a tiétek, belé plántálva és neki számítva. De ez csupán valamiféle jogi játék? Dobálózás a számlákkal, hogy valamiképpen egyenesbe hozzuk a dolgokat? Ó, nem. Ez az igazság követelménye volt, valóságosan kivitelezve. Az ártatlan valóban odaállt a bűnös helyére, és választása által magára vette a teljes büntető ítéletet, mely a bűnös nemzetségre szabatott. De honnan tudhatjuk, hogy Isten valóban Krisztusra helyezte bűneinket, és megítélte érte, és hogy Krisztus ezt az ítéletet valóban el is fogadta? Honnan tudhatjuk?

Válasz: az, hogy a mi halálunkat halta, cáfolhatatlan bizonyíték, mely megáll. Ő ténylegesen meghalt. Semmi hamis dolog nem volt a halála körül. Igazi volt. És ez a mi bűneink ítélete miatt volt, mely teljesen az ő fejére töltetett. Részesült halálunkban, mert bűneink belé helyeztettek. De mi a helyzet az egyenlet másik oldalával? „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” Ezt is meg kell kérdeznünk: Honnan tudhatjuk, hogy Isten valóban belénk helyezte Krisztus igazságát és megigazított általa, és hogy valóban elfogadtuk ezt a megigazítást?

Válasz: cáfolhatatlan bizonyíték, melynek meg kell állnia egy nap az ítéletben: az Ő életét éljük, az Ő életében részesülünk, mert igazsága belénk helyeztetett. Testvérek, ahogyan a halál bizonyítja, hogy bűneink elítélték Krisztust, úgy a megszentelődés bizonyítja, hogy Krisztus igazsága megigazít minket. Ha nem lenne bizonyíték, akkor tényleg csak jogi játszadozás lenne, dobálózás a számlákkal. De a tény, hogy Ő a mi halálunkat halta, mi pedig az Ő életét éljük, az bizonyítja, hogy igazsága belénk helyeztetett, bűneink pedig belé.

Milyen fontos mindig emlékeznünk arra, hogy most és mindenkor az által igazíttatunk meg az örök életre, amit Ő tett, és nem saját tetteink alapján. Ha valaha is kiérdemelhetjük a megigazulást, akkor az örök élet nem lehet kegyelmi ajándék, hanem inkább bér, melyért megdolgoztunk. Akkor mi által igazulnánk meg? Cselekedetek által.

Ne feledjük el ezt! „Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt.” Még a benne rejlő bűnben sem. „Hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nem volt” Figyeljük meg az igeidőt. Amelyben semmi részünk nem volt. De a megigazítás után mit tesz? Részesít minket igazságában. Megosztja velünk. De testvérek, látnunk kell, hogy az igazság, melyben részesít minket, nem a megigazulásunk alapja, hanem inkább annak gyümölcse és következménye.

Megváltónknak emberségében minden bűntől mentesnek kell lennie, nem csak azért, hogy helyettes halált haljon értünk, hanem hogy végtelen igazságot ajánlhasson fel részünkre. Bukott állapotunkban képtelenek vagyunk a törvény által megkövetelt engedelmességet tanúsítani. Emlékezzetek a Jézushoz vezető út c. könyvből való kijelentésre. Ádám, a bűnbeesés előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség által tökéletessé válhatott volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által mi is elestünk; természetünk megromlott és önmagunktól többé igazakká nem lehetünk. Mióta a bűn alatt vagyunk, és a szentséget nélkülözzük, azóta nem vagyunk képesek a szent törvénynek teljesen engedelmeskedni. Nincs saját igazságunk, mellyel meg tudnánk felelni Isten törvénye követelményeinek.

De testvérek, ha Krisztusnak ugyanolyan természete volt, mint a miénk, akkor ugyanezzel a problémával küzdött volna Ő is. Ő is bűnös, szentségtelen, és nem tud tökéletesen engedelmeskedni a szent törvénynek. 1911, 31. kézirat „Isten kijelenti, hogy nincs egyetlen igaz sem. Mindenkinek ugyanolyan bűnös természete van. Mindnyájan hibáznak. Senki sem tökéletes. Az Úr Jézus meghalt a tévedőkért, hogy bocsánatot nyerjenek. Nem a mi feladatunk ítélni. Krisztus nem ítélni jött, hanem megmenteni.” Miért nincs egyetlen igaz sem? Mindenkinek ugyanaz a bűnös természete van. Ha Krisztusnak is ilyen lett volna, mi lett volna az ítélet rá nézve? Egyetlen igaz sincs. Krisztus mentes a természetünk bűnösségétől.

Látnotok kell, nem azt mondom, hogy nem azt a természetünket vette fel, melyet 4000 év óta megrontott a bűn. Ezt majd világosan megállapítjuk. Ami természetének minden más aspektusát illeti, a tekintetben Ádám bűneset utáni természetét vette fel. De ami a bűnösséget illet, Ádám bűneset előtti természetét vette fel. Csak ily módon lehetett a végtelen kívánalmakat betöltő igazsága.

Nagy küzdelem, 471. oldal „Azok, akik a Kálvária keresztjének árnyékában járnak, nem dicsőítik önmagukat, és nem állítják kérkedve, hogy nem bűnösek. Érzik, hogy bűneik okozták azt a szenvedést, amely megtörte Isten Fiának szívét. Ez a gondolat alázattal tölti el őket. Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik.” Testvérek, annak ellenére, hogy állapotunk képtelenné tesz minket a törvény betöltésére, a törvénynek még mindig ugyanazok a kívánalmai felénk. Ezt mindenképpen látnunk kell.

Review and Herald, 1892. november 1. „Az Úr nem kevesebbet kíván meg a lélektől, mint amit Ádámtól kívánt elbukása előtt a paradicsomban: tökéletes engedelmességet, szeplőtlen igazságot.” Isten kívánalma a kegyelem szövetségében éppoly széles, mint a paradicsombeli kívánalma: összhang törvényével, mely szent, igaz és jó. Isten tökéletes engedelmességet kíván gyermekeitől. Ha itt megállunk, akkor miféle reményünk van annak fényében, hogy természetünk képtelenné tesz a tökéletes engedelmességre? Nem lenne reményünk. De figyeljetek, olvasom tovább: „Azért, hogy betölthessük a törvény kívánalmát, hitünknek meg kell ragadnia Krisztus igazságát, elfogadva azt saját igazságunkként.” Ez a reménységünk.

Gondolatok a Hegyibeszédről, 55. oldal „Isten az Ő Fiában felajánlotta nekik a törvény tökéletes igazságát. Ha szívüket megnyitják Krisztus befogadására, akkor bennük lakozik majd az Istenség egész élete és szeretete, amely őket teljesen átalakítja saját képmására. Így nyerhetik el a megigazulást, az életszentséget, amelyet a törvény megkövetel, mint Isten ingyen ajándékát.” Azért, hogy miénk legyen a törvény által megkívánt igazság, Ő megtestesült, testvérek.

Pacific Union Recorder, 1903. október 8. „Azért jött el a földre és állt az emberiség élére, hogy számotokra és számomra kimunkáljon egy hibátlan jellemet az Isten törvénye iránti engedelmesség által.” Sikerült neki? Valóságosan.

Bizonyságtételek, 6. kötet, 60. oldal „Krisztus élete a végtelenül tökéletes jellemet fedi fel.”

Bizonyságtételek, 5. kötet, 739. oldal „Jellemének nemességében, kegyelmében és gyengéd szánalmában, szeretetében és jóságában elénk áll, mint az isteni tökéletesség megtestesítője, a láthatatlan Isten képmása.” Itt van a kulcsfontosságú dolog azzal kapcsolatosan, hogy milyen természetének kellett lennie egy ilyen feladat elvégzéséhez. Először is, olyan természetének kellett lennie, mely a bűnösség tekintetében Ádám bűneset előtti természetével azonos. Másodszor, isteni természetének kellett lennie. Csak így lehetett végtelenül igaz jelleme. Csak így lehetett az isteni tökéletesség megtestesítője. Csak így lehetett tökéletes, amint a mennyei Atya tökéletes. És csak így üthette meg igazsága a végtelen kívánalmat, testvérek. Dicséret Istennek, neki megvolt, amire szükségünk van, és Őbenne megvan mindenünk, amit a törvény megkíván.

Válogatott bizonyságtételek, 1. kötet, 396. oldal „Tökéletes engedelmessége által eleget tett a törvény kívánalmainak, és az egyetlen reményem az, hogy Őrá nézek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek. Érdemeibe vetett hit által mentes vagyok a törvény kárhoztatásától. Felöltöztet igazságába, mely megfelel a törvény minden kívánalmának. Teljes vagyok Őbenne, aki örök igazságot hoz el.”

Egy másik kedvenc, értékes kijelentésem: Válogatott bizonyságtételek, 1. kötet, 367. oldal „Az igazság a törvény iránti engedelmesség. A törvény igazságot kíván, és a bűnös tartozik ezzel a törvénynek. De képtelen arra, hogy ezt végbevigye. Egyedül hit által juthat el az igazságra. Hit által Krisztus érdemeit hozhatja Istennek, és az Úr a bűnös számlájára írja Fia engedelmességét. Krisztus igazsága elfogadtatik az ember hibája helyett, és Isten elfogadja, bocsánatban részesíti, megigazítja a bűnbánó hívő lelket, úgy bánik vele, mintha igaz lenne, és fiaként szereti.” Így számíttatik a hit igazságul. A bocsánatot nyert lélek pedig kegyelemből kegyelembe, egyre nagyobb világosságban halad előre. Ó, micsoda drága evangéliumi igazság ez!

De adjunk azonos nyomatékot egy másik dolognak is, mert nem ez az egyetlen adománya számunkra Krisztus belénk helyezett igazságának. Krisztus igazsága nem csupán igazként állít minket a végtelenül igaz Isten elé, hanem képesít is, hogy engedelmeskedjünk Isten törvényének.

Testvérek, most tanulmányunkban afelé az igazság felé mozdulunk el, amit gyakran figyelmen kívül hagynak a megigazulás és Krisztus tulajdonított igazsága területén. Figyeljétek meg ezt a gondolatot. Review and Herald, 1881. szeptember 27. „A bűneset után lehetetlen volt az embernek, hogy bűnös természetével engedelmeskedjék Isten törvényének. Krisztus, életének felajánlásával megvásárolta a jogot, hogy felemelje az emberiséget oda, ahol még egyszer összhangba kerülhet a törvény kívánalmaival.” Halljátok ezt? Krisztus, életének felajánlásával megvásárolta a jogot, hogy felemelje az emberiséget oda, ahol még egyszer összhangba kerülhet a törvény kívánalmaival. Ismét ugyanaz a gondolat.

Bible Echoes, 1894. április 16. „Tökéletes összhang van Isten törvénye és Jézus evangéliuma között. Én és az Atya egy vagyunk, mondja a nagy tanító. Az evangélium a kegyelem jó híre, mely által az ember megszabadulhat a törvény ítéletétől, és képessé tétetik, hogy elfogadhatóan engedelmeskedjen a törvénynek.” Nos, ezt a második szempontot szokták gyakran figyelmen kívül hagyni, amikor Krisztus tulajdonított igazságáról van szó. Az evangélium a kegyelem jó híre, mely által az ember megszabadulhat a törvény ítéletétől, és képessé tétetik, hogy elfogadhatóan engedelmeskedjen a törvénynek. Az evangélium az erkölcsi szabályzatra, mint az élet szabályaira mutat. A törvény pedig azzal, hogy állhatatos engedelmességet kíván, a bűnöst az evangéliumnak kínálja fel, hogy bocsánatot és békét nyerjen.

Látjátok, hogyan működik a törvény és a kegyelem? Tökéletes összhangban vannak egymással. Az evangélium az erkölcs, az élet szabályaira mutat. Az erkölcsi szabály azt mondja: válj szentebbé, kevés vagy! Kétségbeesünk? Nem, mert az erkölcsi szabály hová küld minket menedékért? A kereszt lábához. Megvalljuk fogyatkozásainkat és bocsánatot nyerünk. De mit tesz ekkor Krisztus? Visszaküld minket a törvényhez és így szól: válj szentebbé! És mit tesz a törvény? Visszaküld Krisztushoz. Ez a keresztény növekedés.

Bible Echoes, 1897. szeptember 6. „Krisztus megalázta magát, hogy felvegye természetünket, hogy megalázkodása, szenvedése és áldozata által lépcsőfok lehessen az elbukott ember számára, hogy érdemein, kiválóságán és erényein felemelkedhessünk, és hogy Isten törvényének megtartására irányuló erőfeszítéseink elfogadást nyerjenek Őáltala.” Hogyan fogadtatnak el ezen erőfeszítéseink? Csak úgy, hogy Krisztus érdemeibe kapaszkodunk. Hogy kiválósága és erényei által Isten törvényének megtartására irányuló erőfeszítéseink elfogadást nyerjenek Őáltala.

Review and Herald, 1874. augusztus 4. „Krisztus saját igazságát az emberbe ülteti, hogy Istenhez emelje erkölcsi értékét, hogy Isten törvényének megtartására irányuló erőfeszítéseink elfogadást nyerjenek Őáltala.” Testvérek, Krisztus igazsága tehát nem csak azért adatik nekünk, hogy megigazuljunk általa, hanem hogy Isten törvényének megtartására irányuló erőfeszítéseink elfogadást nyerjenek Őáltala. De megkérdezem ez az elfogadást nyerő engedelmesség, melyre képesítést nyerünk, vajon érdemszerző dolog? A leghatározottabban és leghangsúlyosabban nem.

Életünk és munkánk, 19. oldal „Nincs igazság, melyen többet kellene időznünk, gyakrabban kellene ismételnünk és szilárdabban megalapoznunk az elmékben, mint az, hogy az elbukott ember számára lehetetlen bármit is saját, akár legjobb cselekedeteiből is kiérdemelnie. Az üdvösség egyedül a Krisztusba vetett hit által van.” Az engedelmesség, testvérek, mely a részesített igazság eredménye, a megszentelt élet a gyümölcse, nem pedig alapja Isten előtti igazságunknak. Engedelmességünknek semmi része nincs ebben. Ez sohasem érdemszerző dolog. Semmit sem szerezhet a számunkra. Sohasem teheti Istent adósunkká. Miért?

Négy okból. Lássuk ezeket együtt. Négy ok, amiért még a Lélekkel betelt, megszentelt, újjászületett keresztények sem szerezhetnek érdemeket. Lk 17:10: „Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” Egy szolga adósává teheti urát azzal, hogy teljesíti kötelességét? Nem.

Review and Herald, 1895. január 29. „Isten általi elfogadásunk csak bűnbocsátó szeretete által van. Amikor megtettünk mindent, ami tőlünk lehetséges, haszontalan szolgákként vagyunk számon tartva. Nem érdemlünk jutalmat Istentől. Azt tettük, ami kötelességünk volt, és cselekedeteinket nem tudtuk volna saját bűnös természetünk erejéből véghezvinni.” Ez a második oka, hogy még az újjászületett keresztények sem szerezhetnek érdemeket.

1Krón 29:14. Drága igazság ez. Ezt a szövegrészt alá kellene húzni Bibliánkban, ha még nincs aláhúzva. „Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettünk?” Dávid beszél itt. Figyeljük a mondat második felét, ebben van a lényeg. „Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.” Ha bármi jót adhatunk Istennek, azt honnan vettük? Tőle. Adósunkká tehetjük Istent azzal, hogy visszaadjuk neki, amit először Ő adott nekünk? Ez teljesen abszurd. Ha adok nektek tíz dollárt, aztán egyet visszaadtok, majd később azt mondjátok: add vissza az egy dollárt, lenne ennek értelme? Egyáltalán nem.

1Kor 4:7. Ugyanezt az igazságot fejezi ki, kicsit másképp. Testvérek, ennek igen sok köze van Krisztus természetéhez. „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedsz, mintha nem kaptad volna?” Testvérek, nincs nagyobb bűn, mint elvenni Isten ajándékát és arra használni, hogy megpróbáljuk Őt megfosztani dicsőségétől, amely arra való, hogy megmentse az érdemtelen bűnösöket. Ha elvesszük kegyelmi ajándékát és megpróbáljuk kiérdemelni az üdvösséget, akkor megfosztjuk Őt dicsőségétől.

A harmadik ok, amiért még az újjászületett keresztények sem lehetnek érdemszerzők: Rm 3:23: „Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Más szóval, még legjobb cselekedeteink sem érnek fel a végtelen kívánalmakhoz. „De aki igazán keresi a szív és az élet szentségét, az gyönyörködik Isten törvényében, és csak amiatt szomorkodik, hogy oly messze van kívánalmainak teljesítésétől.”

Megkérdezem, mi az oka ennek a sikertelenségnek? A lázadó akarat? Nem, az újjászületett keresztény akarata alá van vetve Krisztus uralmának. Akkor mi az oka? Gal 5:16: „Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.  Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek.” És mi az eredmény? „hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.” Tudnunk kell, hogy ez az állítás, miszerint nem azt cselekedjük, amiket akarunk, mindkét dologra igaz: a test kívánságaira és a lélek kívánságaira is.

Miért nem cselekedjük a test kívánságait? Mert a Lélek ellene van. De miért nem cselekedjük a lelki természet kívánságait? Mert a test ellene van. Ez az ellenkező tényező akadályoz minket abban, hogy azt tegyük, amit igazán akarunk. Úgy imádkozunk, ahogy Jézus tanította: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Az igaz keresztény Isten akaratát akarja végbevinni, ahogyan a mennyben is történik. A mennyei angyalok körében létezik valamiféle alacsonyabb rendű, romlott természet, ami akadályozza őket Isten akaratának véghezvitelében? Van ilyesmi? Nincs. Engedelmességük minden akadálytól és ellenkezéstől mentes.

De mi a helyzet velünk? Nekünk ellenálló, romlott természetünk van. Emiatt, aki igazán keresi a szív és az élet szentségét, az gyönyörködik Isten törvényében, és csak amiatt szomorkodik, hogy oly messze van kívánalmainak teljesítésétől. Ezért van az, hogy legjobb cselekedetei sem érdemszerzők. Testvérek, mikor tudjuk Isten akaratát úgy betölteni, ahogyan a mennyben betöltik? Amikor a föld újjá lesz teremtve. Akkor nem lesz akadályozás, nem lesznek korlátok.

Nevelés, 309. oldal „Földi életünkben, noha a bűn korlátai között vagyunk, a legnagyobb örömben és a legnagyobb nevelésben lehet részünk. A jövőbeli állapotban pedig, amikor már nem leszünk a romlott természet korlátainak kitéve, annak fogunk örülni, hogy megtaláltuk a legnagyobb boldogságot és a legmagasabb nevelést. Egyre jobban meg fogjuk ismerni a dicsőségnek ama reménységét, hogy Krisztus bennünk van.”

Mit mond Pál a Római levél 8. fejezetében? Lapozzunk oda. Rm 8:20: „Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.  Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.” 22-23. vers: „Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.  Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.” Miről beszél itt? Lényünkről, mely még mindig természeténél fogva bűnös, amely akadályoz, korlátoz a lélek kívánságainak teljesítésében.

24. vers: „Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reméli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.” Mire várunk oly buzgón? Testünk megváltására. Ez az áldott reménységünk. Amikor ezt majd megtapasztaljuk, akkor képesek leszünk tökéletesen betölteni a törvényt.

Idők Jelei, 1881. június 9. „Földi életünk, bármily hosszú, becses és hasznos is, csupán gyermekkor, tökéletlen és fejletlen élet.” Nem alázatra késztető gondolat ez? „A bűn foltjától megszabadított, teljes, tökéletes, dicsőséges emberiség fog elérkezni, amikor a megváltottak sokaságában állunk. Akkor Isten életét fogjuk élvezni, és örökkévaló korszakokon át növekedni fogunk bölcsességben és tudásban.” Ó, hogy vágyom erre az időre, ti is? Vágyam arra az időre, amikor nem találtatok kevésnek még abban is, ami lenni szeretnék az én Uramnak. Gondoljatok arra, milyennek akar az Úr látni engem. Minden álmunkat messze felülmúlja.

Negyedik ok, amiért nem érdemelhetjük ki a megigazulást Isten előtt még újjászületettként sem. Rm 6:23. Ismeritek. „Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet.” Meg lehet dolgozni az ajándékért? Nem.

Jézushoz vezető út, 61. oldal „Nem dolgozhatunk meg az üdvösségért engedelmességünkkel, mert az üdvösség Isten ingyen ajándéka, amit hit által fogadunk el; de a hit gyümölcse az engedelmesség.” Ez a gyümölcs, nem pedig a gyökér. Noha engedelmességünk nem érdemszerző, szükséges az üdvösséghez? Mindenképpen. Noha nem érdemelhetjük ki vele az üdvösséget, anélkül nem ismerhetjük meg azt, mert szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent. Az engedelmes, megszentelt élet sohasem jogcímünk a mennyre, hanem alkalmasságunkat jelenti. És ahhoz, hogy a mennybe jussunk, jogcímre és alkalmasságra is szükségünk van.

1890, 80. kézirat „Krisztus a bűnös egyetlen reménysége. Halála által mindnyájunk számára közel hozta az üdvösséget. Kegyelme által mindenki hű alattvalója lehet Isten országának. Csakis áldozata által lehetett az ember közelébe hozni az üdvösséget. Ez az áldozat tette lehetővé férfiak és nők számára, hogy teljesítsék a mennyei tanácsban lefektetett feltételeket.” Mik ezek a feltételek? Figyeljünk. „Krisztus eljött erre a földre és a tökéletes engedelmesség életét élte, hogy férfiak és nők kegyelme által szintén a tökéletes engedelmesség életét éljék. Ez szükséges üdvösségükhöz. Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent.” Mi szükséges üdvösségükhöz? Milyen engedelmesség? Tökéletes engedelmesség. De várjunk egy percet, nem azt állapítottuk meg, hogy bukott állapotunkban képtelenek vagyunk a tökéletes engedelmességre? Hogyan ajánlhatunk fel tehát Istennek tökéletes engedelmességet? A képesítő kegyelem által – más szóval, a Szentlélek bennünk munkálkodása által, a megbocsátó kegyelemmel. Isten jobbjánál álló közbenjárónk által.

Kérlek titeket, gondoljuk együtt végig. Mindkettőre szükségünk van, hogy engedelmességünk elfogadható legyen. Fontos megérteni ezt a gondolatot. Először is, a képesítő kegyelem. Review and Herald, 1896. december 15. „Az engedelmesség vagy az engedetlenség dönti el minden ember sorsát. Azok, akik engedelmeskednek Istennek, méltóvá tétetnek, hogy osztozzanak trónján, míg az engedetlenek örökre elvesznek. De a bűn meggyengítette erőnket, és a saját erőnkből sohasem tudunk engedelmeskedni Istennek. Tudva ezt, Isten elküldte Jézust a világunkba, hogy megélje törvényét. Csak olyan elme tehet eleget az isteni kívánalmaknak, amely megtaníttatott az Isten iránti engedelmességre. És Isten odaadta Krisztust a megaláztatásra és a szenvedésre, hogy minden kísértéssel szembesüljön, ami az emberiséget érinti, hogy az Ő erejével képessé tétessünk a törvény megtartására.”

Minek kell engedelmeskednünk? Az Ő erejének, képesítő kegyelmének. De megkérdezem, elegendő a képesítő kegyelem, hogy tökéletesen engedelmeskedjünk Isten törvényének? Ne essünk csapdába! Tökéletes a mi engedelmességünk a Lélek által? Elfogadható ez egy végtelenül igaz Isten előtt? Nem, hacsak át nem megy a Közbenjárón, és elfogadhatóvá nem tétetik a megbocsátó kegyelem által. Mindkettőre szükségünk van, hogy engedelmességünk elfogadható legyen Isten előtt. Nemcsak a képesítő kegyelem, hanem a megbocsátó kegyelem is szükséges. Kérlek, fontoljátok meg ezt.

Tovább haladva e bekezdésben, láthatjuk, hogy a Szentlélek hozza el bennünk lakozása által azt, hogy Istennek szolgáljunk, hogy imádkozzunk hozzá, hogy Őt dicsérjük. Figyeljétek a következőket. Válogatott bizonyságtételek, 1. kötet, 344. oldal „A vallási szolgálatok, az imádság, a dicséret, a töredelmes bűnvallomás tömjénként száll fel az igaz hívőktől a mennyei szentélybe.” Miről beszélünk itt? A Lélektől ihletett engedelmességről. Ezek a legjobb dolgok, amit a hívők tehetnek. Világos ez? A vallási szolgálatok, az imádság, a dicséret, a töredelmes bűnvallomás tömjénként száll fel az igaz hívőktől a mennyei szentélybe. „De amint áthalad az emberség romlott csatornáján, annyira beszennyeződik, hogy nincs értéke Isten előtt, hacsak vér által meg nem tisztíttatik.”

Csak a képesítő kegyelemre van szükségünk? Nem. Ezek a dolgok a képesítő kegyelem által lettek végrehajtva, a Szentlélek erejével. És mégis mi a helyzet? Annyira beszennyeződik, hogy nincs értéke Isten előtt, hacsak vér által meg nem tisztíttatik. Miért? A lázadó lelkület miatt, egy önmagát Krisztus uralmának alávetni nem hajlandó akarat miatt? Nem, igaz hívőkről van szó. Mi az oka, hogy az igaz hívők engedelmessége is ilyen szennyezett? Mi az oka? Hallottátok? „De amint áthalad az emberség romlott csatornáján, annyira beszennyeződik, hogy nincs értéke Isten előtt, hacsak vér által meg nem tisztíttatik.” Olvasom tovább. „Nem szeplőtlen tisztaságban szállnak fel, és ha az Isten jobbjánál álló közbenjáró nem tisztítja meg őket igazságával, akkor nem elfogadhatók Isten előtt. Minden földi edényből származó tömjénnek át kell itatódnia Krisztus vérének megtisztító cseppjeivel. Ő az Atya elé tartja saját érdemeit, melyben nincs nyoma a földi romlottság foltjának.”

Értitek, hogyan kapcsolódik ez az igazság Krisztus természetéhez? „Ő az Atya elé tartja saját érdemeit, melyben nincs nyoma a földi romlottság foltjának. Összegyűjti az imákat, dicséreteket, az emberek bűnvallomásait és ezekhez hozzáadja saját szeplőtlen igazságát. Aztán Krisztus érdemeinek nedvétől meghintve, a tömjén szentként és elfogadhatóként száll fel Isten elé. A kegyelem válasza tér vissza tőle.” Testvérek, ezért van az, hogy még amikor a legmegszenteltebb életű keresztény imádkozik is, kinek a nevében kell imádkoznia? Jézus nevében. Mert az imádság, melyet a Szentlélek alkot meg, az ember ajkát elhagyva beszennyeződik, áthaladva a bűnös természet csatornáján, és nem fogadható el Isten előtt, hacsak két dolog nem történik vele. Krisztus vére megtisztítja és igazságát hozzáadja.

Megkérdezem, Jézus Krisztusnak szüksége volt ilyen adományra? Ő valakinek a nevében imádkozott? Ilyen állapotban volt valamely bűn miatt? A mi lényünk romlott csatorna, testvérek. És mikor lettünk romlott csatornává? Review and Herald, 1901. április 16. „Sátán rávette Ádámot a bűnre. Így az emberi természet rögtön, a bűn kiforrásakor megromlott.” Mikor romlott meg az emberi természet? A bűn kiforrásakor. Romlott csatornaként születünk és meddig maradunk azok? Amíg a romlandó romolhatatlanságba, a halandó halhatatlanságba nem öltözik.

Testvérek addig azonban közbenjáróra van szükségünk, hogy imáink, dicséreteink, istentiszteleteink elfogadást nyerjenek Isten előtt. A próbaidő lezárulásakor nem lesz Közbenjárónk, de mi lesz akkor örök sorsunkkal? Akkorra már eldől, hála Istennek, és az Ő dolga lesz, hogy átsegítsen minket azon az időszakon. Vonjuk le az egyetlen lehetséges következtetést. Jézus Krisztus nem volt romlott csatorna, mint mi mindnyájan.

Juthatunk más következtetésre? Nem hiszem. Ha Krisztus természete olyan volt, mint a miénk, akkor Ő is romlott csatorna volt, és közvetítőre volt szüksége. Volt ilyesmije? Nem, Ő a Közvetítő. És testvérek, ha Ő romlott csatorna volt, akkor engedelmessége nem felelt meg a végtelen kívánalmaknak, mint a miénk sem. Az egyetlen dolog, ami elfogadhatóvá teszi engedelmességünket, az, hogy a vér megtisztítja és Krisztus igazsága kiegészíti fogyatkozásait. Jézus Krisztusnak nem volt szüksége erre, mert Ő nem volt romlott csatorna. Az Ő szolgálata közvetítő nélkül is elfogadható volt az Atya előtt. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Hol tanítja a Szentírás ezt az igazságot? Hol tanítja, hogy szükségünk van a megtisztító vérre és Krisztus igazságára is, hogy hozzáadja azt engedelmességünkhöz? A szentélyszolgálat tanítja ezt, nagyon világosan. Például, Ex 28:36: „Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és metszd ki arra, mint a pecsétet metszik: Szentség az Úrnak.  És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek előrészén legyen az.  És legyen az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körül elkövetett vétket, amelyeket az Izráel fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye őket az Úr előtt.” Mik fogadhatók el? A szent dolgok. De mi az egyetlen, ami elfogadhatóvá teszi őket? A Főpap tökéletes szentsége. És kit jelképezett Áron? Jézus Krisztust.

A szentélyszolgálatban láthatjuk a tömjénező oltárt és a napi áldozatokat is. Pátriárkák és próféták, 353. oldal „A szentek szentje kárpitja előtt az állandó engesztelő áldozat oltára, a szentély előtt pedig a folyton égő áldozat oltára állott.” Mire volt szükség? Állandó. szüntelenül égő áldozatra. Vér és tömjén által kellett Istenhez közeledni, mely jelképek a közvetítőre mutattak, aki által a bűnösök Istenhez közelíthetnek, és aki által a bűnbánó, hívő lélek megkaphatja a kegyelmet és az üdvösséget.

Bizonyságtételek lelkészeknek, 92. oldal „Ahogyan a pap a meleg vért a kegyelem székére hintette, miközben a tömjén jó illatú füstje felszállt Isten elé, úgy szállnak fel imáink is jó illatként a mennybe Krisztus jellemének érdemeivel, amikor megvalljuk bűneinket és Krisztus engesztelő vérének erejét.”

Pátriárkák és próféták, 353. oldal „A tömjén, amelynek füstje és illata Izrael imáival együtt száll fel a mennybe, Krisztus érdemeit és közbenjárását ábrázolja. Krisztus tökéletes igazságossága, amelyet Isten hit által az ő népének tulajdonít, teszi egyedül elfogadhatóvá Isten számára a bűnös emberi lények imádatát.” Mit tesz elfogadhatóvá? Az imádatot. Mi többet tudunk tenni keresztényként, mint imádni Istent? És még ez is csak Krisztus tulajdonított igazsága által lesz elfogadható. Alázatra késztető igazság ez, igaz testvérek? Dicséret Istennek a közbenjáróért.

Egy figyelemreméltó kijelentés ezzel összefüggésben: Isten fiai és leányai, 22. oldal „Krisztus engedelmességéből a tökéletes engedelmesség kiapadhatatlan forrása származik. A mennyben az Ő érdemeit, önmegtagadását, önfeláldozását úgy becsülik, mint a tömjént, mely a nép imáival száll fel. Amint a bűnös őszinte, alázatos imája felszáll Isten trónjához, Krisztus vegyíti azt tökéletes engedelmessége érdemeivel.”

Nem csoda, hogy az Úr szolgálója a következőket írja:  Nagy küzdelem, 489. oldal „Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten.” Testvérek, elfogadható engedelmességünk kell, hogy legyen. Ez lényeges. Ez a kívánalmak része. Nemcsak a megigazulásért, a jogcímért van szükségünk arra, hogy Krisztus igazsága a miénk legyen, hanem azért is, hogy elfogadható engedelmességünk legyen, mely az alkalmasságunk a mennyre. Mi az, ami feltétlenül szükséges, hogy ilyen elfogadható engedelmességünk legyen? Jézus Krisztus közbenjáró szolgálata. Érdemei által, melyekkel megszerezte számunkra a Szentlélek ajándékát, a képesítő kegyelmet, mi is engedelmeskedhetünk. De ugyanazon érdemeivel a mi engedelmességünkben ki is pótolja a hiányosságokat. Vérével pedig megtisztít minket. Csakis ekkor válik elfogadhatóvá engedelmességünk az Atya előtt. Dicséret Istennek, hogy ilyen kiegészítés történik a mi hiányosságainkért, mely bukott természetünk következménye.

Életünk és munkánk, 195. oldal „Jézus szereti gyermekeit. Ha hibáznak is, rajtuk tartja szemét, és miközben a tőlük telhető legjobbat teszik, és Isten segítségét kérik, biztosak lehetnek abban, hogy szolgálatukat elfogadják, noha tökéletlen.” Testvérek, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én oly fájdalmasan élem át tökéletlenségemet, miközben erről a drága igazságról beszélek. De dicsőség Istennek, a Közbenjárónak köszönhetően az én gyenge, gyarló próbálkozásom elfogadható Isten előtt. Vérével megtisztítja, igazságát hozzáadja, így elfogadható a szolgálatom Isten előtt. „Jézus szereti gyermekeit. Ha hibáznak is, rajtuk tartja szemét, és miközben a tőlük telhető legjobbat teszik, és Isten segítségét kérik, biztosak lehetnek abban, hogy szolgálatukat elfogadják, noha tökéletlen. Jézus tökéletes. Krisztus igazsága adatik mindenkinek, és így szól: Vegyétek le róla a szennyes ruhát és adjátok rá a fehér ruhát. Jézus kipótolja elkerülhetetlen hiányosságainkat.”

De testvérek, értsük meg, mi az, amit kipótol? Az elkerülhetetlen hiányosságokat. Kipótolja az elkerülhetőket is? Nem. Az a mi feladatunk az Ő erejével. De ha megtesszük az Ő erejével, amit csak tudunk, még akkor is mik vannak? Hiányosságok. Habár ekkor már elkerülhetetlenek, mégis jelen vannak. Látjátok, hogyan óv meg ez az igazság helyesen megértve a legalizmustól? Naponta emlékeztet, hogy legjobb próbálkozásainkban is hiányosságok vannak. Látjátok, hogyan óv meg az antinomizmustól is? Rámutat, hogy csak elkerülhetetlen hiányosságokat fedezi be Krisztus. Látjátok, hogyan késztet ez az igazság arra a határozott következtetésre, hogy a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus egészen más volt emberként, mint mi? Ő nem lehetett romlott csatorna, mert akkor engedelmességében elkerülhetetlen hiányosságok lettek volna. Mondjátok meg, ki pótolhatta volna ki ezeket számára? Senki. Neki különbözőnek kellett lennie ebben a lényeges tekintetben. Bűnösség tekintetében másnak kellett lennie. Neki nem lehet bűnös természete olyan értelemben, ami romlottá, szennyezetté tenné Őt, mert akkor ugyanabban a helyzetben lenne, mint mi, és nem tudna eleget tenni a törvény kívánalmainak.

Végezetül egy drága, drága igazság. Életünk és munkánk, 50. oldal „Amikor a szívben van az Isten iránti engedelmesség, amikor erőfeszítéseket teszünk ezért, akkor Jézus elfogadja ezt a lelkületet és erőfeszítést, mint a legjobbat, ami az embertől telik, és kipótolja a hiányosságokat isteni érdemeivel. De azokat nem fogadja el, akik állítják, hogy hisznek benne, de hűtlenek az Isten parancsolatai iránt.” Testvérek, Ő a mi Igazságunk, de Ő az Úr, a mi Igazságunk. Ha Ő az igazságunk, akkor Urunk is kell, hogy legyen. Ha elvetjük, mint Urunkat, tarthatjuk akkor igazságunknak? De ha elfogadjuk Urunknak és erejével megtesszük, ami Neki tetszik, akkor is az a fájdalmas felismerésünk lesz, hogy messze vagyunk attól az engedelmességtől, melyre vágyunk, de kétségbeesünk? Nem. Ragaszkodunk Krisztushoz és elfogadjuk az Ő igazságát, mely megigazít, és Rá nézünk, mint közbenjárónkra, aki vére és igazsága által még a mi tökéletlen engedelmességünket is elfogadhatóvá teszi az Atyánál.

Testvérek, ilyen ajándékkal hogyan tévedhetnénk el? Imádkozzunk.